Országos hatókörű kulturális logisztikai, valamint digitalizációs központ, egy „igazi kultúrgyár″ épülhet fel a volt 11-es huszárlaktanya műemléki védettség alatt álló épületeit is megújítva Szombathelyen – közölte csütörtökön Puskás Tivadar (Fidesz-KDNP), Szombathely polgármestere.
Kedves Olvasó! Mindenek előtt köszönjük, hogy a kultúrával foglalkozó számos internetes oldal közül bennünket is érdeklődéssel lapozott. A MaNDA, mint közintézmény feldarabolása után e honlap kiadója a Forum Hungaricum Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság lett, feladata pedig az archívum gyarapodásának bemutatása, cégünk törekvéseinek ismertetése. Ezekhez a célokhoz egy új felületet készítettünk, ahol mindig elérhető lesz a most búcsúzó mandarchiv.hu is.
Hát, ha már egyszer eljutottunk Tihanyba, nem mehetünk el szó nélkül a félsziget legismertebb attrakciója, a visszhang mellett sem. Ami minden ellenkező híresztelés ellenére működik, és egészen pontosan hét egymás után gyorsan elhadart szót képes „visszamondani” a templom fala. Például azt, hogy „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!”
Huszonhárom percben mutatta be az Echo Televízió a Forum Hungaricum Nonprofit Kft. által működtetett két ózdi intézményt, a Nemzeti Filmtörténeti Élményparkot és a Digitális Erőművet. Az október 14-én, szombaton adásba kerülő műsorban az építész tervező mellett megszólalt a két intézmény és a Forum Hungaricum vezetője is.
Sok szó esett már ezen a felületen a két világháború közti falu életéről. Megismerhettük a tisztségviselőket, a falu tekintélyeit és mesterembereit is. Csak még magáról a parasztról, a falu lakójáról nem nagyon esett szó. Pedig ők adták akkoriban az ország lakosságának legnagyobb részét. Nézzük hát meg, mit csinált a magyar földműves az esztendő hónapjaiban. Nézzük meg már csak azért is, mert ez is egy elsüllyedt világ, azok a tevékenységek, szokások rég a múlté lettek, amik meghatározták a falusi ember életét akkoriban.
Nem is ez a korsó az érdekes most nekünk, bár egészen szép darab. Hanem a megtalálójával, Dornyay/Darnay Bélával foglalkozunk most. Aki amerre járt, mindenütt múzeumot alapított. Emellett 11 évig áldozópap is volt, és piarista szerzetes.
A jó Károly Róbert királyunk pedig annyi mindent tett itt, hogy azt kár is lenne egy cikkbe belezsúfolni. Hogy aztán némi képet kapjunk a 14. század elejének magyarországi viszonyairól, nézzük csak meg jobban az első vegyesházi uralkodónk hatalomra jutását.
Hogy mikor találkozhatott a Túrkevéről induló szobrász, Finta Sándor Walt Whitman költészetével, azt nem lehet tudni biztosan. A Szabó Lőrinc, Babits és Füst Milán által is fordított verseit leginkább eredetiben, angolul olvashatta, hiszen 1923-tól New Yorkban élt. Az viszont biztos, hogy tetszett neki ez a fajta költészet, ezért is készülhetett el a túrkevei Finta Múzeum által most 3D-ben tanulmányozható kis éremmel.
Gyulaffy kapitány uram Csobánca után illenék szólni Tihany váráról,
pontosabban várairól is. Mert a félszigeten már 5000 évvel ezelőtt állt
egy földsánc, s rómaiak pedig az átkelő védelmére őrtornyot emeltek, és
ez így ment tovább egészen 1683-ig, amikor Tihany a töröknek mindig
sikeresen ellenálló földvára a levegőbe repült. Vagy eltalicskázták.
A két világháború közötti falu egyik fontos közintézménye volt az éppen idén 150 éves Magyar Királyi Posta által fenntartott és működtetett postahivatal. Ahol a távíróval párhuzamosan a telefon is működött, ahol fel lehetett adni a leveleket és a táviratokat. Amiket aztán „házhoz is szállított” a postás, akit kézbesítőnek is neveztek. Az első emancipált munkahelyek egyike volt, a postáskisasszony kezelte az elektronikus masinákat, de ki is hordta a leveleket, ha nem volt önálló kézbesítője a hivatalnak.
III. Béla királyunkról pedig csak jót mondhatunk, konszenzus van arról a történészek között, hogy az ő uralkodása alatt volt a legerősebb, leghatalmasabb az Árpád-ház. Magyarország pedig – legalábbis a királyi bevételeket tekintve – megelőzte Franciaországot és Angliát is.
Nagyanyáink, vagy most már inkább dédanyáink gyermekkorából maradhatott itt az a pléh doboz, amit a rákóczifalvai Macimúzeum digitalizált 3D-ben és töltött fel a MaNDA adatbázisába. Talán ólomkatonákat őrizhetett belsejében, míg szolgálatban volt. Aztán felkerülhetett egy pókhálós padlásra, a múlt megannyi szépségével együtt.
A 15 centiméteres átmérőjű, henger alakú doboz a maga korában teljesen hétköznapi tárgy volt. A műanyagok erőszakos térfoglalása előtt a tárolásra csak természetes anyagokból álló edények álltak rendelkezésre. A leggyakrabban használt agyag és fa alapanyag mellett idővel megjelentek az üveg és fém tárolóeszközök is. Az értékőrzésre és szállításra használt tisztán kovácsoltvas, vagy vaslemezekkel megerősített faládák voltak e műfajban az elsők, pénzt, ékszereket, fontos iratokat rejtett belsejük. Elég csak a középkori céhek iratait, értékeit és a szertartási eszközeit rejtő céhládákra gondolnunk, amelyek sokszor a biztonság (illetéktelen kezeknek ellent álló vasalások és bonyolult zárak) mellett díszítettségükkel is kiemelkedtek a különféle ládák tömegéből. A fémmegmunkálás fejlődésével, a 18. század végén, 19. század elején általánossá vált a fémek hengerelése. Koránbban, ha lemezt akartak előállítani, akkor ezt csak kovácsolással tudták megvalósítani, igaz, az ékszerművesek a jóval könnyebben munkálható nemesfémeknél már a 14. századtól használták a hengereket.
Kattintson a képre, majd a 3D-ikonra!
A bádoglemez alapanyaga általában a vas, amit különféle, nehezebben oxidálódó, rozsdásodó fémekkel ötvöznek. A produktumnak 1,5 milliméternél vékonyabbnak kell Lennie, ekkor beszélhetünk csak bádogról. Erre a méretre a 19. század hengersorai már alkalmasak voltak, így az új anyag megjelenhetett a hétköznapokban is. A ma is jobbára horganyzott bádogból gyártott ereszcsatornák mellett megjelentek a háztartásokban a bádog főzőedények, fürdőkádak, tárolódobozok is, például lisztnek, cukornak. A kereskedelmi forgalomba hozott, előre kiadagolt kávé és tea is bádog dobozokba került, de gyógyszereket, különféle vegyi anyagokat, petróleumot és benzint is tároltak bádogból készült edényekben. A lényeg, hogy más, hasonló tulajdonságokkal rendelkező anyagokhoz képest a bádognak volt a legkisebb a súlya, és az ötvözéssel, a felület kezelésével, vagy festésével korrodálódás problémáját is megoldották. Így maradhatott ránk ez a doboz is, rajta ovális keretben egy Napóleonra hajazó lovaskatona ábrázolásával. (A franciák legendás császárára az öltözet mellett a „fehér” lóból is következtethetünk, mert szinte kivétel nélkül szürkén lovagolva ábrázolták.) Hogy aztán valóban ólomkatonákat tartott benne a polcon kis gazdája valamikor régen, azt persze nem lehet tudni. Lehet, hogy keménycukorka volt a belsejében, amit a vendégeknek kínált a háziasszony az 1800-as évek végén.
Pálffy Lajos
Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer – Információk: tevékenység, képgaléria, rendezvények, dokumentumok.
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com
Uralkodó, akit háromszor koronáztak meg – A 12 éves Caroberto a délvidéki Frangepánok, Subicsok és Babonicsok lefizetése után partra is száll Dalmáciában, és elindul Buda felé. Még tart a menetelés, amikor III. András hirtelen elhalálozik, így aztán Bicskei Gergely esztergomi érsek meg is koronázza valami sebtében előkerített koronával a 13 éves ifjút. Ez volt Károly Róbert első megkoronázása, amit még kettő követett.