a rovat írásai

Finta Sándor és Walt Whitman

Hogy mikor találkozhatott a Túrkevéről induló szobrász, Finta Sándor Walt Whitman költészetével, azt nem lehet tudni biztosan. A Szabó Lőrinc, Babits és Füst Milán által is fordított verseit leginkább eredetiben, angolul olvashatta, hiszen 1923-tól New Yorkban élt. Az viszont biztos, hogy tetszett neki ez a fajta költészet, ezért is készülhetett el a túrkevei Finta Múzeum által most 3D-ben tanulmányozható kis éremmel.

Tihany elveszett várai

Gyulaffy kapitány uram Csobánca után illenék szólni Tihany váráról, pontosabban várairól is. Mert a félszigeten már 5000 évvel ezelőtt állt egy földsánc, s rómaiak pedig az átkelő védelmére őrtornyot emeltek, és ez így ment tovább egészen 1683-ig, amikor Tihany a töröknek mindig sikeresen ellenálló földvára a levegőbe repült. Vagy eltalicskázták.

Lármafa, véres kard, postáskisasszonyok

A két világháború közötti falu egyik fontos közintézménye volt az éppen idén 150 éves Magyar Királyi Posta által fenntartott és működtetett postahivatal. Ahol a távíróval párhuzamosan a telefon is működött, ahol fel lehetett adni a leveleket és a táviratokat. Amiket aztán „házhoz is szállított” a postás, akit kézbesítőnek is neveztek. Az első emancipált munkahelyek egyike volt, a postáskisasszony kezelte az elektronikus masinákat, de ki is hordta a leveleket, ha nem volt önálló kézbesítője a hivatalnak.

Szép szál ember volt ez a III. Béla

III. Béla királyunkról pedig csak jót mondhatunk, konszenzus van arról a történészek között, hogy az ő uralkodása alatt volt a legerősebb, leghatalmasabb az Árpád-ház. Magyarország pedig – legalábbis a királyi bevételeket tekintve – megelőzte Franciaországot és Angliát is.

Asszonyok védelmezte Csobánc

Bizony, nem csak Egerben ragadtak kardot, forróvizes fazekat a nők, hanem megvédték Csobáncot is, mikor a labanc ostromolta. Hatvan férfi és nő, a környék nemesasszonyai, lányai egy ezer fős császári seregtestet győztek le. Úgy, hogy annak majdnem fele tisztestül, parancsnokostul a fűbe harapott a 376 méteres hegy oldalán.

Amikor kivonult Róma

Egyes vélemények szerint 100 év elég volt ahhoz, hogy Róma kivonulása után Pannónia elveszítse római jellegét. A légiók és a hivatalnoki kar, no és a civil lakosság jó részének a távozása után készült ez az általunk most 3D-ben is tanulmányozható, Szentendrén talált fülbevaló, amin látszik, hogy nem akárki készítette.

Régi erdőpásztorok

Itt egy fotó a mögöttünk hagyott véres 20. század harmincas éveiből. A Pápa környéki Esterházy birtokok erdészeinek a csoportképe. Csak egyet ismerhetünk közülük, annak is csak a vezetéknevét tudjuk. De tudunk mást, például azt, hogy a két világháború közötti Magyarország falvaiban tekintélynek számítottak az erdészek, akik általában az állam, vagy a nagybirtokos erdőit kezelték.

Inkább volt kun, mint magyar?

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most az 1262-ben született IV. Kun László királyunk alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Tál omphalosszal

Hát itt van ez a kis egyszerű tálka, ha pedig a Balatoni Múzeumban készített leírását is megnézzük, akkor mindjárt ott is van az a bizonyos „omphalosz” kifejezés. És ott van még Rezi, pontosabban Rezi-cseri neve, a homokbányáé, ahol manapság íjászversenyeket rendeznek, a hetvenes évek elején pedig kelta temetőt tártak fel itt.

Tátika és Rezi, a két tojás

Ha már szó esett itt a Rezi váráról írott cikkben Tátikáról, hát utazzunk most el a Zalaszántó feletti „hegyekbe”, 413 méter magasra Tátika várának romjaihoz. Ez az erősség, Rezihez hasonlatosan, soha nem került bele a fontosabb krónikákba, nem fűződnek megvédéséhez, elfoglalásához hősi énekek. De létezett már a tatárjárás előtt is, és vagy négy évszázadon keresztül szolgálta aktuális urait.

Rosszul öltözött sírásók kora

Még a rendszerváltást megelőző időben minden valamirevaló falunak volt sírásója is. Nem számított éppen nagy tekintélynek, de szerepe – lássuk be – meglehetősen fontos volt akkoriban. Archívumunkban kutatva megint csak Keszthelyre utazunk, ahol néhány fotográfia is készült a hetvenes-nyolcvanas években ezekről az emberekről.

MaNDA összes cikke »

​Szó szerint újévi boroskancsó

mandadb_logoBizton állíthatjuk, hogy a szilveszterezésnek, az esztendő utolsó napján való mulatozásnak nem kerítettek mindig akkora feneket, mint manapság. A régi, nagy ünnepeket feledő, és mindenféle újakat kreáló korunkban a szilveszterezésnek, az óév elbúcsúztatásának, és az új köszöntésének nagy divatja lett mindenfelé.

Hol van már az a túrkevei fazekas, aki talán még újév napján is dolgozott, minden esetre 1910. január elsejére jegyezték be egyik mutatós boroskancsóját? Amit a városka Finta Múzeumának munkatársai digitalizáltak 3D-ben. Jó, tudjuk, hogy a pontos keletkezési dátum hiányában szokták január elsejére datálni az ilyen tárgyakat, de akkor is. Miért ne dolgozhatott volna január elsején?

A bor amúgy Magyarországon sokkal elterjedtebb, közismertebb szívet, lelket vidámító ital volt, mint például a sör. Amit ugyan már a honfoglaló magyarok is ismertek, az első sört emlegető oklevelünk 1152-ből származik, és a középkori Magyarországon is működtek sörfőzdék (leginkább a nemesi, főnemesi udvarokban), mégis a bor, a borozás állt mindig is közelebb a magyarokhoz. Nem véletlen hát, hogy a népi fazekasság termékei között is inkább találunk boroskancsókat, mint söröskorsókat. Utóbbiak az inkább sörissza germán népeknél voltak használatban, itt alakultak ki azok a formák, amiket aztán használtak szerte Európában. A bor előállítása talán egyszerűbb, kevesebb eszközt igényel, a borozás „eszközkészlete” pedig mindösszesen egy-egy kancsó vagy lopó, és a társaságtól függően néhány pohár.

korso_3d
Kattintson a képre majd a 3D-ikonra!

Arra viszont mindig ügyeltek a fazekasok, hogy a boroskancsók formája a célnak, a bor biztonságos és veszteség nélküli pohárba juttatásának jól megfeleljen. Ez pedig nem is volt olyan egyszerű, mert egy széles szájú, kiöntőcsatornával nem rendelkező edényből meglehetősen nehéz biztosan eltalálni egy kis poharat, és ez a nehézség még csak fokozódik az elfogyasztott bor mennyiségével. Ha pedig túl szűk a kancsó szája, akkor megint csak hasonló nehézségekkel kell megküzdenie a poharakat töltögető házigazdának. Van tehát a bor kitöltésére a némi ügyességet igénylő lopóhasználat mellett egy ideális eszköz, a boroskancsó, melynek egy szép, 16 centiméter magas példányát most tanulmányozhatjuk 3D-ben is.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2016.01.02. 08:18 • Címke: manda adatbázis, 3D

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

III. Béla
Szép szál ember volt ez a III. Béla – És elég gazdag is. Ezt onnan tudjuk, hogy amikor Béla már királyként megkérte második felesége, Capet Margit kezét, leendő sógorának, II. Fülöp Ágost francia királynak elküldte büszkén bevételeinek a listáját is. Hogy lássa már a francúz kolléga, nem kerül rossz helyre a testvére.