a rovat írásai
Kultúrgyár lehet a szombathelyi volt 11-es huszárlaktanyából
Országos hatókörű kulturális logisztikai, valamint digitalizációs központ, egy „igazi kultúrgyár″ épülhet fel a volt 11-es huszárlaktanya műemléki védettség alatt álló épületeit is megújítva Szombathelyen – közölte csütörtökön Puskás Tivadar (Fidesz-KDNP), Szombathely polgármestere.
Új felületen folytatjuk
Kedves Olvasó! Mindenek előtt köszönjük, hogy a kultúrával foglalkozó számos internetes oldal közül bennünket is érdeklődéssel lapozott. A MaNDA, mint közintézmény feldarabolása után e honlap kiadója a Forum Hungaricum Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság lett, feladata pedig az archívum gyarapodásának bemutatása, cégünk törekvéseinek ismertetése. Ezekhez a célokhoz egy új felületet készítettünk, ahol mindig elérhető lesz a most búcsúzó mandarchiv.hu is.
Visszabeszél a templom oldala
Hát, ha már egyszer eljutottunk Tihanyba, nem mehetünk el szó nélkül a félsziget legismertebb attrakciója, a visszhang mellett sem. Ami minden ellenkező híresztelés ellenére működik, és egészen pontosan hét egymás után gyorsan elhadart szót képes „visszamondani” a templom fala. Például azt, hogy „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!”
Ózdi intézményeink az Echo Televízió építészeti műsorában
Huszonhárom percben mutatta be az Echo Televízió a Forum Hungaricum Nonprofit Kft. által működtetett két ózdi intézményt, a Nemzeti Filmtörténeti Élményparkot és a Digitális Erőművet. Az október 14-én, szombaton adásba kerülő műsorban az építész tervező mellett megszólalt a két intézmény és a Forum Hungaricum vezetője is.
Munkát bőven adó szeptember
Sok szó esett már ezen a felületen a két világháború közti falu életéről. Megismerhettük a tisztségviselőket, a falu tekintélyeit és mesterembereit is. Csak még magáról a parasztról, a falu lakójáról nem nagyon esett szó. Pedig ők adták akkoriban az ország lakosságának legnagyobb részét. Nézzük hát meg, mit csinált a magyar földműves az esztendő hónapjaiban. Nézzük meg már csak azért is, mert ez is egy elsüllyedt világ, azok a tevékenységek, szokások rég a múlté lettek, amik meghatározták a falusi ember életét akkoriban.
A rekorder múzeumalapító korsója
Nem is ez a korsó az érdekes most nekünk, bár egészen szép darab. Hanem a megtalálójával, Dornyay/Darnay Bélával foglalkozunk most. Aki amerre járt, mindenütt múzeumot alapított. Emellett 11 évig áldozópap is volt, és piarista szerzetes.
Uralkodó, akit háromszor koronáztak meg
A jó Károly Róbert királyunk pedig annyi mindent tett itt, hogy azt kár is lenne egy cikkbe belezsúfolni. Hogy aztán némi képet kapjunk a 14. század elejének magyarországi viszonyairól, nézzük csak meg jobban az első vegyesházi uralkodónk hatalomra jutását.
Finta Sándor és Walt Whitman
Hogy mikor találkozhatott a Túrkevéről induló szobrász, Finta Sándor Walt Whitman költészetével, azt nem lehet tudni biztosan. A Szabó Lőrinc, Babits és Füst Milán által is fordított verseit leginkább eredetiben, angolul olvashatta, hiszen 1923-tól New Yorkban élt. Az viszont biztos, hogy tetszett neki ez a fajta költészet, ezért is készülhetett el a túrkevei Finta Múzeum által most 3D-ben tanulmányozható kis éremmel.
Tihany elveszett várai
Gyulaffy kapitány uram Csobánca után illenék szólni Tihany váráról,
pontosabban várairól is. Mert a félszigeten már 5000 évvel ezelőtt állt
egy földsánc, s rómaiak pedig az átkelő védelmére őrtornyot emeltek, és
ez így ment tovább egészen 1683-ig, amikor Tihany a töröknek mindig
sikeresen ellenálló földvára a levegőbe repült. Vagy eltalicskázták.
Lármafa, véres kard, postáskisasszonyok
A két világháború közötti falu egyik fontos közintézménye volt az éppen idén 150 éves Magyar Királyi Posta által fenntartott és működtetett postahivatal. Ahol a távíróval párhuzamosan a telefon is működött, ahol fel lehetett adni a leveleket és a táviratokat. Amiket aztán „házhoz is szállított” a postás, akit kézbesítőnek is neveztek. Az első emancipált munkahelyek egyike volt, a postáskisasszony kezelte az elektronikus masinákat, de ki is hordta a leveleket, ha nem volt önálló kézbesítője a hivatalnak.
Szép szál ember volt ez a III. Béla
III. Béla királyunkról pedig csak jót mondhatunk, konszenzus van arról a történészek között, hogy az ő uralkodása alatt volt a legerősebb, leghatalmasabb az Árpád-ház. Magyarország pedig – legalábbis a királyi bevételeket tekintve – megelőzte Franciaországot és Angliát is.
Mindennapi kenyerünk lényege
Mindennapi kenyerünk alapanyagát, a lisztet tarthatták a túrkevei Finta Múzeum munkatársai szerint ebben a mázas, festett növényi dombormotívumokkal díszített cserépedényben, amit most 3D-ben forgathatunk és nagyíthatunk, vizsgálhatunk kedvünkre a MaNDA adatbázisában.
A kenyérfélék lényege, a gabonaliszt is valahol egyidősnek tekinthető az emberiséggel. Jónak tűnő elképzelés az, hogy az idők hajnalán, a fűfélék magvait kóstolgatva jutottak őseink arra a megállapításra, hogy ezek között akár jóízűen fogyasztható, tápláló dolgok is lehetnek. Ettől már csak egy, de persze hatalmas lépés volt, hogy rájöttek: az ízletes, energiát adó magvakat el is lehet vetni, hogy aztán bőséges termést hozzanak. Talán még e felfedezés előtt került sor arra, hogy valaki – megunva a rágcsálást – két kő segítségével törte össze a vadárpa, vadbúza, vagy vadzab termését. Valaki más, talán egy fogát vesztett ősember pedig vízzel tette fogyaszthatóvá a maga számára az ilyen őrleményt. A sort pedig ha folytatjuk, eljutunk valahol a napjaink lisztjéhez és a belőle sütött kenyérhez is, ha van elég türelmünk hozzá.
Kattintson a képre, majd a 3D-ikonra!
Az biztos, hogy amikor ezt a 32 centiméter magas, 25 centi széles, üst formájú cserépedényt liszt tárolására használták (a múzeológusok 1790-re, 1800-ra datálták a tárgyat), akkor már meglehetősen nagy hozamú gabonákból őrölték Európa szerte a különféle minőségű liszteket. A legnagyobb, legszebb búzatáblák pedig ekkoriban a Kárpát-medencében hullámoztak, a magyar földbirtokosok pedig jól megtölthették a zsebeiket a napóleoni háborúk nagy agrárkonjunktúrájának jóvoltából. A búzára, árpára, zabra és lóra, szarvasmarhára a bécsi kincstár szinte bármilyen mennyiségben vevő volt, hiszen fel kellett szerelni és etetni a százezres hadseregeket. Jó ára volt a gabonának, és jutott a haszonból valamennyi a jobbágyoknak is, akik a földbirtokosnak elvégzett munkák mellett a saját használatban lévő földjeik terméséből is tudtak eladni, ezáltal gyarapodni. Korábban a háborúk mindig együtt jártak az éhínséggel, de ezt a 18-19. század fordulójának Magyarországáról nem igazán mondhatjuk el.
Hogy aztán az edényben tárolt lisztet hol, és milyen módon őrölték, készítették el, azt csak sejteni lehet. A túrkevei határban nincs malomkerék mozgatására alkalmas sebességű vízfolyás, tehát vagy szélmalmokkal, vagy pedig lovakkal, vagy ökrökkel üzemeltetett szárazmalmokkal dolgoztak. A molnár pedig lisztben kérte a munkadíjat, a többit pedig vihette haza a lisztes hombárba a tulajdonosa.
Pálffy Lajos
Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer
Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer – Információk: tevékenység, képgaléria, rendezvények, dokumentumok.
Történelmi játékok
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com
Közkincstár
Uralkodó, akit háromszor koronáztak meg – A 12 éves Caroberto a délvidéki Frangepánok, Subicsok és Babonicsok lefizetése után partra is száll Dalmáciában, és elindul Buda felé. Még tart a menetelés, amikor III. András hirtelen elhalálozik, így aztán Bicskei Gergely esztergomi érsek meg is koronázza valami sebtében előkerített koronával a 13 éves ifjút. Ez volt Károly Róbert első megkoronázása, amit még kettő követett.