A finálé fináléja, tízezrek temetője

Waterloo, falucska Brüsszeltől nem messze, ahol most egy nagy földhányás áll, tetején bronz oroszlánnal. Itt ért véget a napóleoni álom, az öreg kontinens francia vezetés alatt való egyesítése. A francia világhatalmi ábránd, ha úgy vesszük.

Pontosabban véget ért az már két évvel korábban, a Népek Csatája után, vagy még inkább az égő Moszkva alatt. Ahová 400 ezer francia és szövetséges, köztük magyarok is indultak, és alig pár tízezer tért vissza. Waterloo csak a ráadás volt, a finálé fináléja, 200 éve tízezrek temetője, véráztatta föld.

Hogy aztán Napóleont ott és akkor csak az orosz tél verte-e meg, az koránt sem biztos. Európa számos népe nem örült a francia hegemóniának, s a francia forradalom vívmányai sem arattak nagy sikert mindenhol. Vigyázó szemüket ugyan sokan Párizsra vetették, ugyanakkor a vérengzésekről is rendre megérkeztek a hírek. Viszont az is igaz, hogy a császár első száműzetése után visszatérő Bourbonokból sem kértek a franciák, mert a Bourbonok tényleg semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek. A korzikai szörnyeteg partra szállt a juani öbölben – írták a francia újságok 1815 március másodikán. Őcsászári felségét hű Párizsa holnap fogadja – szóltak a szalagcímek 20-án. De a Párizsba visszatérő Napóleon nem volt már a régi, mint ahogyan világverő tábornokai, katonái is elfáradtak, megöregedtek, elfogytak a 25 év alatt. Ugyanakkor a reakciós Európa is meglepően gyorsan reagált a hírre, és Napóleon ellen küldte seregeit.

A waterlooi csata Sadler festményén (forrás: Wikimedia)

Egészen pontosan kettőt, a britekből, skótokból álló 70 ezres fősereget Wellington hercege, a 45 éves Arthur Wellesley vezette, Indiát megjárt ír származású katona, aki két évvel korábban, a franciák felett aratott spanyolországi győzelmeiért kapta meg a hercegi címet. És jött hatvanezer katonájával a 73 éves porosz Gebhardt Blücher, akinek óriási érdemei voltak a lipcsei győzelemben. Csaknem kétszeres volt a túlerő, de ez nem szokta visszariasztani a francia császárt, a nagy taktikust és manőverezőt. A terv most is adott volt: külön-külön megverni a támadókat, és kikergetni seregeiket a szűkebb császárság területéről. És majdnem sikerült is, az előrenyomuló poroszokat a franciák szétugrasztják Ligny mellett, 16 kilométerre Waterlootól. De Grouchy az üldözésre kijelölt 30 ezer franciával valahogy egyre távolabb kerül a csatatértől, míg a poroszok, ha némi késéssel is, de megjelennek a Wellington főhadiszállásától keletre eső dombokon. Pont akkor, amikor már a francia rohamok majdnem elsöprik a három tanya körül vitézül védekező és ellentámadó briteket és skótokat. Napóleon a tartalékokat indítja a főhadiszállásához közeli Plancenoit elfoglaló poroszok ellen, akiket végül csak a Régi Gárda tud megtörni, a rettenthetetlen veteránok, száz csata hősei és túlélői elől meghátrálnak a poroszok, igaz csak ideig-óráig. Zászlóaljakkal ugyanis nem lehet hadtestek ellen eredményesen küzdeni. Végül már csak a templomot és a körülötte lévő temetőt tartják a veteránok, aztán azt sem.


Gebhard Leberecht von Blücher (forrás: Wikimedia)

Ezzel egy időben Wellington tovább állja a folyamatos francia rohamokat, amelyeket hátráltat a felázott föld miatt nehezen mozgatható tüzérség is. Napóleon végül mindent egy lapra feltéve beveti a Császári Gárdát, de az angol tüzéreknek jobb a pozíciója, és a skót gyalogezredek sem rettennek meg, a Gárda pedig történetében először meghátrálni kényszerül. Wellington ekkor adja meg a jelet az általános rohamra, amit a franciák fejvesztett menekülése követ. Napóleon már a személyes védelmére rendelt két zászlóaljat indítaná előre, hogy mögöttük újraszervezze a sereget, de a Régi Gárda ezen maradékának az alkony miatt már csak a rendezett visszavonulásra van lehetősége.

Wellington első hercege Indiában, vezérőrnagyi egyenruhájában. Robert Home festménye (forrás: Wikimedia)

El is jutnak az uralkodóval Párizsig a poroszok kitartó üldözésétől szenvedve. Napóleonnak ezután már csak a lemondás és az újabb, végleges száműzetés következik, a csatát eldöntő Blücher néhány hónap múlva visszatér birtokaira, árkádos kastélyába, ahonnan a karlsbadi fürdőbe jár át kezeltetni ezer baját és néhány év múlva meg is hal. Wellingtonból politikus lesz, 1828-tól két évig miniszterelnök, majd kül- és tárca nélküli miniszter is volt, és főparancsnoka sokáig az angol hadseregnek.

A vesztes

A 25 éves nagy kaland 10 millió francia katonaáldozata pedig jórészt jeltelen sírokban porlad szerte a kontinensen. Csak Waterloonál 34 ezer van eltemetve, a bevezetőben említett oroszlán a belga és a holland áldozatoknak emeltetett, nem az ő dicsőségükre.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2015.06.18. 08:25 • Címke: történelem, évforduló