​„A magyar társadalom nehezen mond igazat a múltjáról”

A MaNDA megtartotta 74. DVD-kiadványának, Mészáros Márta Napló gyermekeimnek című filmjének bemutatóját. A beszélgetésen számos alkotó részt vett, és mesélt érdekesebbnél-érdekesebb történeteket a film keletkezéséről, utóéletéről, mindezek mai vonatkozásairól és összefüggéseiről.

A beszélgetést vezető Fazekas  Eszter kiadványszerkesztő felvetésére, vajon a film az új hullám személyes, történelmi flashbackjeinek sorát folytatja-e, Mészáros Márta azzal kezdte, hogy a Napló… szerinte nem egy szubjektív film. Bár az ember alapjában csak saját magáról tud filmet csinálni, de ez a film nem pusztán személyes életrajz. Ahogy ő és korosztálya a felszabadulás (vagy megszabadulás? megszállás?) után összetalálkozott az új rendszerrel, az nagyon sok embert érintett. Egész Magyarországot érintette. Benne van persze az ő személyes sorsa, ahogy árván, apja letartóztatása után hazatért Szovjetunióból, de azt már nagyon sokan átélték, hogy itt ugyanaz történik, mint a Szovjetunióban. Jancsó megcsinálta az Így jöttemet, vagy Szabó az Apát, a Bizalmat, –  ezek fontos pillanatok voltak a filmgyártásban és a történelemben is. De aztán a következetes szembenézés ezekkel az eseményekkel elmaradt, mert mi magyarok szeretünk a történelemben mellébeszélni. Most éppen megint van egy ilyen pillanat Nemes László Saul fia című új filmjével; ő visszahozott egy darab igazságot.

Fazekas Eszter filmtörténész szerint Mészáros Mártára tényleg igaz, hogy ez „élete filmje”, hiszen forgatókönyve már a hatvanas évek közepén készen volt, amikor a DVD extrája, a Mészáros László emlékére című dokumentumfilm elkészült. Ebben kezdett a rendezőnő először letartóztatott szobrászművész apja után nyomozni. Aztán az első Napló, miután két évig dobozban hevert, 1984-ben kezdte meg diadalútját, többek közt Cannes-ban a zsűri nagydíját kapta, pont azt az arany Pálmát követő második legnagyobb elismerést, mint most Nemes-Jeles László. Mi történt ez alatt a húsz év alatt?


„Nekem az tűnt fel, hogy milyen fiatal volt mindenki…” – Czinkóczi Zsuzsa, Fazekas Eszter, Mészáros Márta, Jancsó Nyika, Pataki Éva (fotó: Major László)

Mészáros Márta elmondta, hogy Jancsó javasolta neki, ne csináljon több dokumentumfilmet a nőkről. Rengeteg dokumentumfilmet csinált ugyanis, szövőnőkről, ápolónőkről, védőnőkről. Megdöbbentette a szegénység, ami körülveszi őket, és hogy milyen rengeteget dolgoznak, milyen kevés pénzért. Pedig nagyon szerette ezeket a filmeket csinálni, amelyek ma sajnos ritkán láthatóak. Volt egy megegyezés közte és Jancsó között, miszerint Jancsó csinálja meg először a saját filmjét, utána jön ő, a fiatalabb. Jancsó tartotta is a szövetséget: a Szegénylegények után az ő javaslatára vette elő a rendezőnő korábbi filmnovelláját és vitte be a filmgyárba. Nemeskürty István, a Budapest Stúdió vezetője akkor nem látott benne lehetőséget, s ő ekkor kezdte azokat a női nézőpontú filmjeit csinálni, mint az Eltávozott nap, az Örökbefogadás, a Kilenc hónap vagy az Örökség; amelyeket itthon feministának tartottak, viszont az egész világon megvettek, és rangos díjakat nyertek. Nemeskürty, aki éles szemű producer volt, de vallásos, prűd ember, a Kilenc hónap után, amelyben egy nő szült, szinte szóba sem állt vele. De miután elolvasta a húsz év alatt alig módosított forgatókönyvet, azt javasolta, hogy azonnal kezdjenek el forgatni, forgassák le a fél filmet, csak ezután küldi fel a könyvet cenzúrázni a minisztériumba. Így is történt: a rendezőnő visszautasított egy jó francia szerződést, és a hegyi jeleneteket még az ősszel leforgatták Szlovákiában. Amikor eljött a pillanat, a minisztériumban kitört a botrány. Aczél elvtárs nem értette, hogy Nemeskürty hová tette a szemét, hogy nem vette észre, hogy ez a kamaszlányról szóló történet valójában a Szovjetunióról szól. A filmet két évre dobozba zárták. Kőhalmi Ferenc (az új filmfőigazgató) megpróbálta kihozni a filmeket, Gazdag Gyula Bástyasétányát és a Naplót a dobozból. Több helyen meg kellett vágni a filmet, szovjet részleteket magyar filmbetétekre cserélni. Így került pl. a Dalova szép az élet a Berlin eleste című film helyére. Áldozatul esett az a jelenet is, amikor a nővér felpofozza az anyja fájdalmas szülése miatt sikító kislányt. Ezt azért kellett kivágni, mert az akkori logika szerint úgy is értelmezhető volt, mint „a Szovjetunió pofonja Magyarországnak.”


Megjelent!

Mészáros Márta hozzátette, hogy nagyon (bár az idő múlásával egyre kevésbé) csodálkozik azon, hogy a magyar társadalom mennyire nehezen fogadja el a múltját, mennyire nehezen tud igazat mondani róla. Lengyelországban ez másképp van, a lengyelek szabadok, szókimondóak. Az első Naplónak itthon is sikere volt, sokan nézték meg, 500-600 ezren. Ekkor a magyar filmnek több nézője volt, aztán ez rosszabbodott. Ez is másképp van Lengyelországban, ahol mindenki megnézi a lengyel filmeket, csak azért, mert lengyelek, még ma is. Arról is beszélt, hogy mi lehet annak hátterében, hogy a filmjei külföldön népszerűbbek, mint itthon. Magyarország szerinte egy feudális ország, ahol nem szeretik az alkotó nőket. A nők pedig ezt passzívan természetesnek veszik. Nagy probléma az is, hogy két Magyarország van: Budapest és a vidék, ahol másképp léteznek, gondolkodnak, ez nem tesz jót a magyar filmgyártásnak. Mint ahogy az sem, hogy ma már a politikusok büszkén vallják, hogy a kultúra nem érdekli őket. Ő maga ma már rég nem foglalkozik azzal, hogy Magyarországon szeretik-e a filmjeit vagy sem. Van filmje, amit 80 országban forgalmaztak, filmjei bejárták a világot. Ma már inkább viccesnek tartja, hogy Truffaut rajongott a munkáiért, míg Magyarországon lenézték őket.

Mészáros Márta kabalája volt – Czinkóczi Zsuzsa (fotó: Major László)

Czinkóczi Zsuzsával való kapcsolatáról elmondta, hogy „Zsuzsit” nem az Árvácskában látta először, hanem az életben, a filmgyárban. Rögtön úgy döntött, hogy ő lesz az Ők ketten gyerekszereplője. Azóta különleges a kapcsolat köztük; kezdetben örökbe is akarta fogadni a kislányt. Czinkóczi Zsuzsa hozzátette: Márta nagyon haragudott rá, hogy nem iratkozott be a főiskolára. Sok külső körülmény volt, ami miatt úgy döntött, hogy nem vállalja a főiskolát, mert akkoriban nem engedhette meg magának.

A rendező hozzátette: neki egy színésznél nem a technika, hanem a kisugárzás volt fontos. Zsuzsával közös volt a sorsuk, a szörnyű gyerekkor. Ez benne volt a lány szemében, a keménységében, erejében. A Naplóban ábrázolt figura is mostohagyerek volt, de nem mertek hozzányúlni, megverni, kidobni. Ma is sajnálja, hogy sok történetet nem csináltak meg együtt. Czinkóczi Zsuzsa, ha a világ más táján él, világsztár lehetett volna. Magyarországon ez is rossz dolog – tette hozzá. Párhuzamként Monori Lili esetét említette, aki ma 62 ezer forintos nyugdíjból él, soha semmilyen díjat nem kapott, holott, ha megjelenik a filmen: kész van a film. Felháborította, hogy amikor évtizedekkel ezelőtt benne volt a Kossuth-díjra jelölő bizottságban, és Monorit javasolta, a szakmából szinte senki sem támogatta. Zseniális fordulat, hogy Máthé Gábor most felvette Monori Lilit a Katona József Színházba, így fizetést kap és valódi színházban játszik.


Nehezen nyitotta ki a szülei sorsáról szóló dossziét – Mészáros Márta (fotó: Major László)

Az ötvenes éveket feltáró Napló szerelmeimnek, az 56-os megtorlásokat ábrázoló Napló apámnak, anyámnak és a Szovjetunióba visszatérő Kisvilma után Mészáros Márta 50 év után is tovább folytatta a nyomozást, amelynek egy új dokumentumfilm, a Levél Sztálin elvtárshoz (2015) lett az eredménye. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a rendszerváltáskor még Göncz Árpád hozta haza neki Kirgíziából azt a KGB-dossziét, amelyből kiderült, hogy mi történt pontosan a szüleivel. Nagyon nehezen szánta rá magát, hogy felnyissa  és végigolvassa ezt a mappát, benne az anyja levelével és egyéb dokumentumokkal. Aztán viszont elmentek Nyikával és az egyik unokával Kirgíziába, és leforgatták az anyagot.


Ötféle nyersanyagra forgattunk – Jancsó Nyika (fotó: Major László)

A kérdésre, hogy miért is fekete-fehér az első Napló, Jancsó Nyika azt válaszolta, hogy kezdettől így tervezték, holott fekete-fehér filmet már akkor sem volt egyszerű csinálni, forgalmazási szempontok miatt sem. Ráadásul 4:3 képaránnyal dolgoztak – mert be kellett illeszteni a dokumentum-anyagokat. A film ötféle nyersanyagra forgott, rengeteg technikai probléma volt vele – még jó, hogy ma már senki sem veszi észre. Mészáros Márta ennek kapcsán felidézte azt a jelenetet, amikor technikai próbára mentek a Cannes-i hatalmas moziterembe. A gigantikus vásznon akkora volt a 4:3 képméretű filmjük, mint egy kis bélyeg – teljesen összetörten álltak ott. Mit fognak szólni hozzá az estélyi ruhás, elegáns, egészen más világból való emberek? A végén, némi csend után, kitört a tapsvihar. Igazi siker volt.

Végül Pataki Éva, Mészáros Márta állandó forgatókönyvíró-társa vette át a szót, aki ebben a filmben még nem volt benne. Nemeskürty találta ki, hogy neki Mészáros Mártával kell együtt dolgoznia, ami eléggé bejött. Munkamódszerük folyamatos együttgondolkodáson alapul. Bár más generációhoz, más iskolához tartoznak, de mégis, meglepően rokon lelkek. Ilyenkor egész nap együtt vannak, beszélgetnek, jönnek az ötletek, ő írogat, miközben Márta unokákat nevel, telefonál, főz – és a nap végére valahogy kialakulnak a részletek. Mészáros Márta nevetve tette hozzá: akkoriban még nem unokák, hanem a szerelmek jöttek-mentek körülöttük, a nap végén pedig megkönnyebbülten, jó borok mellett diktálták le a gépírónőnek a napi „termést”.

Napló gyermekeimnek – DVD-bemutató, 2015. június 3. Írók Boltja

Löwensohn Enikő

• Publikálva: 2015.06.09. 09:28 • Címke: mészáros márta, dvd-bemutató, filmtörténet, manda, dvd

Kapcsolódó képgyűjtemény

_{Czinkóczi Zsuzsa, Fazekas Eszter, Mészáros Márta, Pataki Éva (fotó: mandarchiv/Major László) Jancsó Nyika, Czinkóczi Zsuzsa, Mészáros Márta (fotó: mandarchiv/Major László) Jancsó Nyika, Mészáros Márta (fotó: mandarchiv/Major László) Czinkóczi Zsuzsa (fotó: mandarchiv/Major László) Jancsó Nyika (fotó: mandarchiv/Major László) Napló gyermekeimnek DVD-bemutató (fotó: mandarchiv/Major László)}  

Ugrás a galéria oldalára