​Bizonyíték a hiúság időtlen voltára

A nem csak a gyengébbik nemre jellemző hiúság többek között az is eredményezte, hogy feltalálták a tükröt. Valahol talán Egyiptomban, vagy Mezopotámiában, ahol a fémművesség már olyan szintre jutott, hogy tökéletesen simára tudtak csiszolni egy ezüst, réz, vagy bronz lemezt.

Amiben aztán „tükör által homályosan” szembesülhettek a valósággal, akik akartak. A keszthelyi Balatoni Múzeum jóvoltából most egy római kori tükör ólom keretét nézhetjük meg három dimenzióban.

Az idők hajnalán az ember megfelelő fényviszonyok mellett és szélcsendes időben egy tócsában szembesülhetett magával, tükörképével, mert csak ez a felület volt alkalmas arra, hogy ne reménytelenül szétszórja, hanem visszaverje a rá érkező fénysugarakat. A dolgok ilyen szerencsés együttállása például sivatagban, viharos szélben, vagy egy sötét barlangban nem állt rendelkezésre, ez pedig arra késztette az emberiséget, hogy más megoldást keressen. Használni kezdték a sima fémfelületek visszaverő képességét, és addig csiszolták, polírozták ezeket, míg értékelhető tükörképpel nem szolgáltak. A kis nyeles ezüst, réz és bronzkorongok egészen a rómaiak idejéig ott voltak minden háztartásban, ahol volt feleség, vagy eladó leány, és annyi jövedelem, hogy ki tudták fizetni ezt a nem éppen olcsó jószágot. Amit ráadásul egyfolytában dörzsölni, csiszolni is kellett, mert az oxidáció miatt a felület visszaverő képessége folyamatosan romlott. A megoldást állítólag már a szépségiparban is nagyhatalomnak számító rómaiak találták meg azzal, hogy a szépen felcsiszolt fémlapot folyékony üvegre préselték, így nem érhette azt levegő, ami elengedhetetlen az oxidáció folyamatához. A korai középkor „barbársága” után nem véletlenül a Velence melletti Murano az, ahol a 13. században ismét ilyen tükröket állítanak elő, sőt, a kristályüveg felfedezésével és higany vagy amalgám alkalmazásával olyan tökélyre fejlesztik az iparágat, hogy valószínűleg minden tájékozott asszony vagy hölgy velencei tükörért nyaggatta akkoriban férjét vagy udvarlóját. A velencei (muranói) tükörnek pedig nagy ára volt, a merkantilizmus kitalálója, a nagy Colbert 1683-as hagyatéki tárgyalásán egy 115x65 centiméteres tükör háromszor annyira lett felértékelve, mint egy Rubens-festmény. És a feltörekvő franciák arra is képesek voltak, hogy Colbert századában mesterekkel együtt rabolják el a gyártási titkokat Muranóból.

Kattintson a képre, majd a 3D-ikonra!

Hogy aztán az Ószőnyben, a rómaiak Brigetio nevű katonavárosának földjében talált tükörkeret egy a viszontagságos időkben összetört üveg tükör tartozéka-e, azt nem lehet tudni. Az biztos, hogy sokáig egy légió és a Classis Flavia Pannonica nevű dunai flotta második hajóraja állomásozott itt. Volt persze polgárváros is kiszolgált katonákkal és kereskedőnépséggel, szentélyekkel, amfiteátrummal, fürdőkkel és padlófűtéssel. Volt tehát kényelem, luxus és hiúság is, amit aztán egy napon semmivé tett a barbárok ellenállhatatlan rohama. Ekkor törhetett szét és kerülhetett a romok alá az a tükör is, aminek geometrikus motívumokkal díszített, 8 centiméter átmérőjű ólom keretét most 3D-ben tanulmányozhatjuk a MaNDA adatbázisában.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2015.05.20. 11:10 • Címke: manda adatbázis, digitalizálás, 3D