a rovat írásai
A kegyelemből agyonlőtt aradi ezredes
Igen, a 200 éve született örmény származású Lázár Vilmos nem is volt tábornok, csak az ezredesi rendfokozatot érte el, mégis halálra ítélték és kivégezték. Mivel éppen osztrák tábornoknak, Wallmoden altábornagynak adta meg magát, kegyelemből por és golyó általi halálra ítéltetett, nem akasztották, mint egy köztörvényest.
Milyen is volt ’56 egy vasi, vagy zalai faluban?
Mindenki ismeri 1956 októberének fővárosi eseményeit, arról viszont kevesebb szó esik, hogyan zajlott a forradalom és a hatalomátvétel mondjuk egy kis vasi, vagy zalai faluban. Ahol leginkább a rádiót hallgatva tudtak tájékozódni az emberek. A kérdést egy az adatbázisunkban fellelhető dokumentum segítségével próbáljuk megválaszolni.
Prágáé a Szláv eposz
Prága a jogos tulajdonosa Alfons Mucha Szláv eposz című festményciklusának, nem a Mucha család, döntött a prágai városi bíróság. A Szláv eposz tulajdonjogát John Mucha, Alfons Muchának, a szecesszió világhírű cseh mesterének unokája 2016-ban vitte bíróság elé.
Zárásig ingyenes a Nemzeti Ige-Idők című tárlata
A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) miniszteri keretének terhére a november 5-i zárásig ingyenesen tekintheti meg minden látogató a Magyar Nemzeti Múzeum Ige-Idők című kiállítását, jelentette be Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
Utazás a 19. századba: teljes pompájában tündököl a zugligeti indóház
A Hűvösvölgybe tartó 56-os villamos vonalán még meglévő 19. századi, fából készített megállókhoz hasonló épületet tettek rendbe a Zugligetben. Az 1868-ban átadott zugligeti lóvasútvonal végállomásán 1885-re készült el a ma is látható indóház, amiben még tíz évvel ezelőtt is bérlakások voltak, állapota pedig folyamatosan romlott. Egészen mostanáig.
Seuso kincsei Fehérvárra utaznak
Vidéken először Székesfehérváron lesz látható a teljes Seuso-kincs, a Szent István Király Múzeum lesz ugyanis az október 29-én induló magyarországi vándorkiállítás első állomása.
Újra üvölt a palmürai oroszlán
Helyreállították és vasárnap Damaszkuszban kiállították a híres palmürai oroszlánszobrot, amelyet az Iszlám Állam terrorszervezet fegyveresei súlyosan megrongáltak a szíriai romváros első, 2015-ös megszállása alatt.
Érosz a Nagy Háborúban – kiállítás 16-os karikával
Nem kis feladatra vállalkozott a kecskeméti Katona József Múzeum szakembergárdája, amikor eldöntötték, hogy a Nagy Háború centenáriumára összehoznak egy tábori bordélyokat bemutató utazó kiállítást. A háború pillangói főcímmel futó kamaratárlat aztán nem véletlenül nagy népszerűségnek örvendezett eddigi állomáshelyein.
A kastély újra a régi fényében tündököl majd
Mintegy 19 millió lejjel (1,29 milliárd forinttal) támogatja az Európai Regionális Fejlesztési Alap a Kolozs megyei önkormányzat tulajdonában levő válaszúti (Rascruci) Bánffy-kastély felújítását, közölte csütörtökön a romániai Regionális Fejlesztés, Közigazgatás és Európai Források Minisztériuma.
Sissi és Magyarország Kínában
A Magyar Nemzeti Múzeum 2017 júniusában nagyszabású kiállítást nyitott a Sanghaj Múzeumban „Sissi és Magyarország – a magyar arisztokrácia fényűző élete a 17-19. században” címmel, amelyet csaknem 700 000 látogató tekintett meg. A kiállítás most tovább vándorolt: szeptember 27-én Pekingben, a Tiltott városban nyitják meg, ahol a közönség január 3-ig látogathatja – közölte a Nemzeti Múzeum.
Itt a Spintharus davidbowiei!
Hírességekről, többek között Barack Obamáról és feleségéről, Michelle-ről, David Bowie-ról és David Attenborough-ról neveztek el 15 újonnan felfedezett pókfajt, amelyeket a Vermonti Egyetem tudósai és hallgatói azonosítottak.
Ős-Budapest 3D-ben
Szenzációs felvételek a Monarchia korabeli Budapestről.
Csak egy tehetős embernek juthatott eszébe a 19. század végén, hogy sztereó-kamerát vásároljon. Nem csak a felvételek formátuma szokatlan, hanem a megörökített témák is különlegesek: Erdélytől Budapesten át Ausztria havas hegycsúcsain át egészen az Adriáig sok-sok különleges életkép, panorámafelvétel és anzixnak is beillő képsorozat alkotja azt a 670 felvételt, amit egy monarchiabeli építőmérnök hagyatékából hamarosan közzétesznek a Fortepan fotógyűjteményben.
A képek készítője, a svájci származású Schoch Frigyes egyike volt azon magyarországi építési vállalkozóknak, akiknek köszönhetően az Osztrák-Magyar Monarchia Európa egyik fejlett államává vált a 20. század elejére, és országrészeit vasúthálózatok, korszerű hidak, viaduktok kötötték össze. Az első sorban Délvidéken és Erdélyben érdekelt cég azonban nem csak vasutak építésével foglalkozott, hanem lakó- és középületek (vasútállomások) kivitelezésével is. Az egykor jól ismert Gferer-Schoch-Grossmann cég száz év előtti időkbe vesző teljes tevékenysége ma már alig kideríthető, ezért is olyan nagy jelentőségű a most előkerült hagyaték, amely gazdag pályafutásról és tevékeny életútról tanúskodik. Az utókor számára tanulságul fennmaradt, sztereó-technikával készült mintegy 670 fénykép ezért is olyan nagy jelentőségű. De nem csak a százéves építési vállalkozásról tudhatunk meg többet, hanem az akkori idők mindennapjairól is, egy polgárcsalád életén keresztül.
A német anyanyelvű Schoch-család a századfordulón a Váci utca 55-ben, a Rutterschmidt pékség épületében, a pékmestertől bérelte a ház teljes második emeletét. Itt indul a történet az évtizedek alatt csaknem teljesen összekuszálódott üveglemezek képes mesekönyvében. Egyedüli támpontot csak a 37, töredékesen fennmaradt húszlemezes kazetta német nyelvű címkéi és a felvételeket készítő Schoch Figyes ma 83 éves építész unokája adja. Hiszen a lemezek képei közé írt sorszámozás olykor nagy hiányokat mutat, és az a körülmény is első ránézésre fejtörő talány, hogy az egyes, a jobboldali képek felső sarkába írt, többször újrainduló sorszámozás vajon milyen tematikát, kronológiát követhetett egykor. Míg az előbbi megfejtése nyilvánvaló, az utóbbira a Vasárnapi Újság 1902-es egyik kiállítási kritikája adja a lehetséges választ: „Igen szép stereoskop képeket állítottak ki még Eötvös Loránd báró, Hammerstein Richárd báró, Konkoly-Thege Miklós, Schoch Frigyes és Hopp Ferencz «globe-trotter» világkörüli útjáról.”
Vagyis nagyon valószínű, hogy a századeleji "Photo Club" térhatású bemutatóinak egyikén éppen a képen látható Carpathia gőzöst is megszemlélhette Eötvös Lóránd, Konkoly-Thege Miklós és a többi notabilitás, Schoch Frigyes előadásának negyedik képeként. Akkor még talán álmukban sem gondolták, hogy a hajó pár hónappal később milyen történelmi küldetést fog teljesíteni.
Hogy a "stereoskopikus" felvételeket miként élvezte a korabeli közönség, nem tudhatjuk. Valószínű, hogy nem vetített formában, hiszen akkoriban erre nézve még kísérletek sem folytak. Nyilvánvalóbb, hogy a képek nézegetésére a Gaumont-cég által kifejlesztett kukucskálós-fadobozos megoldások valamelyikét választották, hiszen ilyennel a család is rendelkezett, és maguk a 20 képlemez befogadására alkalmas kazettadobozok is ilyen automatikus képváltást sejtetnek. Az is bizonyos, hogy a képek különböző technikájú, de azonos lemezméretű géppel készültek. Hol az exponált képfelület mérete, hol a képek közötti távolság változik, de az üveglemez mérete mindig azonos. A képek sarkai is, amelyek hol szögletesek, hol gömbölyítettek, szintén arra utalnak, hogy a képek több kamerával készültek. Mivel nem valószínű, hogy párhuzamosan több gépet is használt a család, elképzelhető, hogy Schoch úr idővel lecserélte fényképezőgépét korszerűbbre, de az is lehet, hogy az egymást ismerő sztereózó amatőrök jó kapcsolatot ápoltak egymással és felvételeiket a másik javára duplikálták. Erre utal az a körülmény is, hogy a képek csaknem mindegyike negatív-pozitív eljárással készült, azaz egy felvételről ugyanolyan minőségű másolatok is készíthetők voltak. Csupán néhány olyan felvétel található a hagyatékban, amely úgynevezett "fordítós" eljárással készült, vagyis a pozitív kép negatív nélkül, egy példányban készült. Ilyen ez a Deák téri felvétel is, amelyen az Anker-ház látható 1900 körül, a három darabba törött üveglemezből összefoltozva.
A fényképek kidolgozásánál olykor anilines színezési eljárást is alkalmazott készítőjük, ami az akkortájt megszülető filmiparban is egyre népszerűbb dramaturgiai hatásnövelő módszer volt. Az eredetileg fekete-fehér képeket azonban nem csak a fényképész, hanem az idő is gyakran megszínezte. Néhány fényképen jól megfigyelhető a hatás, amit a nem megfelelő vegyszermosás eredményezett.
Az ilyen felvételeknél az ezüstszemcsék úgynevezett "kicsapódása" érdekes és szép jelenséget eredményeznek, ami különösen az emulzió felőli oldalról nézve a leglátványosabb.
A felvétel értékén ez természetesen mit sem változtat, hiszen többnyire 100-110 éves városképekről és dokumentumokról van szó. A Schoch-hagyaték pedig bővelkedik az ilyenekben.
Mivel a család a belvárosban lakott, a cég irodája is a közelben, az Andrássy út 24. alatt, a Hajós utca sarkán, az első emeleten volt. Az ingatlan egy része meg is maradt a család használatában egészen a hatvanas évekig, amikor az út-vasútépítők hagyatéka a család akarata szerint a Közlekedési Múzeumba került.
A módos és kiterjedt család (Schochnak 3 gyermeke volt) Buda felé is orientálódott. Schoch Frigyes a Naphegyen, a Lisznyai utcában (34-36-os szám) és a Gellérthegyen, a Szirom és Bérc utca környékén is vásárolt telkeket, amelyekre előbb-utóbb emeletes családi házakat tervezett felhúzni. Ő kezdte el építeni a híres Hegedűs-villát is a Gellért-szobor fölött, azonban a közbejött első világháború miatt már befejezni nem tudta. Az e helyütt illetve a környéken készült sztereó fényképek igazi kuriózumok, hiszen a városrész egy olyan arcát mutatják, amit legfeljebb csak Krúdy tollából és a Fortepan gazdag fényképgyűjteményéből ismerhet meg az érdeklődő. A képen látható házak, utcák, viskók nem is azonosíthatók előtanulmányok nélkül, annyira megváltoztatta a helyszínt száz év alatt a városrendezés ügybuzgó tenniakarása.
A több száz képből álló látványos dokumentumsorozat valamikor 1900 körül kezdődik, hiszen a régi Erzsébet hidat még gazdagon beállványozva láthatjuk a belvárosi képeken. Utolsóként készült felvételein már csak a híd ellensúlyain láthatók deszkatakarások, hiszen erre erősítették a vörös drapériát, ami 1919-ben május elseje ünnepét hirdette. A vállalkozó utolsó fotósétáján már csak a Ferenciek teréig merészkedett sztereó-kamerájával, hogy megörökítse számunkra Szent Gellért ez alkalomból letakart szobrát és a teret, amelyen akkor minden bizonnyal Trockij és Dzerzsinszkij alkalmi szobra állt a templom előtt.
Schoch Frigyes ezt követően nem vett többé kamerát a kezébe. Vállalkozása becsődölt, öt évvel később, 1924-ben pedig elhunyt.
forrás: Fortepan Blog