a rovat írásai

Kincset őrzött ez a kulcs?

Egy bronzból készült „gyűrűs ládakulcsot” is tanulmányozhatunk 3D-ben adatbázisunkban a Ferenczy Múzeumi Centrum jóvoltából. A régi rómaiak idejéből származik a darab, amit Páty mellett fordított ki a földből a régész ásója. Vagy éppen egy munkagép kanala.

 

Ez az alabárd nem az az alabárd

Az igazi alabárd mai szóval egy hibrid gyalogsági fegyver volt, amit valamikor a 14. század első felében kezdtek el használni a híres svájci gyalogosok. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum tovább bővülő adatbázisában most egy jóval korábbi harci eszközt járhatunk körbe a 3D-s technika segítségével. Ezt csak a bronzkort kutató régészek nevezik maguk között, no és publikációikban alabárdnak.

Megszűnt a MaNDA, három szervezet viszi tovább feladatait

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézethez (MaNDA) 2017. január elsejével megszűnt. Feladatai három szervezethez kerülnek: Országos Széchényi Könyvtárhoz, a Magyar Nemzeti Filmalap KN Zrt.-hez és a Forum Hungaricum KN Kft.-hez.

​Tűt öntött az üllői ember

A fémöntés réges-régi technológiáiról már volt szó érintőlegesen ebben a sorozatban. Most a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum jóvoltából egy kora bronzkori öntőformával is megismerkedhetünk, hogy legyen fogalmunk arról, milyen egyszerű eszközökkel dolgoztak eleink.

​Öreg fejsze feje

Hogy pontosan mire használhatták ezt az öreg vasfejszét, az nehéz lenne megállapítani. A formája az ácsok, fával dolgozó emberek által használt faragóbárdokra, fejszékre hasonlít. Ha megforgatjuk a Balatoni Múzeum munkatársai által 3D-ben digitalizált szerszámot, azt is láthatjuk, hogy jól értette mesterségét a régi kovács, aki készítette.

A Filmarchívum a Filmalap felügyelete alatt folytatja működését

A Magyar Nemzeti Filmalap kezdeményezésére a Filmalap felügyelete alá kerül január elsejétől a Filmarchívum, mely jelenleg a megszűnő Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézethez (MaNDA) tartozik.

​Benne volt az anyag

A rendszerváltás elsodorta gyufagyárainkat is, jó ideig mindenféle behozott teremékekkel, mások mellett törökországi gyufákkal tudtunk alágyújtani a reggeli kávénak. Pedig szinte mindenki tudja, hogy a jelenleg használt gyufa magyar találmány, de ez nem jelenti azt, hogy máshol ne lehetne olcsóbban előállítani. Hogy ez nem mindig volt így, arra bizonyíték a már ismert rákóczifalvi múzeum 3D-ben digitalizált „Szikra” gyufásdoboza.

​A haleszi felkelés

Szerencsés helyzetben van az utazó, aki úgy tér vissza a múltba, hogy a jelenben is tanulmányozhatja utazása célját, vizsgálata tárgyát. Így van ez Székesfehérváron a Haleszi Felkelés Emlékoszlopával is, amit a Városi Képtár Deák Gyűjteményében található, 20-as, 30-as években készült fotókon láthatunk a MaNDA adatbázisában.

​Merre járhatott, kit szúrhatott, vághatott?

Korábbi írásunkban egy magyar tiszti szablya apropóján ismerkedhettünk meg ezzel a hatékony fegyvertípussal, most egy orosz fegyverről próbáljuk meg kideríteni, hogyan kerülhetett Magyarországra. A keszthelyi Balatoni Múzeum 3D-ben digitalizált orosz szablyája talán éppen I. Miklós cár közel 200 ezres hadseregével érkezett meg hozzánk.

Nagy érték a kis pléhdobozban

Hogy a vanília valamikor a sáfrány után a legdrágább fűszernek számított, nem sokan tudják. Az aztékok használták fel először a kosborfélékhez tartozó futónövény termését kakaójuk ízesítésére. II. Montezuma király állítólag ötven ilyen „koktélt” is megivott naponta, aztán megérkeztek a spanyolok, és örökre elment a kedve a kakaózástól. A vanília tehát a spanyolok révén került az öreg kontinensre, mi pedig most a rákóczifalvi múzeum jóvoltából tanulmányozhatunk egy régi vaníliás dobozt 3D-ben.

​Amibe a gyilokokat tűzték

A szerbek és a magyarok évszázados konfliktusai mindkét részről sok szenvedéssel jártak, de talán még többet szenvedtek déli szomszédaink a több, mit 500 évig tartó oszmán-török uralom alatt, amikor a birodalomba tagolva, önállóságukat elvesztve éltek.

MaNDA összes cikke »

​A haleszi felkelés

elsullyedt_vilagok_lead

Szerencsés helyzetben van az utazó, aki úgy tér vissza a múltba, hogy a jelenben is tanulmányozhatja utazása célját, vizsgálata tárgyát. Így van ez Székesfehérváron a Haleszi Felkelés Emlékoszlopával is, amit a Városi Képtár Deák Gyűjteményében található, 20-as, 30-as években készült fotókon láthatunk a MaNDA adatbázisában.

És amit rendre megkoszorúznak az erre hivatottak augusztus 10-én, a küzdelem napján. Mert 1849-ben a jó fehérváriak nem tudtak beletörődni, hogy a szabadságharc elbukott, a városukat megszállták a császáriak, összeszövetkeztek hát, hogy kiűzzék a fehérkabátosokat. Három nappal a világosi fegyverletétel előtt ragadtak fegyvert, mikor már erősen leáldozóban volt a magyar szabadság csillaga. De a szabadság ügye sohasem lehet veszett ügy, ezért kaptak kaszára, kapára vagy kétezren, és a megszálló csapatok csak úgy tudtak elmenekülni Pákozd felé, hogy felgyújtották a Halesz liget környékén lévő házakat.

haleszi
A haleszi felkelés emlékoszlopa a 20-as években (forrás: Városi Képtár – Deák Gyűjtemény – Székesfehérvár/MaNDA Adatbázis)

Később persze jóval többen visszatértek, és Haynau táborszernagy, a 18 éves uralkodó által teljhatalommal felruházott magyarországi katonai parancsnok kivégeztette azt a hat civilt, akiket az összecsapása közben a helyszínen fogtak el a császáriak. Gáncs Pál, Kutzka Mihály, Uitz Ignác, Varga Mihály és a felderítők, Hübner András, és a feleségének írt, mély hazaszeretetről tanúskodó búcsúleveléről is ismert Havelka Ferenc összesen húsz árvát hagyott maga után. A kivégzettek közül a legfiatalabb 20 éves volt, a legidősebb 68, ami akkoriban még egészen szép kornak számított a magas halandóság miatt.

haleszi2
A haleszi felkelés emlékoszlopa egy sztereoképen (forrás: Városi Képtár – Deák Gyűjtemény – Székesfehérvár/MaNDA Adatbázis)

Az összecsapás helyszíne, a Halesz jelenleg park, a 7-es úthoz közel, a Budai és a Seregélyes utak, és egy árok által határoltan. Az 1839-ig homokos haszontalan terület volt, amikor is a város facsemetékkel ültette be. Mondogatták is ezután a szkeptikus fehérváriak, hogy „Ha lesz, fa lesz” itt. És az egykori csemeték fákká terebélyesedtek, majd megöregedtek és újak kerültek a helyükre.

haleszi
Négy kisgyermek a Haleszban 1930 körül, Bory Jenő Turulmadár című 1848-es emlékműve előtt (forrás: Városi Képtár – Deák Gyűjtemény – Székesfehérvár/MaNDA Adatbázis)

És 1888. augusztus 15-én, majd’ negyven esztendővel a történtek után emlékoszlop is került a parkba, mégpedig a hajdani fehérvári Szent István Bazilika oszlopai közül egy. Erre ültetett bronz turulmadarat Bory Jenő 1909-ben a város megrendelésére. Az építész és szobrász feleségével, Kokocsin Ilona festőművésszel felépítette a Bory-várat, de erről majd talán máskor, ha még lesz módunk rá.

haleszi
Cigarettázó úr két hölgybe karol a Halesz parkban Bory Jenő Turulmadár című emlékműve előtt. A hátlapon felirat: Emlékül az én kis gyönyörűmnek: Pista. Székesfehérvár, 1931 (forrás: Városi Képtár – Deák Gyűjtemény – Székesfehérvár/MaNDA Adatbázis)

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2016.12.01. 12:37 • Címke: elsüllyedt világok, manda adatbázis

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár


hámori tó
Csodató, palota, barlang – Miskolc fölött járván lépten-nyomon szépirodalmi emlékekkel találkozunk. Lillafüreden azonnal József Attila Óda című verse jut az eszünkbe, amelynek az 1933-as lillafüredi írótalálkozó, vagyis a találkozó gyönyörű színtere adott ihletet.