Budapesti Állatkert

1912. május 20-án nyitotta meg újra kapuit az újjáépített budapesti állatkert, amelynek épületei világhírűek lettek.

A sokak számára örömteli esemény egyben azt is jelentette, hogy az 1866-ban alapított, majd a XIX–XX. század fordulóján csődbe ment igen népszerű állat- és növénygyűjtemény világszínvonalon folytathatta a tudományos ismeretterjesztésnek ezt a formáját. A száz évvel ezelőtti új létesítmény elődje az újkori állatkertek közül a világon harmincadikként nyílt meg. Az elsőnek tartják az osztrák Schönbrunn állatkertjét, amelyet 1752-ben alapítottak, majd a következő száz évben London, Berlin, New York, Madrid és Szentpétervár is követte példáját.

A budapesti állatkertnek is voltak előzményei hazánkban, igaz, ezek csak nagy jóindulattal nevezhetők állatkertnek. Nagy Lajos királyunk Nápolyból szerzett be egy oroszlánt, Mátyás a Velencei Köztársaságból kapta ajándékba az állatok királyát. A középkori Magyarország legtöbb vadaskertjét vadászatra használták, ezekben hazai vadfajokat tartottak. Közülük a Kodolányi János és Gárdonyi Géza által is megírt Árpád-házi Szent Margit-történet színterét, a mai Margit-szigetet, a korábbi Nyulak szigetét említjük meg. A reformkor előtti időszakban nagy divat volt arisztokrata körökben a magán vadaskertek kialakítása, ezekben egzotikus állatfajok is megjelentek a félelmetes hazai nagyvadak, a medvék, farkasok, hiúzok mellett. Hogy milyen lehetett egy ilyen főúri parkban megépített állatház, arra jó példa a felcsúti arborétumban, József nádor egykori kastélyának parkjában megtalálható medveház.

A főkapu (Neuschloss Kornél) egy, az 1920-as évek végén készült felvételen.

Az 1866-ban megnyílt budapesti állatkert alapítói a kor híres természettudósai közül kerültek ki: Szabó József, Kubinyi Ágoston és Xántus János a maga szakterületén a tudományos világ élvonalához tartozott. Nagy nemzeti összefogással hozták létre ezt az első állatkertet, a közönség ötszáz különféle állatot láthatott, tizenegy nagy és sok kisebb állatházban. A legnépszerűbb állat Kristóf, a barnamedve volt, akit Deák Ferenc is módfelett kedvelt. Kilencféle majmot mutattak be, és szinte teljes volt a Magyarországon őshonos állatok gyűjteménye. Érdemes megemlíteni, hogy a jellemzően állatkerti fajok, mint például a zsiráf, az elefánt, a víziló, a tigris ekkor még hiányoztak. Akkoriban nagyon sokba kerültek ezek az állatok. Évek múltával azonban a kezdeti lelkesedés alábbhagyott. Nem volt annyi látogatójuk, hogy a jegybevételekből az állatkert fennmaradását és fejlesztését előteremthették volna. Sokféle módon próbálkoztak az anyagi gondok megoldásával, mutatványosokat, komédiásokat engedtek be a területre, szakszerűtlenné, eredeti feladata ellátására, a tudományos ismeretterjesztésre egyre inkább alkalmatlanná vált.

A régi Bölényház (Kós Károly, Zrumeczky Dezső). Forrás: zoobudapest.com

A millecentenárium idején az állatkert ügyében is megvalósult az össznemzeti összefogás. Az állatkert vezetői elhatározták, hogy Magyarországon addig soha nem látott állatok sorát szerzik be az ünnep tiszteletére. Így került Budapestre Jónás, az első víziló, a szumátriai orrszarvú, az orángután, az oroszlánfóka, a gnú és a jegesmedve. 1896-ban az állatállomány már kétezer egyedből állt, aztán azonban ez a szám alaposan csökkent. A XIX. század végére a budapesti állatkert csődbe ment. Ennek oka a magas bérleti díj és a közönség érdektelensége volt. 1907-ben a főváros feloszlatta a kertet fenntartó Állat- és Növényhonosító Társaságot, és megindította a csődeljárást. Ugyanakkor Andrássy Gyula belügyminiszter javaslatát elfogadva a kormány úgy döntött, hogy az állatkert üzemeltetését a társaságtól vegye át Budapest városa. Ettől számíthatjuk a tudomány és a nagyközönség számára egyaránt fontos terület új korszakát, amit a neve is jelez: Budapest Főváros Állat- és Növénykertje.

Kezdetét vette az újjáépítés. Bárczy István főpolgármester nagyszabású városépítészeti tervei között fontos helyen szerepeltek a közparkok és a ligetek, így az állatkert is. Megalapították az állatkertépítő bizottságot, melynek tagjai mindannyian jeles zoológusok, botanikusok, építészek és politikusok voltak. A nagy testületet több vezető irányította, Bódy Tivadar alpolgármester az újjáépítési munkálatokat vezette, Kovách Aladár a közönség érdeklődésének megnyeréséért, Lendl Adolf a tudományos program kidolgozásáért felelt. Az állatkert a rendszertani alapú bemutatást tekintette céljának, vagyis rokonságuk szerint csoportosították az állatokat. Nemcsak az állatkertet, hanem a növénykertet is megújították. Az állatok bemutatásakor a Carl Hagenbeck feltalálta panoráma-kifutót vették mintául. Az állatokat a közönségtől nem vasrácsokkal, hanem széles vizesárkokkal választották el. Hagenbeck hamburg–stellingeni állatkertjében nagy műsziklák is voltak, Budapesten hasonlókat terveztek és építettek meg. A régi épületeket elbontották, az újak egy részét nagynevű építészek tervezték.

A régi Zsiráfház (Kós Károly, Zrumeczky Dezső). Forrás: zoobudapest.com

A világon szinte egyedülálló az a sokszínű stílusegység, ami ekkor megvalósult. Az érett szecesszió formai jegyeinek szinte teljes arzenálja megtalálható itt. Az egzotikus ornamentika, a különös, nálunk kevéssé ismert állatfigurák éppúgy megjelennek a díszítésben, mint a népi építészet motívumkincsével dolgozó magyar szecesszió. A főkapu és az elefántház Neuschloss Kornél tervei alapján készült. A világhírnévre szert tett állatházakat, a madárházat, a bölényházat és a szarvasházat Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervezte. Az újjáépítéskor készült el Räde Károly és Ilsemann Keresztély tervezésében a pálmaház az akváriummal. A száz évvel ezelőtt megnyílt újjáépített állatkert akkortájt Európa legmodernebb létesítményének számított. Igen gyorsan tett szert az óriási népszerűségre. Tömegek özönlöttek a korábbiaktól eltérő módon bemutatott állatok közé, és ismerhették meg a világ flórájának és faunájának sokszínűségét. Az állatkert visszakapta azt a szerepet, amelyet egykori alapítói szántak neki: igényes módszerekkel szolgálta a tudományos ismeretterjesztést.

Hiába pusztított itt is az első és a második világháború, az 1912-es ünnephez hasonlót többször is átélt a Fővárosi Állat- és Növénykert, a romokból újra és újra felépült, megújult. Már a második világháború előtt Európa-szerte ismert és elismert tudományos műhellyé vált, nemzetközi tekintélyét a második világháború után a nehéz körülmények dacára is növelni tudta. Ez Anghi Csabának, a neves zoológusnak is köszönhető, aki 1958–68 között az Állatkert főigazgatója volt.

Dippold Pál

• Publikálva: 2012.05.19. 07:00 • Címke: történelem, épület