a rovat írásai
Elment Nepp József is
Elhunyt Nepp József Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, tudatta családja hétfőn az MTI-vel.
Rekordszámú filmmel jön az idei Verzió!
Idén 14. alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. November 14. és 19. között 43 országból több mint 100 filmet vetítenek Budapesten, november 23. és 25. között pedig Pécsett és Szegeden láthatnak válogatást az érdeklődők.
Ezüst Ibolyát kapott A martfűi rém
A legjobb filmnek járó Ezüst Ibolya-díjat nyerte el Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje az olaszországi Parma Music Film Festivalon, melynek szakmai zsűrije Szabó Gábort a legjobb operatőr díjával tüntette ki.
Halálos séta a Károly-híd korlátján
Meghalt Jan Tríska neves cseh színész, aki számos amerikai filmben is szerepelt. A nyolcvanéves művész hétfőn kórházban halt meg, miután új filmje forgatása előtt a Károly-hídról beesett a Moldvába és súlyos sérüléseket szenvedett, közölték hétfőn Prágában.
Magaskultúra az Urániában
Metropolitan operák, Bolsoj balett-előadások, vezető angol és orosz színházak darabjai, valamint a világ vezető múzeumainak tárlatait is megtekintheti a közönség az Uránia Nemzeti Filmszínház mozivásznán a 2017/18-as évadban.
Filmrendező, aki Wittgensteinről írta a diplomamunkáját
Hatvanadik születésnapját ünnepli szeptember 21-én Ethan Coen amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Neve és pályája elválaszthatatlan szintén rendező bátyjától, Joel Coentől, akivel több mint harminc éve dolgoznak együtt, s olyan filmeket jegyeznek, mint a Fargo vagy a Nem vénnek való vidék.
Meglesz a szobor Piedone szülinapjára
A tervek szerint Bud Spencer születésnapjára, október végére kerülhet ki a színészt ábrázoló egész alakos bronzszobor a budapesti Corvin sétányra, közölte a Józsefvárosi Önkormányzat az MTI-vel.
Világkörüli útra indul a Trónok harca
Barcelonában debütál a Trónok harca televíziós sorozatról szóló világkörüli vándorkiállítás október végén.
A 7. évadot egymilliárdszor töltötték le
Több befejezést fognak forgatni a Trónok harca utolsó epizódjához, így
akarják elejét venni annak, hogy kiszivárogjon, miként végződik a
népszerű sorozat. A 7. évadot amúgy egymilliárdszor töltötték le illegálisan.
Moszkva helyett Vlagyivosztokba vitték a premier előtti vetítést
Megtartották Vlagyivosztokban Alekszej Ucsityel Matilda című filmjének premier előtti vetítését nem sokkal az után, hogy Moszkvában órákkal a tervezett bemutatója előtt hétfőn lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma vetítését biztonsági okokra hivatkozva.
Mégsem vetítették a Miklós cárról szóló filmet
Órákkal tervezett vetítése előtt lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma, a Matilda premier előtt moszkvai bemutatóját.
„Így már értem a zenét”
Almási Tamás: Tititá
Az Örökmozgó a 6. Romani Film Festen a tematikus hasonlóság logikája mentén egymást követően mutatta be Both Miklós: A zenekar és Almási Tamás: Tititá című filmjét. Keresve sem lehetett volna jobb alkalmat találni arra, hogy a dokumentumfilm és a riportfilm közötti különbség ilyen jól megmutatkozzon.
A rendkívül karizmatikus, energikus, meggyőző Both Miklós nagyon erős saját jelenlétével – narrációjával, kommertárjaival – mutatja be azt a folyamatot, amíg zenekarának tagjaira rátalál. Almási sem képben, sem hangban nem mutatkozik, mégis egyetlen percéből fölismerjük képein azt a finom vízjelet, ami alkotásainak védjegye.
A Tititá annyira szép, hogy kényszeresen egy hattyú jut róla mindegyre eszembe, egy hófehér, hibátlan tollazatú hattyú, amely elegánsan, kecsesen siklik a víz felszínén. Pedig az a víz – a képnél maradva – bizony olajjal szennyezett, ami miatt a mélyén rejtőző alattomos sziklák nem láthatók. Az olajszennyezés a hétköznapjainkra sajnálatosan jellemző, eldurvult, kommunikációra alkalmatlan közbeszéd, amelyektől nem láthatók a vízmélyi valódi problémák Szküllái és Karübdiszei. Önmagában már az a tény is kisebbfajta csoda, hogy a hattyú képes azon a szennyes vízfelszínen haladni, az pedig, hogy gyönyörűen siklik, a kevés számú nagyobb csodák egyike.
Almási Tamás filmjének köszönhetően értettem meg, miért emlékeztet az a művileg fejlesztett szó, hogy „érzékenyítés” a legvaskosabb káromkodásokra. Mert utal ugyan arra, hogy sérelem történt, de természetellenesen. A sérelem hatását legfeljebb indulati, tüneti szinten kívánja enyhíteni. Almási a kortárs magyar dokumentumfilmezés egyik, ha nem legérzékenyebb alkotója, mégsem gondolnám, hogy megfordult volna a fejében az „érzékenyítés”, ez az elvont, kevéssé életképes cél. A magyar társadalom annyira frusztrált, hogy legjobb esetben is közönnyel reagál, ha újabb lelki súlyokat akarnak ráterhelni. Almási nem akarja nyomasztani a nézőjét. A dokumentumfilm az ő felfogásában elsősorban film, művészi alkotás, nem tudományos eszmefuttatás, szociográfia, s főleg nem vezércikk.
Almási abban hisz, hogy csupán történeteken keresztül lehetséges megosztani a közönséggel a társadalmi jelenségeket. A Tititá egyszerre „érzékenyít” és érteti meg, miért gyarapítja a legtöbb, még oly jó szándékú segíteni akarás is a mélyen húzódó problémákat elfedő olajréteget.
| A tizennyolc éves, amatőr gitáros Kuru Antalt hatvanadmagával beválogatják a Snétberger Zenei Tehetség Központ programjába. Hamar kiderül, hogy a hozzá hasonlóan hátrányos helyzetű roma diáktársaihoz képest is le van maradva: nem ismeri a kottát, sem a szolfézs alapjait. Akkor játszik csak, amikor kedve tartja, a zenészélet megkívánta rendszeres gyakorlás ismeretlen számára. Neki civilizációs sokkot is jelent a tábor, hiszen itt lát életében először például automata mosógépet. A sorozatos kudarcokat kezdetben öngúnyoló tréfálkozással üti el, de aztán összeomlik: naphosszat csak alszik, a foglalkozásokra sem jár. Egy fiatal szolfézstanárnőnek sikerül utat találnia Anti fölzaklatott lelkéhez, s a fiú tanulni, gyakorolni kezd. Ekkor mondja elismerően a tanárnője: igen, így már érti Anti zenéjét. Sikerül-e Antinak leküzdenie önmaga belső ellenállását, szívós szorgalommal el tudja-e tüntetni a lemaradásokat? |
A Tititá címként érdekes koncentrátum, mérhetetlenül kicsi és mérhetetlenül nagy egyesül benne. Egyfelől összegzi, magába sűríti azt a minimumot, amit a kultúra, tágabb értelemben a társadalom belépőként elvár. Másfelől érzékelteti a zene birodalmának végtelen nagyságát, ami sok, egymásra épülő szabályból és az azok ismerete nyújtotta szabadságból adódik össze. Benne van ugyanakkor az is, hogy bizony nagyon sokan vannak, akik arra a minimumra sem képesek, s így esélyük sincs a bejutásra. „Olyan, mint a kvintkör, a végére összeér mind a két irány.”
| Tititá júniusban az Örökmozgó műsorán is: június 25. 20.00 június 29. 18.00 |
Anti és számos társa sorsa azt mutatja, a pozitív diszkrimináció nem volna segítség számukra. Nagyon nehéz az átjárás egyik világból a másikba. Anti a cigánysorról kerül a felsőőrsi, minden igényt kielégítő alapítványi komplexumba, s azt érzi: „Egyedül vagyok, nem tartozom senkihez.” A Snétberger Alapítvány a film tanúsága szerint egyike annak a kevés számú intézménynek, amelyik alkalmas teljes értékű integrációs tevékenységre, de csodákra ők sem képesek. A hozzájuk került gyerekek és fiatal felnőttek bizony keményen meg kell dolgozzanak azért, hogy hasznát tudják venni mindannak, amit az alapítvány nyújtani képes számukra.
Almási filmkészítési módját jól jellemzi, hogy nem üti le a magas labdát, éppen csak infó-szinten említi meg azt, hogy Anti az edelényi cigánysoron él. A sajtóhírekben 2009-10 táján forgott sokat a borsodi város neve, polgármestere miatt. Az akkor harmadik ciklusát töltő, napjainkig e posztot viselő Molnár Oszkár nemcsak a várandós roma asszonyokat gyanúsította meg azzal, hogy károsítják magzataikat, hanem annak is tanúbizonyságát adta, hogy nem kell a szomszédba mennie egy adag rasszizmusért. Antiék szegénységének érzékeltetésénél sem időzik hosszan a kamera. A film tétje nem a kiinduló helyzet vagy a környezet szociografikus érzékeltetése, hanem a kiút lehetségességének vizsgálata.
Kép a filmből – Középen Snétberger Ferenc
„Nem számít, ha valaki nem tud kottát olvasni, soha nem tanult szolfézst, ha kellő érzékenységgel nyúl az ütött-kopott hangszeréhez” – vallja Snétberger Ferenc gitárművész, amikor hátrányos helyzetű, jórészt roma fiatalokat felvételiztet a róla elnevezett felsőörsi zenei tehetségképző központba. A világhírű roma származású gitáros alapítványának célkitűzéséről itt és itt olvashatunk. Az intézmény anyagi hátterét a Norvég Alap (85%) és a magyar kormány (15%) teremtette meg. Almási Tamás Kossuth-díjas rendező pályájáról, filmjeiről pedig itt és itt tájékozódhatunk.
Az eredmény egy hibátlan zenei dokumentumfilm, amelynek végére mi, nézők is jobban értjük a zenét. Almási Tamás jelenleg játékfilmre készül, több, mint húsz éve dédelgetett tervét, Pipás Pista történetét szeretné elmesélni, egy kicsit másképp.
Ajánljuk:
• zenészeknek
• Snétberger és tanártársai pedagógiai módszereire kíváncsiaknak
• dokumentumfilmeseknek
Nem ajánljuk:
• a korlátlan művészi szabadság híveinek
• a pozitív diszkriminációt a legtöbb társadalmi kérdésre megoldásnak tekintőknek
Tititá
színes, magyar dokumentumfilm, 90 perc, 2015
rendező: Almási Tamás, dramaturg: Janisch Attila, operatőr: Kékesi Attila, vágó: Hargittai László, hangmérnök: Balázs Gábor, producer: Almási Tamás, Ugrin Julianna
Bemutató dátuma: 2015. április 9.
forgalmazó: Anjou Lafayette
Boronyák Rita