Kolostor a rengetegben

A Keszthelyi-hegység erdős területén, Vállustól délkeletre az elmúlt hetekben sikerült egy évszázadokkal ezelőtt elpusztult pálos rendi kolostor romjait feltárni, amelyet csupán egy 1429. évi oklevél és egy 1978-as régészeti tanulmány említ. Az idők során mintegy 260 pálos kolostor volt a történelmi Magyarországon, az érdeklődők ma ezeknek mintegy tizedét kereshetik fel.

Az „élő″ helyek mellett, ahol még most is működik a rend, vannak volt pálos templomok és kolostorok, amelyek jellemzően egyházközségek plébániatemplomaként működnek, valamint csak romjaikban létező pálos építészeti emlékek. A volt pálos templomok közé tartozik a budapesti egyetemi templom, a pápai, a sátoraljaújhelyi templom, a csak romjaiban létező kolostorok és templomok közé pedig a budaszentlőrinci, a nagyvázsonyi, a bükkszentléleki, a pilisszentléleki, a salföldi, a Jakab-hegyi és a gönci egyházi épületek. Az 1482-ben alapított sopronbánfalvi pálos-karmelita kolostor felújítás után 2010-ben nyílt meg nonprofit elvonulási és oktatási központként, falai között kiállítás mutatja be a pálosok történetét.

A nagyvázsonyi pálos templom impozáns romjai (forrás: Kuny Domokos Múzeum/MaNDA adatbázis)

Az egyetlen magyar eredetű férfi szerzetesrend megalapítása Boldog Özséb kanonok nevéhez fűződik. Bertalan pécsi püspök 1225-ben a Mecsekben, a Szent Jakab-hegyen építtetett monostort az ott élő remetéknek, akik később csatlakoztak Özséb közösségéhez. Özséb, aki esztergomi kanonok volt, 1246 körül döntött úgy, hogy remeteségbe vonul a Pilis hegyei közé. Ott látomása volt, amelynek hatására úgy döntött, hogy neki kell egyesítenie a szétszórva élő remetéket. A mai Kesztölc falu közelében a Szent Kereszt tiszteletére monostort és templomot épített, az új rend védőszentjének Remete Szent Pált választotta. Özséb 1262-ben kérte IV. Orbán pápát, hogy engedélyezze számukra az ágostonos regulát. A pápától nyert felhatalmazás alapján Pál veszprémi püspök ezt nem tette meg, mert csekélynek ítélte a rend vagyonát és ő maga adott számukra szabályokat. A Szentszék 1308. december 13-án engedélyezte az ágostonos regulát és pápai jogú renddé nyilvánította az Első Remete Szent Pálról nevezett rendet. A szerzetesek 1341-től viselhették a fehér kámzsát, megkülönböztetésül a fekete ruhás papoktól és a szürke ruhás kóborló remetéktől. 1352-ben Nagy Lajos király Márianosztrán kolostort építtetett a pálosoknak, 1381-ben pedig Velencéből Magyarországra hozatta a rend patrónusa, Remete Szent Pál ereklyéjét, amelyet Budaszentlőrincen helyeztek el. Magyarországról érkezett pálosok alapították 1382-ben a lengyelországi Jasna Gorán a czestochowai kolostort, Lengyelország legnagyobb tisztelettől övezett zarándokhelyét, amely idővel a rend legfontosabb központja lett. A 14-15. században a rend egész Európában elterjedt, az 1400-as évek végén Magyarországon csaknem 900 pálos szerzetes élt, 130 pálos rendi kolostor működött, virágzásuknak a török hódoltság és a reformáció terjedése vetett véget. A török kiűzése után, a 18. század elejétől a rend visszatért Magyarországra, egyre több helyen alapítottak kolostorokat. A magyarországi rendtartományt 1721-ben 5 konvent, 12 rezidencia és a római ház alkotta. 1770-ben a monasztikus szerzetesrendek közé sorolták (ezeknek a rendeknek nincs központi szervezete, a monostorok és apátságok nagyobb önállóságot élveznek), a rendnek olyan tagjai voltak, mint a költő Verseghy Ferenc, Ányos Pál és Virág Benedek. II. József 1786-ban más szerzetesrendekkel együtt a pálos rendet is eltörölte, csak Lengyelországban, Krakkóban és Czestochowában maradt meg egy-egy kolostoruk.

A nagyvázsonyi romok és a kolostor rekonstruált rajza (forrás: Kuny Domokos Múzeum/MaNDA adatbázis)

A rend újraélesztésére csak 150 év múlva történt sikeres kísérlet, a lengyelországi pálosok segítségével 1934-ben vették birtokba a gellérthegyi Sziklatemplomot és kolostort, 1935-ben Pécsett (amely ma is a rend magyarországi központja), 1940-ben Petőfiszálláson (Pálosszentkút) alapítottak házakat. 1950-ben a kommunista államhatalom oszlatta fel a rendet, amelynek akkor 38 tagja volt. 1951 húsvét hétfőjén az ÁVH betört a Sziklatemplomba, a szerzeteseket egyetlen éjszaka teherautóra tették és deportálták, a bejáratot betonfallal torlaszolták el. A tagok toborzása titokban folytatódott az egyházmegyés kispapok között, akikről fogadalmaik után még szemináriumi elöljáróik mellett püspökük sem tudta, hogy pálos szerzetesek. A rend Magyarországon a rendszerváltás után, 1989-től szerveződött újjá, a pálos élet négy kolostorban, Budapesten, Pécsett, Márianosztrán és Petőfiszálláson indult meg, s 2014 óta az erdélyi Hargitafürdőn is pálos szerzetesek imádkoznak. Magyarországon kívül Lengyelországban, Németországban, Olaszországban, Fehéroroszországban, Ukrajnában, Horvátországban, Szlovákiában, Csehországban, Belgiumban, Kamerunban, Ausztráliában, a Dél-Afrikai Köztársaságban és az Egyesült Államokban 73 rendházban, mintegy 550 pálos szerzetes él. A pálos rend címere ovális pajzs, kék mezejében, zöld talajon álló pálmafa, melyhez két oldalról egy-egy sörényes hímoroszlán ágaskodva támaszkodik. A fa tetején nyitott szárnyú, fekete holló, csőrében egy darab kenyér. Jelmondatuk: Duplicavit annonam, azaz megkettőzte a járandóságot. A rend szellemiségét ma is a remeteség hatja át, a szerzetesek életét az imádság, a magány, az elmélkedés és a vezeklés jellemzi. A Mária-tisztelet kifejezéseként fehér ruhát hordanak, a rózsafüzért imádkozzák, monostoraik többsége Mária-kegyhelyeken épült fel.

mti

• Publikálva: 2016.09.05. 14:37 • Címke: művelődéstörténet