Országos hatókörű kulturális logisztikai, valamint digitalizációs központ, egy „igazi kultúrgyár″ épülhet fel a volt 11-es huszárlaktanya műemléki védettség alatt álló épületeit is megújítva Szombathelyen – közölte csütörtökön Puskás Tivadar (Fidesz-KDNP), Szombathely polgármestere.
Kedves Olvasó! Mindenek előtt köszönjük, hogy a kultúrával foglalkozó számos internetes oldal közül bennünket is érdeklődéssel lapozott. A MaNDA, mint közintézmény feldarabolása után e honlap kiadója a Forum Hungaricum Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság lett, feladata pedig az archívum gyarapodásának bemutatása, cégünk törekvéseinek ismertetése. Ezekhez a célokhoz egy új felületet készítettünk, ahol mindig elérhető lesz a most búcsúzó mandarchiv.hu is.
Hát, ha már egyszer eljutottunk Tihanyba, nem mehetünk el szó nélkül a félsziget legismertebb attrakciója, a visszhang mellett sem. Ami minden ellenkező híresztelés ellenére működik, és egészen pontosan hét egymás után gyorsan elhadart szót képes „visszamondani” a templom fala. Például azt, hogy „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!”
Huszonhárom percben mutatta be az Echo Televízió a Forum Hungaricum Nonprofit Kft. által működtetett két ózdi intézményt, a Nemzeti Filmtörténeti Élményparkot és a Digitális Erőművet. Az október 14-én, szombaton adásba kerülő műsorban az építész tervező mellett megszólalt a két intézmény és a Forum Hungaricum vezetője is.
Sok szó esett már ezen a felületen a két világháború közti falu életéről. Megismerhettük a tisztségviselőket, a falu tekintélyeit és mesterembereit is. Csak még magáról a parasztról, a falu lakójáról nem nagyon esett szó. Pedig ők adták akkoriban az ország lakosságának legnagyobb részét. Nézzük hát meg, mit csinált a magyar földműves az esztendő hónapjaiban. Nézzük meg már csak azért is, mert ez is egy elsüllyedt világ, azok a tevékenységek, szokások rég a múlté lettek, amik meghatározták a falusi ember életét akkoriban.
Nem is ez a korsó az érdekes most nekünk, bár egészen szép darab. Hanem a megtalálójával, Dornyay/Darnay Bélával foglalkozunk most. Aki amerre járt, mindenütt múzeumot alapított. Emellett 11 évig áldozópap is volt, és piarista szerzetes.
A jó Károly Róbert királyunk pedig annyi mindent tett itt, hogy azt kár is lenne egy cikkbe belezsúfolni. Hogy aztán némi képet kapjunk a 14. század elejének magyarországi viszonyairól, nézzük csak meg jobban az első vegyesházi uralkodónk hatalomra jutását.
Hogy mikor találkozhatott a Túrkevéről induló szobrász, Finta Sándor Walt Whitman költészetével, azt nem lehet tudni biztosan. A Szabó Lőrinc, Babits és Füst Milán által is fordított verseit leginkább eredetiben, angolul olvashatta, hiszen 1923-tól New Yorkban élt. Az viszont biztos, hogy tetszett neki ez a fajta költészet, ezért is készülhetett el a túrkevei Finta Múzeum által most 3D-ben tanulmányozható kis éremmel.
Gyulaffy kapitány uram Csobánca után illenék szólni Tihany váráról,
pontosabban várairól is. Mert a félszigeten már 5000 évvel ezelőtt állt
egy földsánc, s rómaiak pedig az átkelő védelmére őrtornyot emeltek, és
ez így ment tovább egészen 1683-ig, amikor Tihany a töröknek mindig
sikeresen ellenálló földvára a levegőbe repült. Vagy eltalicskázták.
A két világháború közötti falu egyik fontos közintézménye volt az éppen idén 150 éves Magyar Királyi Posta által fenntartott és működtetett postahivatal. Ahol a távíróval párhuzamosan a telefon is működött, ahol fel lehetett adni a leveleket és a táviratokat. Amiket aztán „házhoz is szállított” a postás, akit kézbesítőnek is neveztek. Az első emancipált munkahelyek egyike volt, a postáskisasszony kezelte az elektronikus masinákat, de ki is hordta a leveleket, ha nem volt önálló kézbesítője a hivatalnak.
III. Béla királyunkról pedig csak jót mondhatunk, konszenzus van arról a történészek között, hogy az ő uralkodása alatt volt a legerősebb, leghatalmasabb az Árpád-ház. Magyarország pedig – legalábbis a királyi bevételeket tekintve – megelőzte Franciaországot és Angliát is.
A népi fazekasság produktumai között találunk különleges, egy-egy feladatra készült darabokat is. Ezeknél jól megfigyelhetők a funkció és a forma összefüggései. Úgy, mit a most vizsgált, a Finta Múzeum munkatársai által 3D-ben digitalizált palántalocsoló esetében is.
Az Alföld déli része kedvező éghajlati adottságaival és talajviszonyaival régóta a kertészkedés, a gyümölcsök, de még inkább a zöldségfélék termesztésének központja. A makói hagyma, a szegedi és a kalocsai paprika méltán világhírű, de termelnek errefelé szinte mindent, ami zöldség, vagy gyümölcs. A kisüzemi kertészkedés már a török kiűzése után megjelent a lassan újranépesülő vidéken. Hogy aztán a trianoni békével elszakított Vajdasággal, Bácskával együtt az ország éléskamrájává fejlődjenek a 19. század végére. A nagyobb parcellákon bérmunkával való termelés mellett családi gazdaságok szintjén is foglalkoztak zöldséggel, különösen a magyar konyha alapfűszerévé előlépett fűszerpaprika volt népszerű, hiszen csekély befektetéssel, de sok élőmunkával tisztességes hasznot remélhettek egy-egy szezonban.
Kattintson a képre majd a 3D-ikonra!
A munka még márciusban a paprika magvainak elvetésével kezdődött. Ez általában a ház mindig fűtött konyhájának az ablakába tett faládába történt, amibe gondosan kiválasztott humuszos földet tettek. A kikelő kényes kis növény így a tápanyagok mellett napfényhez és megfelelő hőmérséklethez is jutott. A jól gondozott palánták szépen növekedésnek indultak és a kiültetés idejére, május közepére, végére úgy 50 napot töltenek el a páradús, egyenletes melegen. (A fagyosszentek utáni kiültetés előtt újabban vannak akik „kipoharazzák” a leginkább életképes növénykéket.) A palánták locsolására nagyon oda kell figyelni, túlöntözés következtében ugyanis „megdől”, szára elferdül. A palánta jól előkészített földbe történő kiültetése után a nyári csapadékmennyiségtől függően, de állandó öntözést igényel. Amit persze meg lehet oldani vödörrel, vagy locsolókannával is, de ezekkel az eszközökkel nehezebben lehet a kis paprika tövébe juttatni az éltető vizet, mint mondjuk azzal a 40 centiméter magas, Szentesen készült pocakos korsóval, aminek nyaka úgy lett kiképezve, hogy a vízsugár oda kerüljön, ahová szánták. Amúgy ezt a négy körbefutó szalagdísszel ékített darabot a szintén palántázással kezdődő dohánytermesztésben használták, legalábbis a Néprajzi Értesítő 1958-as cikke szerint.
PL
Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer – Információk: tevékenység, képgaléria, rendezvények, dokumentumok.
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com
Uralkodó, akit háromszor koronáztak meg – A 12 éves Caroberto a délvidéki Frangepánok, Subicsok és Babonicsok lefizetése után partra is száll Dalmáciában, és elindul Buda felé. Még tart a menetelés, amikor III. András hirtelen elhalálozik, így aztán Bicskei Gergely esztergomi érsek meg is koronázza valami sebtében előkerített koronával a 13 éves ifjút. Ez volt Károly Róbert első megkoronázása, amit még kettő követett.