Szívinfarktus és Tisza-szabályozás

Százhetven éve, 1846. január 20-án alakította meg Széchenyi István gróf a Tisza egységes szabályozása és a folyóvölgy ármentesítése céljából a Tiszavölgyi Társulatot, s annak irányításával kezdődtek meg a korabeli Európa egyik legnagyobb vízgazdálkodási vállalkozásának munkálatai. A tervek készítője, Vásárhelyi Pál szívinfarktust kapott és meghalt a vita során.

A 18-19. század fordulóján Magyarország mai területének mintegy negyedét borította állandóan vagy időszakosan víz, aminek több mint a felét a Tisza és mellékfolyói adták. A kanyargó Tisza gyakori árvizei évszázadokon át állandó fenyegetést jelentettek az ország termékeny alföldi régiójában, lehetetlenné téve a mezőgazdasági területek növelését, az ipartelepítést, a közlekedési útvonalak kiépítését. A folyók, különösen a Tisza szabályozásának központi szándékát elsőként az 1613. évi XXVII. törvénycikk fogalmazta meg. A jogszabály a töltések emelését a vármegyék hatáskörébe utalta, melyek erejük és lehetőségeik szerint kezelték az árvízvédelem ügyét. A helyi erőből felépített védtöltések azonban nem tudták megállítani a szeszélyesen kanyargó Tisza árhullámait. Az 1780-as években megkezdődött az ország hajózható vagy azzá tehető vízi útjainak feltérképezése. Az 1830-as évek vége felé a Helytartótanács az úgynevezett mappatiót a Tiszára is kiterjesztette. A József nádor által a sószállítás bevételéből képzett sóalapból finanszírozott részletes és pontos felmérés teremtette meg az alapot a tényleges munkálatok megkezdéséhez, melyek elodázhatatlanságát az 1844. és az 1845. évi árvizek pusztításai is megkérdőjelezhetetlenné tették.

forrás: wikipédia

József nádor utasította az országos építészeti igazgatóságot a Tisza-szabályozás tervezetének elkészítésére, és 1845. június 12-re egyeztetésre hívta össze a Tisza-völgyi birtokosokat. Néhány nappal korábban, június 8-án nyújtotta be a Helytartótanácshoz Vásárhelyi Pál, a Vízi és Építészeti Főigazgatóság első hajózási mérnöke a folyó szabályozásának előzetes terveit. Vásárhelyi fogalmazta meg azt a máig érvényesnek tekintett elvet, mely szerint a cél a víz minél gyorsabb elvezetése a Kárpát-medencéből, amit a folyókanyarok átvágásával és töltések építésével kívánt elérni. A Helytartótanács által külföldi szakértőként meghívott Pietro Paleocapa, a Pót is szabályozó lombard-velencei mérnök azonban a folyó töltésezését javasolta, az átmetszéseket csak másodrendű kérdésnek tekintette. A tanácskozáson részt vett a helytartóság közlekedési osztályának elnökévé kinevezett Széchenyi István gróf is, akinek tekintélyére és meggyőző erejére igen nagy szükség volt a 22 különböző érdekű törvényhatósághoz tartozó Tisza-völgy egységes szabályozásának lebonyolításához. Széchenyi még ebben az évben beutazta a Tisza völgyét, majd vitaindítónak megírta az Eszmetöredékek különösen a Tisza-völgy rendezését illetőleg című munkáját, amelyben éles valóságlátással tárta fel a rendezés kérdésének minden mozzanatát, a földrajzi adottságokból fakadó műszaki nehézségeket éppúgy, mint a történelmi múltból, elmaradottságunkból adódó társadalmi, politikai nehézségeket, feladatokat és ezek bonyolult összefüggéseit.

forrás: emberestisza.blogspot.hu

Széchenyi 1846. január 19-ére Pestre hívta egyeztetésre a helyi vízvédelmi társulatok és az érintett helyhatóságok képviselőit, s vezetésével január 20-án megalakult a Tiszavölgyi Társulat. Az ügyek egységes vezetésére megválasztották a központi választmányt, aláírták a tiszai szerződést, amelyben lefektették a működés alapelveit, s kimondták, hogy „a szabályozási költségek az érdekelt birtokosok által birtok és nyerendő haszon arányában fizettessenek”. Vásárhelyi 1846. március 25-én végleges formában is benyújtotta általános szabályozási terveit. A költséges terv a Tiszavölgyi Társulat választmányának április 8-i ülésén heves vitákat váltott ki, az elgondolásait védelmező Vásárhelyi szívrohamot kapott és meghalt. A Tisza szabályozása végül nélküle, de az ő tervei alapján valósult meg. A szabályozási munka 1846. augusztus 27-én kezdődött, a Tiszadob és Szederkény közti kanyarulat átvágásánál maga Széchenyi tette meg az első kapavágásokat. A Pietro Paleocapa irányításával megkezdett munkálatok az 1848-as forradalom és szabadságharc miatt megszakadtak, a folytatást a pénzhiány, a rendszeres viták és az árvizek okozta károk hátráltatták. A vitákon végül az 1879. évi nagy szegedi árvíz okozta megdöbbenés után sikerült úrrá lenni, és a Tisza szabályozása hat évtized alatt, 1908-ban fejeződött be.

forrás: szegedpanorama.blogspot.hu

A szabályozás során a Tisza teljes akkori hosszát (1419 km) 112 nagy kanyar átvágásával 457 kilométerrel, jelenlegi magyarországi szakaszát 360 kilométerrel rövidítették meg. A folyó új hossza 962 kilométer lett (ebből a jelenlegi magyarországi szakasz 597 km). Létrehoztak 136 km új, épített medret, s kialakítottak 589 km holtágat. A folyóvölgy átalakítása gyökeresen megváltoztatta az Alföld arculatát, és utat nyitott fejlődéséhez.

mti

• Publikálva: 2016.01.19. 09:48 • Címke: történelmi események