a rovat írásai
A kegyelemből agyonlőtt aradi ezredes
Igen, a 200 éve született örmény származású Lázár Vilmos nem is volt tábornok, csak az ezredesi rendfokozatot érte el, mégis halálra ítélték és kivégezték. Mivel éppen osztrák tábornoknak, Wallmoden altábornagynak adta meg magát, kegyelemből por és golyó általi halálra ítéltetett, nem akasztották, mint egy köztörvényest.
Milyen is volt ’56 egy vasi, vagy zalai faluban?
Mindenki ismeri 1956 októberének fővárosi eseményeit, arról viszont kevesebb szó esik, hogyan zajlott a forradalom és a hatalomátvétel mondjuk egy kis vasi, vagy zalai faluban. Ahol leginkább a rádiót hallgatva tudtak tájékozódni az emberek. A kérdést egy az adatbázisunkban fellelhető dokumentum segítségével próbáljuk megválaszolni.
Prágáé a Szláv eposz
Prága a jogos tulajdonosa Alfons Mucha Szláv eposz című festményciklusának, nem a Mucha család, döntött a prágai városi bíróság. A Szláv eposz tulajdonjogát John Mucha, Alfons Muchának, a szecesszió világhírű cseh mesterének unokája 2016-ban vitte bíróság elé.
Zárásig ingyenes a Nemzeti Ige-Idők című tárlata
A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) miniszteri keretének terhére a november 5-i zárásig ingyenesen tekintheti meg minden látogató a Magyar Nemzeti Múzeum Ige-Idők című kiállítását, jelentette be Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
Utazás a 19. századba: teljes pompájában tündököl a zugligeti indóház
A Hűvösvölgybe tartó 56-os villamos vonalán még meglévő 19. századi, fából készített megállókhoz hasonló épületet tettek rendbe a Zugligetben. Az 1868-ban átadott zugligeti lóvasútvonal végállomásán 1885-re készült el a ma is látható indóház, amiben még tíz évvel ezelőtt is bérlakások voltak, állapota pedig folyamatosan romlott. Egészen mostanáig.
Seuso kincsei Fehérvárra utaznak
Vidéken először Székesfehérváron lesz látható a teljes Seuso-kincs, a Szent István Király Múzeum lesz ugyanis az október 29-én induló magyarországi vándorkiállítás első állomása.
Újra üvölt a palmürai oroszlán
Helyreállították és vasárnap Damaszkuszban kiállították a híres palmürai oroszlánszobrot, amelyet az Iszlám Állam terrorszervezet fegyveresei súlyosan megrongáltak a szíriai romváros első, 2015-ös megszállása alatt.
Érosz a Nagy Háborúban – kiállítás 16-os karikával
Nem kis feladatra vállalkozott a kecskeméti Katona József Múzeum szakembergárdája, amikor eldöntötték, hogy a Nagy Háború centenáriumára összehoznak egy tábori bordélyokat bemutató utazó kiállítást. A háború pillangói főcímmel futó kamaratárlat aztán nem véletlenül nagy népszerűségnek örvendezett eddigi állomáshelyein.
A kastély újra a régi fényében tündököl majd
Mintegy 19 millió lejjel (1,29 milliárd forinttal) támogatja az Európai Regionális Fejlesztési Alap a Kolozs megyei önkormányzat tulajdonában levő válaszúti (Rascruci) Bánffy-kastély felújítását, közölte csütörtökön a romániai Regionális Fejlesztés, Közigazgatás és Európai Források Minisztériuma.
Sissi és Magyarország Kínában
A Magyar Nemzeti Múzeum 2017 júniusában nagyszabású kiállítást nyitott a Sanghaj Múzeumban „Sissi és Magyarország – a magyar arisztokrácia fényűző élete a 17-19. században” címmel, amelyet csaknem 700 000 látogató tekintett meg. A kiállítás most tovább vándorolt: szeptember 27-én Pekingben, a Tiltott városban nyitják meg, ahol a közönség január 3-ig látogathatja – közölte a Nemzeti Múzeum.
Itt a Spintharus davidbowiei!
Hírességekről, többek között Barack Obamáról és feleségéről, Michelle-ről, David Bowie-ról és David Attenborough-ról neveztek el 15 újonnan felfedezett pókfajt, amelyeket a Vermonti Egyetem tudósai és hallgatói azonosítottak.
Ő mondta: Ugyebár Dr. Livingstone-hoz van szerencsém?
1841. január 28-án született Sir Henry Morton Stanley
angol-amerikai újságíró, felfedező, aki 1871-ben világszenzációt keltve
talált rá az Afrika mélyén eltűntnek hitt David Livingstone-ra.Egy John Rowland nevű walesi férfi törvénytelen fia volt, gyermekkorát dologházakban és távoli rokonoknál töltötte. A kalandvágyó fiú tizenöt évesen hajósinasnak állt, és kivándorolt Amerikába. New Orleansban összebarátkozott egy Henry Hope Stanley nevű kereskedővel, akinek nevét felvéve új életet kezdett. Sokat csavargott, volt katona az amerikai polgárháborúban, tengerész és újságíró a Vadnyugaton. Egy törökországi útjáról írott beszámolója után lett a New York Herald külföldi tudósítója, ebbéli minőségében tartott a brit csapatokkal 1868-ban, amikor azok Etiópiában kiszabadítottak két foglyul ejtett misszionáriust. Ugyanebben az évben a spanyol polgárháborúból is küldött jelentéseket. 1869-ben lapja a példányszám fellendítésének reményében a Viktória-vízesést felfedező David Livingstone megtalálásával bízta meg.
Az újságíró (forrás: wikipédia)
A skót utazóról és misszionáriusról, aki a Nílus forrását akarta felkutatni, akkor már három éve nem érkezett hír, és megszökött kísérői azt terjesztették, hogy megölték a bennszülöttek. Stanley 1871 márciusában Zanzibárból elindulva céltudatosan hatolt előre a harcok gyötörte, szegénységben sínylődő vidéken át Livingstone utolsó ismert tartózkodási helye felé. Itt, a Tanganyika-tó partján fekvő Ujijiban talált rá 1871. november 10-én az idős és beteg utazóra, akit teherhordói magára hagytak, készletei pedig kimerülőfélben voltak. Stanley (a legenda szerint) angolos kimértséggel üdvözölte a rajta kívül több ezer kilométeres körzetben egyetlen fehér embert: „Ugyebár Dr. Livingstone-hoz van szerencsém?″
A nagy találkozás (forrás. wikipédia)
A két férfi között barátság szövődött, együtt térképezték fel a tó északi részét. Stanley néhány hónap múlva visszafordult, de gondoskodott arról, hogy a helyszínen maradt Livingstone készleteit feltöltsék. Útjáról 1872 nyarán kiadott – Hogyan találtam meg Livingstone-t – utazások, kalandok és felfedezések Közép-Afrikában című – könyve hatalmas vihart kavart Angliában, ahol csak nehezen törődtek bele, hogy nem egy britnek, hanem egy amerikai zsurnalisztának sikerült a felfedező nyomára bukkannia. Livingstone halála után, 1873-ban elhatározta, hogy ő maga derít fényt a Nílus eredetének rejtélyére, illetve végigköveti a Kongó folyót egészen a forrásáig. Az angol-amerikai támogatást élvező expedíció több száz emberrel, korszerű felszereléssel indult útnak 1874 novemberében Zanzibárból. A vetélytársaival és a természeti körülményekkel elkeseredett küzdelmet vívó Stanley pisztollyal bírta gyorsabb iramra teherhordóit, olykor szabályszerű háborút folytatott a bennszülöttek ellen. Útja során sikerült bebizonyítania, hogy a Kongó felső folyása a Luababa folyó, amelyet az Atlanti-óceánig követett. A több mint hétezer kilométeres, 1001 napig tartó út végén, vérfagyasztó kalandok után 350 emberéből csak 115 maradt. Az elefántcsonttal megpakolt és élményekkel teli újságíró természetesen könyvet írt útjáról, ennek címéből ered a fekete kontinens kifejezés.
A felfedező (forrás: nndb.com)
Legnagyobb megrökönyödésére az angolokat nem érdekelte a Kongó medencéje, a kis Belgium királyát viszont annál inkább. II. Lipót képzeletét megragadta a Stanley által élénk színekkel ecsetelt távoli és gazdag ország, ezért anyagi támogatást ajánlott neki, és kinevezte a Közép-afrikai Nemzetközi Fejlesztési Társaság, vagyis a leendő gyarmat vezetőjévé. Az akció 1879 augusztusában az atlanti parton kezdődött, a több száz munkással előrehatoló Stanley lenyűgöző gyorsasággal utat és vasutat építtetett, gőzhajót indított felfelé a Kongón. Az útjába kerülő törzsfőnököktől csalással vagy erőszakkal szerezte meg a földet, ha szükségesnek érezte, gondolkodás nélkül lövetett; emberei nem véletlenül ragasztották rá a Bula Matari, azaz a Sziklatörő nevet. II. Lipót az ő jóvoltából lett 1884-re Kongó Szabadállam ura. Stanley erről a küldetéséről is könyvben számolt be.
(mti)