A világhírű kocsi kocsi

Egy magyar találmány, amely meghódította a világot.

A kocsi magyar találmány, magyar bognárok, azaz kerékgyártó mesterek fejlesztették ki a szekér magyar változataiból. Mátyás király uralkodása idején a már korábban is használt könnyű teherszállító szekérből alakult ki. A 'koczy' szóalak először 1469-ben jelent meg. A kocsi első részletes leírását jóval később, 1518-ban, Sigmund von Herberstein tette közzé. Az osztrák diplomata ebben az évben Bécsből Moszkvába utazott, és az út magyarországi szakaszát Kotschi Wagenen tette meg. Herberstein leírja, hogy a kocsiszekeret három ló húzta. Vasalása alig volt; négy személy fért el rajta. A kocsit vagy könnyű szekeret az adatok egybehangzó tanúsága szerint a Komárom megyei Kocs falu – amely a Buda–Bécs közötti útvonal egyik állomása is volt – iparosai fejlesztették ki. Azok a mesterek, akiket kocsigyártóknak, bognárnak neveztek. Nevük, a bognár szó a német Wagner bajor táji változatának XIII. századi átvételéből alakult ki. A kocsiak egy rugózó szerkezetet alkottak, olyan kocsiszekeret, amelynek szekrényében vesszőből font kas volt, ez hátrafelé fokozatosan magasabbra emelkedett, hogy szükség esetén ponyvával letakarható legyen. A kas hátsó ülésén két ember kapott helyet, egy pedig szemközt levő kisülésen, a kocsis háta mögött. A szerkezet újszerűségét és szakmai egyediségét mutatja, hogy – mint azt majd később látjuk – a kocsi szó több európai nyelvben is előfordul és a jelentése is azonos.

Magyar utazókocsi a XVI. században. Weimann Márton metszete Jeremias Schemel rajza nyomán 1568-ból

A kocsi mesterek műhelyben végezték a hintó-, kocsi- és szekérkészítés műveleteit. A szekérkészítés, szekérjavítás ezt megelőzően, a kora középkorban, a férfiak általános ismeretei közé tartozott, minden falusi embernek értenie kellett hozzá, nemigen volt szükség ilyen műhelyekre. A jó, Kocson kitalált kocsi hasznos szolgálatokat tett gazdájának: nagy rakterületére képes volt befogadni három utast és a kocsist csomagostul. Oldalait négy lőcs támasztotta, amelyek a teher egy részét a tengelycsapok végére is átvitték. Ennek következtében a tengelyderekat vastagítás nélkül hosszabbra lehetett hagyni, a kocsiderék feneke szélesebb lett a nyomtáv szokásos – 1,3 méteres – szélessége mellett. Kétoldalt két-két lőcs azt is lehetővé tette, hogy az oldalakat a kerekeknél jó magasra lehetett megemelni. Így elkerülhették a sár és por beverődését a járműbe. A kocsi oldalai homorúan görbék lettek. A derekat fonott kocsikassal bélelték ki, és tették szilárdabbá. Jól forduló eleje volt. Nagyon gyakran készítették hátulsó saroglyával is, ami növelte a rakodóterét; szénát, takarmányt és a kocsis személyes tárgyait tették oda. Üléseit magasra készíthették, és azok vagy ládásra voltak kialakítva, vagy a kast fonták ülésesre úgy, hogy rajta bőven volt hely. Ezek az újítások és a lófogatolás jó technikája könnyen kezelhetővé, gyorssá tették a kocsit. Mindegyik lovat könnyű szügyhámmal szerszámozták fel, ami nem gátolta a lovakat sem a futásban, sem az erőkifejtésben. A magyar lovak szívóssága, kiváló húzóképessége megnövelte a kocsi teljesítményét.

Mindezek érthetővé teszik azt a nagy sikert, amelyet a kocsiszekér Európában elért. Nevének európai elterjedése jól bizonyítja az óriási diadalt a járműgyártásban, a német: Kotschi, Kutsche, Gotschi; a francia: coche; olasz: coccio; flamand: goetse; angol: coach; lengyel: koczi; cseh: koczy; svéd: kusk – hogy csak a legismertebb példákat említsük. A kocsi Európába vezető útját egyengették a kereskedelmi kapcsolatok is. A hazánkba érkező kereskedők találkoztak a kocsival, amelynek nemcsak a nevét, hanem magát a járművet is magukkal vitték, és így annak szerkezete igen gyorsan elterjedt a német és a holland területeken. Ezek a járműkonstrukciók erősen hatottak az angol szekériparra, s így érthető, az angol szekereken is ma is felfedezhetők a magyar kocsi hatását tükröző megoldások.

Egy gondolatfutamot az is megér, hogy nyilván nem véletlen a magyarok mindenkori sikere a fogathajtás sportágában, mint ahogy az angol királynő férjének, Fülöp hercegnek különös rokonszenve a magyarok és a fogathajtás iránt sem függetleníthető a kocsi történetétől.

Dippold Pál

• Publikálva: 2012.05.22. 16:51 • Címke: ipari formatervezés, technika