a rovat írásai

Leltározatlan őrlőkő

Ezt a vélhetően homokkőből csiszolt 25 centiméter hosszú, 12 centi széles és 3,5 centi magas darabot talán azért is nem vették leltárba a máskülönben ehhez nagyon értő régészek, mert annyi van az ilyen őrlőkőből, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Ezért inkább odaadták a törteli iskolásoknak, nézegessék csak a vitrinben, a történelemtanár meg a katedrán mozgatva illusztrálhassa vele a szegény őskori asszonyok nehéz munkáját.

Árpád

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most Árpád vezér, fejedelem alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Szerencsét hozott papucsban

Most, hogy lassan kifogyunk már a falusi iparosokból, nézzünk meg egy olyan mestert, aki csak általában évente egyszer-kétszer fordult meg egy-egy faluban. Akkor is csak elvégezte a munkáját, és tovább állt. A kéményseprőkről lesz hát szó, akik ki tudja miért, de még a múlt század végén is papucsban jártak, és szerencsét is hoztak állítólag.

Kellék a centúriák csatájához?

Homo ludens. Hát ha valakik, a római légiósok, katonák azok voltak, játszó emberek. Mert hosszú, sokszor 25 éves volt a szolgálat, és ezalatt nem kellett mindig harcolni. Mit is lehetett csinálni az őrtoronyban, ott a Duna/Ister partján, amikor egy-egy visszavert barbár támadás, büntetőexpedíció hosszú időre elvette a harctól a kedvét a túlpartiaknak? Hát játszani valamit az őrségbe szintén beosztott cimborával. Most egy Érden talált játékkelléket, zsetont vizsgálhatunk meg a 3D-s technika segítségével.

Akkor ismerjük meg a kanászt is!

A két világháború közötti falu képéhez hozzá tartozott a közösség által fizetett kanász, kondás vagy csürhés is, akit leginkább reggel és este láthatott a falusi. Mikor is erős tülkölés és ostorpattogtatás közepette kiterelte a falu disznait (kondát, csürhét) a határba, majd pedig este, amikor ugyanolyan zenebonával hazahozta az állatokat.

Kolomp, vagy valami

Itt van ez a kolomp, vagy valami a szentendrei múzeum gyűjteményéből, még 2008-ban fordította ki a földből a régész ásója Pátyon. Ha jobban megnézzük aztán a 3D-s szoftvert is bevetve, találunk azért rajta furcsa dolgokat.

Bábák és boszorkányok

A két világháború között minden nagyobb falunak volt bábaasszonya is. Eme írás szerzőjének apai nagynénje is ekként működött 1942-től, a szombathelyi Magyar Királyi Bábaképző elvégzése után. Manyi néni, ahogy a faluban hívták, ugyan a szülőotthonok megjelenésével munka nélkül maradt, de tudását továbbra is igénybe vette a falu. Ő adta be például a körzeti orvos által felírt vitamininjekciókat.

Kagylókarkötő

Be kell vallanom már itt az elején, hogy ebből az írásból nem sok értékelhető dolgot fog megtudni a kedves olvasó eme a Balaton Múzeumban őrzött karkötőről. Ez pedig nem a a múzeum munkatársai, de nem is a cikk szerzője miatt van. Inkább azért, mert valóban elég keveset lehet mondani erről kagyóból készített primitív ékszerről.

Nyár, sör, víz, Krúdy, Margitsziget

Újabb izgalmas, és a nyárhoz kapcsolódó kiállítások érhetők el digitális formában A MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) adatbázisában.

Tengeralattjárót faragó asztalos

A falu virágkorában, valamikor a két világháború között a közösség mesteremberei között megbecsült helye volt az asztalosoknak is. Akik, ahogy a nevük is mutatja, elsősorban bútorokat, és a lakóházak fából készült nyílászáróit gyártották le. Mégpedig szigorúan kéziszerszámokkal, motoros fűrészről, gyalugépről, csiszolóról még csak nem is hallottak.

Agyonfoltozott pohár

Nézem ezt bronzból készült poharat, és azon gondolkodom, hogy a mégoly termékeny és gazdag Pannónia provinciában sem lehetett olyan egyszerű az élet. Egyrészt ott voltak az egymás után sorban jövő barbár támadások, rablóhadjáratok, aztán itt van ez az agyonfoltozott pohár is. Amit a már ismert pátyi lelőhelyen, vélhetően valaki örök nyugodalmát kissé megzavarva hoztak elő a föld alól a régészek.

MaNDA összes cikke »

​A haleszi felkelés

elsullyedt_vilagok_lead

Szerencsés helyzetben van az utazó, aki úgy tér vissza a múltba, hogy a jelenben is tanulmányozhatja utazása célját, vizsgálata tárgyát. Így van ez Székesfehérváron a Haleszi Felkelés Emlékoszlopával is, amit a Városi Képtár Deák Gyűjteményében található, 20-as, 30-as években készült fotókon láthatunk a MaNDA adatbázisában.

És amit rendre megkoszorúznak az erre hivatottak augusztus 10-én, a küzdelem napján. Mert 1849-ben a jó fehérváriak nem tudtak beletörődni, hogy a szabadságharc elbukott, a városukat megszállták a császáriak, összeszövetkeztek hát, hogy kiűzzék a fehérkabátosokat. Három nappal a világosi fegyverletétel előtt ragadtak fegyvert, mikor már erősen leáldozóban volt a magyar szabadság csillaga. De a szabadság ügye sohasem lehet veszett ügy, ezért kaptak kaszára, kapára vagy kétezren, és a megszálló csapatok csak úgy tudtak elmenekülni Pákozd felé, hogy felgyújtották a Halesz liget környékén lévő házakat.

haleszi
A haleszi felkelés emlékoszlopa a 20-as években (forrás: Városi Képtár – Deák Gyűjtemény – Székesfehérvár/MaNDA Adatbázis)

Később persze jóval többen visszatértek, és Haynau táborszernagy, a 18 éves uralkodó által teljhatalommal felruházott magyarországi katonai parancsnok kivégeztette azt a hat civilt, akiket az összecsapása közben a helyszínen fogtak el a császáriak. Gáncs Pál, Kutzka Mihály, Uitz Ignác, Varga Mihály és a felderítők, Hübner András, és a feleségének írt, mély hazaszeretetről tanúskodó búcsúleveléről is ismert Havelka Ferenc összesen húsz árvát hagyott maga után. A kivégzettek közül a legfiatalabb 20 éves volt, a legidősebb 68, ami akkoriban még egészen szép kornak számított a magas halandóság miatt.

haleszi2
A haleszi felkelés emlékoszlopa egy sztereoképen (forrás: Városi Képtár – Deák Gyűjtemény – Székesfehérvár/MaNDA Adatbázis)

Az összecsapás helyszíne, a Halesz jelenleg park, a 7-es úthoz közel, a Budai és a Seregélyes utak, és egy árok által határoltan. Az 1839-ig homokos haszontalan terület volt, amikor is a város facsemetékkel ültette be. Mondogatták is ezután a szkeptikus fehérváriak, hogy „Ha lesz, fa lesz” itt. És az egykori csemeték fákká terebélyesedtek, majd megöregedtek és újak kerültek a helyükre.

haleszi
Négy kisgyermek a Haleszban 1930 körül, Bory Jenő Turulmadár című 1848-es emlékműve előtt (forrás: Városi Képtár – Deák Gyűjtemény – Székesfehérvár/MaNDA Adatbázis)

És 1888. augusztus 15-én, majd’ negyven esztendővel a történtek után emlékoszlop is került a parkba, mégpedig a hajdani fehérvári Szent István Bazilika oszlopai közül egy. Erre ültetett bronz turulmadarat Bory Jenő 1909-ben a város megrendelésére. Az építész és szobrász feleségével, Kokocsin Ilona festőművésszel felépítette a Bory-várat, de erről majd talán máskor, ha még lesz módunk rá.

haleszi
Cigarettázó úr két hölgybe karol a Halesz parkban Bory Jenő Turulmadár című emlékműve előtt. A hátlapon felirat: Emlékül az én kis gyönyörűmnek: Pista. Székesfehérvár, 1931 (forrás: Városi Képtár – Deák Gyűjtemény – Székesfehérvár/MaNDA Adatbázis)

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2016.12.01. 12:37 • Címke: elsüllyedt világok, manda adatbázis

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

árpád
Árpád – Hagyjuk most a találgatásokat, a lényeg az, hogy Árpádot tartjuk a mai napig a honfoglaló nagyfejedelemnek, és első urunknak itt a medencében. Ahol végül a Csepel-szigeten építette fel jurtavárosát, innen irányítva a frissen, fegyverrel szerzett országát. A források szerint öt fia született: Levente, Tarhos, Üllő, Jutas és Solt, amik ugye jórészt éppen ezen a környéken előforduló településnevek.