A szécsényi ferences rendház könyvtára

Egy kolostor, hatezer kötet, rengeteg viszontagság. Közép-kelet-európai történet.

A Szécsény felé utazók figyelmét már messziről magára vonja a ferences templom város fölé magasodó középkori eredetű, különös alakú tornya. Az egyre szépülő, valóban impozáns kolostor Szécsény fontos nevezetessége. Aki közelebbről is megismerkedik a turisták által is látogatható épülettel, láthatja a gyönyörű, gótikus szentélyt a hódoltság kori mihrab-fülkével; a csúcsíves, csillagboltozattal fedett sekrestyét; a Rákóczi-szobát, ahol középkori freskótöredékek találhatók – bár valószínűleg a vezérlő fejedelem nem itt szállt meg, amikor a rendház vendége volt az országgyűlés napjai alatt. A kolostor magán viseli a magyar történelem utolsó hatszázhatvan esztendejének nyomait. Működése azonban nem volt folyamatos az alapítás óta, hiszen 1662-ben a város török kézre került, a szerzeteseknek menekülniük kellett, s csak 1686-ban települtek végleg vissza a Nógrád megyei kisvárosba. A ház vezetőinek, mindenekelőtt a legendás Bárkányi Jánosnak, Zrínyi Ilona bizalmasának és Rákóczi Ferenc egyik nevelőjének a jóvoltából nem csupán a leromlott épület felújításának nehéz munkáját vezették, hanem a környék lelkipásztori ellátására is gondjuk volt.

A szerzetesek szécsényi visszatérése kész kalandregény. Bárkányi bebarangolta az egész környéket, de sehol nem talált egy teremtett lelket sem. Erre „könnyesen buzdítva mindenkit” leveleket írt a környező településekre, hogy a szétszéledt lakosság Máté apostol ünnepére (szeptember 21.) térjen vissza elárvult kolostora romjaihoz. És a csoda megtörtént, a megmaradt szécsényiek Halászon gyülekeztek. Bárkányi a Szentlélek kápolna romjai mellett egy szekér oldalára szerelt oltáron mutatott be szentmisét, majd elindultak a romok felé. Szécsény kapujánál kapákkal és baltákkal kellett utat törniük, és a romos kolostor is elborzasztó állapotban volt. A lakhatatlan falmaradványok között egy koporsó deszkája volt asztaluk, lábosnak egy kályhakupakot használtak. A puszta földön aludtak a szabad ég alatt, és minden igyekezetüket arra fordították, hogy lakhatóvá tegyenek egy helyiséget. December 6-án azonban rá kellett döbbenniük, hogy az egyre zordabbra forduló időjárás miatt időlegesen el kell hagyniuk ősi kolostoruk romjait. Halászon akarták meghúzni magukat tavaszig, de szállást nem kaptak, s így vetődtek karácsony vigiliáján Pásztóra. Az idő melegedtével visszatértek a szécsényi romokhoz és folytatták az építkezést. A kolostor teljesen csak 1704-re lett kész, a templom pedig 1733-ra. A kolostor nyugati szárnyát 1732–1734 között emelték.

A gótikus elemeket részben megtartó, de döntően barokk rendház könyvtárának alapjait maga Bárkányi János hozta létre, méghozzá saját könyveiből, amelyek között jó néhányat tanítványától, Rákóczi Ferenctől kapott ajándékba a munkácsi vár ostroma után. A gyűjtemény háromszáz éven keresztül töretlenül gyarapodott egészen az 1950-es tönkretételig.

Az államosítás után 1989-ben tért vissza a szerzetesi élet a kolostorba, de a negyven évig tartó „kezelés” következtében a ferencesek erősen leromlott állapotban kapták vissza tulajdonukat. S bár az épület ma már ismét az eredeti gazdáé, a kolostor berendezési tárgyait egyenként kell a barátoknak összeszedni, hiszen az 1950-es államosítás után szinte mindent elhordtak az épületből, hogy a traktoriskolának rendelt intézmény új lakóit ne zavarja semmi a mezőgazdasági ismeretek elmélyült tanulásában.

Így került ebek harmincadjára a több kódexet, ősnyomtatványt, antikvát tartalmazó hatezer kötetes könyvtár is, amelynek jelentős része a kolostor kerengőudvarában rakott máglyán égett el. A maradékot sebtiben áthordták a közeli kastély épületébe, hogy minél előbb megkezdődhessen a traktoriskola működése. Az Országos Széchényi Könyvtár munkatársai az értékesebbnek ítélt műveket kiválogatták; némelyik a Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárába került, mások az OSZK raktáraiba. Néhány kötetet azonban Nógrád megye múzeumaiban hagytak.

A könyvtár rekonstrukciója ezeken a romokon indult el a kilencvenes években. Mára közel ezer kötetet sikerült fellelni és azonosítani a hajdani gyűjteményből. Két kódex, két ősnyomtatvány, kilenc antikva, kétszáztizenhat XVII. századi könyv került elő; főként az államosított, de soha nem rendezett állományból, a balassagyarmati Palóc Múzeumból és a szomszédos múzeumból. Vagyis mára a több, mint háromszáz éves kora újkori könyvtárnak mindössze a hatoda van meg.

Fáy Zoltán

• Publikálva: 2012.07.01. 07:00 • Címke: művelődéstörténet