a rovat írásai

Leltározatlan őrlőkő

Ezt a vélhetően homokkőből csiszolt 25 centiméter hosszú, 12 centi széles és 3,5 centi magas darabot talán azért is nem vették leltárba a máskülönben ehhez nagyon értő régészek, mert annyi van az ilyen őrlőkőből, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Ezért inkább odaadták a törteli iskolásoknak, nézegessék csak a vitrinben, a történelemtanár meg a katedrán mozgatva illusztrálhassa vele a szegény őskori asszonyok nehéz munkáját.

Árpád

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most Árpád vezér, fejedelem alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Szerencsét hozott papucsban

Most, hogy lassan kifogyunk már a falusi iparosokból, nézzünk meg egy olyan mestert, aki csak általában évente egyszer-kétszer fordult meg egy-egy faluban. Akkor is csak elvégezte a munkáját, és tovább állt. A kéményseprőkről lesz hát szó, akik ki tudja miért, de még a múlt század végén is papucsban jártak, és szerencsét is hoztak állítólag.

Kellék a centúriák csatájához?

Homo ludens. Hát ha valakik, a római légiósok, katonák azok voltak, játszó emberek. Mert hosszú, sokszor 25 éves volt a szolgálat, és ezalatt nem kellett mindig harcolni. Mit is lehetett csinálni az őrtoronyban, ott a Duna/Ister partján, amikor egy-egy visszavert barbár támadás, büntetőexpedíció hosszú időre elvette a harctól a kedvét a túlpartiaknak? Hát játszani valamit az őrségbe szintén beosztott cimborával. Most egy Érden talált játékkelléket, zsetont vizsgálhatunk meg a 3D-s technika segítségével.

Akkor ismerjük meg a kanászt is!

A két világháború közötti falu képéhez hozzá tartozott a közösség által fizetett kanász, kondás vagy csürhés is, akit leginkább reggel és este láthatott a falusi. Mikor is erős tülkölés és ostorpattogtatás közepette kiterelte a falu disznait (kondát, csürhét) a határba, majd pedig este, amikor ugyanolyan zenebonával hazahozta az állatokat.

Kolomp, vagy valami

Itt van ez a kolomp, vagy valami a szentendrei múzeum gyűjteményéből, még 2008-ban fordította ki a földből a régész ásója Pátyon. Ha jobban megnézzük aztán a 3D-s szoftvert is bevetve, találunk azért rajta furcsa dolgokat.

Bábák és boszorkányok

A két világháború között minden nagyobb falunak volt bábaasszonya is. Eme írás szerzőjének apai nagynénje is ekként működött 1942-től, a szombathelyi Magyar Királyi Bábaképző elvégzése után. Manyi néni, ahogy a faluban hívták, ugyan a szülőotthonok megjelenésével munka nélkül maradt, de tudását továbbra is igénybe vette a falu. Ő adta be például a körzeti orvos által felírt vitamininjekciókat.

Kagylókarkötő

Be kell vallanom már itt az elején, hogy ebből az írásból nem sok értékelhető dolgot fog megtudni a kedves olvasó eme a Balaton Múzeumban őrzött karkötőről. Ez pedig nem a a múzeum munkatársai, de nem is a cikk szerzője miatt van. Inkább azért, mert valóban elég keveset lehet mondani erről kagyóból készített primitív ékszerről.

Nyár, sör, víz, Krúdy, Margitsziget

Újabb izgalmas, és a nyárhoz kapcsolódó kiállítások érhetők el digitális formában A MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) adatbázisában.

Tengeralattjárót faragó asztalos

A falu virágkorában, valamikor a két világháború között a közösség mesteremberei között megbecsült helye volt az asztalosoknak is. Akik, ahogy a nevük is mutatja, elsősorban bútorokat, és a lakóházak fából készült nyílászáróit gyártották le. Mégpedig szigorúan kéziszerszámokkal, motoros fűrészről, gyalugépről, csiszolóról még csak nem is hallottak.

Agyonfoltozott pohár

Nézem ezt bronzból készült poharat, és azon gondolkodom, hogy a mégoly termékeny és gazdag Pannónia provinciában sem lehetett olyan egyszerű az élet. Egyrészt ott voltak az egymás után sorban jövő barbár támadások, rablóhadjáratok, aztán itt van ez az agyonfoltozott pohár is. Amit a már ismert pátyi lelőhelyen, vélhetően valaki örök nyugodalmát kissé megzavarva hoztak elő a föld alól a régészek.

MaNDA összes cikke »

Magyar szobrász francia várbörtönben

mandadb_logoKülönleges gyűjteménnyel gyarapodott a MaNDA adatbázisának 3D-s gyűjteménye. A túrkevei Finta Múzeum töltötte fel az általa őrzött Finta Gergely/Zádory Oszkár szobrok egy részét. Ígéretük szerint hamarosan két testvére, Sándor és Sámuel alkotásait is körüljárhatjuk a technika segítségével.

Finta Gergely 1883-ben született Túrkevén, majd a család Nagyváradra költözése után neki felismerték tehetségét (Sándor bátyját ekkor még csikósbojtárnak adják), és a város 400 pengős ösztöndíjával 1906-ban kikerült Párizsba, mégpedig egyenesen Rodin műtermébe. Aki munkákkal halmozta el úgy, hogy egy év múlva már saját műtermet bérelt, és 1908-ban pedig kiállíthatta szobrait a Szalonon. A szecesszióhoz közel álló alkotásai porcelán formájában is népszerűek voltak, a séveres-i gyár is rendel tőle munkákat. A nagyszerű karriert a Nagy Háború töri szabályosan derékba, Finta Gergely, művésznevén Zádory Oszkár 1914. augusztus elején önként jelentkezik az internálótáborba, ahol a francia hatóságok összegyűjtötték az ellenséges államok polgárait. Így kerül Finta is Kuncz Aladár íróval, Bárczi Gusztáv nyelvésszel és Németh Andor költővel együtt Noirmoitier várbörtönébe, ahol – mint azt Kuncz Aladártól tudjuk – az udvari séta alatt talált csontokból farigcsál szobrokat, öt év alatt 50 darabot zsebkésével.

szobor
Kattintson a képre, majd a 3D-ikonra!

1919-ben engedik haza, de a szobraiért még sokáig kell küzdenie a francia hatóságokkal. 1931-re költözik végleg haza, és öt év fővárosi tartózkodás után (volt olyan időszak, hogy itt, egy műteremben dolgozott a három testvér) költözik vissza szobraival együtt Túrkevére, ahol a város jóvoltából egy öreg házban rendez be műtermet és állítja ki munkáit. Ez az ország első szobrász múzeuma, 1957 után ide kerültek a Los Angelesben meghalt bátyjának alkotásai is. A Finta Múzeum végül hivatalosan 1967-ben nyitotta meg kapuit, később ide kerültek az ekkor még élő Sámuel alkotásai is. A most kiválasztott, Szenvedély című 28,8 centiméter magas terrakotta szobor egy szó szerint a „szenvedély markába” került mezítelen nőalakot ábrázol, aki igyekszik szabadulni, küzd a szorítás ellen, de a mozdulatban, ahogy az lenni szokott, benne van a megadás is.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2015.07.17. 11:06 • Címke: manda, digitalizálás, manda adatbázis, 3D

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

árpád
Árpád – Hagyjuk most a találgatásokat, a lényeg az, hogy Árpádot tartjuk a mai napig a honfoglaló nagyfejedelemnek, és első urunknak itt a medencében. Ahol végül a Csepel-szigeten építette fel jurtavárosát, innen irányítva a frissen, fegyverrel szerzett országát. A források szerint öt fia született: Levente, Tarhos, Üllő, Jutas és Solt, amik ugye jórészt éppen ezen a környéken előforduló településnevek.