a rovat írásai

Olga Picasso, a legtöbbet megfestett múzsa

Száz éve, 1917 februárjában találkozott először Pablo Picasso és első felesége, Olga Koklova ukrán balett-táncos. A párizsi Pablo Picasso Múzeum az évforduló alkalmából 350 alkotáson keresztül mutatja be a kubizmus mestere és Olga szenvedélyes történetét az Olga Picasso című kiállításon.

Pompeji Tácra látogat

A táci Gorsium látogatóközpontjában Pompeji – Élet és halál a Vezúv árnyékában címmel szombaton nyílik meg az a nagyszabású kiállítás, amely az egykor virágzó város életét és katasztrófáját mutatja be.

De negyedszer is lesújtott a hóhér bárdja

Tudjuk, a „mi lett volna, ha” nem történelmi kategória, de most mégis játszunk el kicsit a gondolattal: hogyan változik meg a történelmünk, ha 560 évvel ezelőtt nem sújt le negyedszer is a hóhér, Hunyadi László pedig életben marad? Sőt, mivel pártjának volt a legjobb hadserege akkoriban, még a birtokait is megtarthatja. Tizenkét évvel később született öccséből, Mátyásból sosem lett volna magyar király, könyvek, tudományok iránti érdeklődése miatt talán éppen a papi pályára irányította volna a család, míg a hadviselésben és politikában jártas László megszerezhette volna a koronát, a Hunyadi-párttal a háta mögött.

Goya, Francis Bacon és Hitler együtt

Egy Hitler-festmény is látható egy művészetről és őrületről szóló olasz kiállításon – közölték a Garda-parti Salóban rendezett tárlat szervezői.

Hatméteres szobrot kap szülővárosától Marx Károly

Hatalmas szobrot emelnek Karl Marx német filozófusnak, a kommunizmus egyik szellemi atyjának 2018-ban szülővárosában, a németországi Trierben születése 200. évfordulója alkalmából.

Kossuth Lajossal négyszemközt

Első alkalommal mutatja be március 15. alkalmából a Magyar Nemzeti Múzeum a Kossuth Lajosról 1852-ben készült dagerrotípiát. A szabadságharc vezetőjét közelről és csaknem teljesen szemből ábrázoló felvétel segítségével a látogatók szinte egyenesen Kossuth szemébe nézhetnek - mondta Varga Benedek főigazgató hétfőn Budapesten.

Előkerült Trenk báró száz éve eltűnt hüvelykujja

Több mint száz év után újra teljes Franz von der Trenck bárónak, Jókai Mór egyik közismert regényhősének a csehországi Brünnben őrzött múmiája. Bal kezének jó egy évszázada hiányzó, elveszettnek hitt hüvelykujját szerdán adta át a brünni kapucinus templom és kolostor elöljárójának Jirí Stivarnak Pavel Ciprian, a brünni városi múzeum igazgatója.

Zsidókat mentő antiszemita, aki a szlovák elnök szerint Hitler híve volt

Hatvan évvel ezelőtt adta fel a szervezete a küzdelmet gróf Esterházy Jánosnak, aki éppen a morvaországi Mírov várbörtönében töltötte ítéletét. Amit a halálról mérsékeltek előbb életfogytiglanra, majd pedig 25 évre. A család galántai ágából származó gróf addigra megjárta Csehszlovákia börtöneit, amikor pedig alkalma lett volna megszökni, nem tette azt, hangoztatva, hogy ezzel elismerné bűnösségét. A történethez az is hozzátartozik, hogy neveltetésénél fogva is antiszemita volt, de zsidókat mentett és a szlovák törvényhozásban egyedül ő nem szavazta meg a zsidóság kitelepítését.

 

Avarok a Nemzeti Múzeumban

A Kárpát-medencei avarok világába nyújt betekintést a legkorszerűbb technikai eszközök segítségével a Magyar Nemzeti Múzeum Életre kelt avarok című kiállítása.

Az elsőt ellopták, újra szobrot kap Schweidel vezérőrnagy

Emlékművet állítanak Schweidel József honvédtábornoknak szülővárosában, a vajdasági Zomborban – közölte értesülését csütörtökön a Magyar Szó című újvidéki napilap.

Ördögűző szerzetes az 1700-as évekből

Egy 18. századi zombori ördögűző ferences szerzetes mentalitását feltáró kötetet jelentetett meg a Balassi Kiadó. A könyv szerzője, Bárth Dániel az MTI-nek elmondta: mikrotörténeti munkájában nem végleges és megnyugtató válaszokat keresett, hanem sokkal inkább nyugtalanító kérdéseket igyekezett felvetni a bácskai városban történekkel kapcsolatban.

Művelődés összes cikke »

​Átkok ás mágusok az ókori Óbudán

acquincumAz immár a Forum Hungaricum Közhasznú Nonprofit Kft. által kezelt honlapunk első, kiállítást bemutató cikke az átoktáblákról szól, az csak a véletlen műve lehet. Nem hagyhattuk ki az Aquincumi Múzeum eme igazán izgalmas időszaki tárlatát, amely a mágia, a varázslatok világába kalauzol bennünket. Teszi mindezt olyan formában, hogy a viszonylag kis térben a tudósember, de az általános iskolás is megtalálja azokat a dolgokat, amik őt érdekelhetik.

A Krisztus előtti negyedik és ötödik századot teszik a kutatók az átoktáblák fénykorának, a „demokratikus” Görögországot pedig őshazájuknak. A jobbára görög nyelven íródott kis, általában 20x20 centiméteres ólomlemezek egy-egy bírósági eljárásban, vagy más konfliktusban a vesztésre álló fél utolsó lehetőségei voltak. A végső összecsapás sikerét segítették, vagy éppen a vesztes bosszúját szolgálták. Leginkább a tolvajok megbüntetésére, vagy a kereskedők konkurenciájának ellehetetlenítésére készültek, de szép számmal találunk közöttük szerelmi kötéseket, megcsalt, kikosarazott szerelmesek bosszúját („Amennyire halott az, aki itt van eltemetve, és ahogyan már nem tud beszélni, annyira legyen Rhodine is halott Marcus Licinius Faustus számára, és úgy ne tudjon beszélni...”) is. Átoktáblával próbálkoztak a sportolók, kocsihajtók is, ha nem voltak egészen biztosak győzelmükben. A törvény által amúgy általában halálra keresett mágusok karcolták ólomlemezekbe a feliratokat, amiket aztán olyan helyekre rejtettek el, ahol sötét, túlvilági erőket sejtettek. Így temetőkből, kutakból és szentélyek romjai alól került elő a legtöbb, az aquincumi polgárváros Duna-partján húzódó nagy kiterjedésű temetőjében 2007-ben találtak a régészek három ilyen darabot.

titkos_utakon

Mindhárom peres eljárás befolyásolására készült átok volt, az egyik, 17x23 centiméteres darab két család rabszolgáinak bíróság elé vitt veszekedésével lehet kapcsolatban. („Iulia Nissa és Gaius Mutilius ne tudjon ártani sem Oceanusnak, sem Amoenának! Gaius ne tudjon ártani Feliciónak. Respecta nyelve ne tudjon ártani a szolgatársainak. Eunicus Surus nyelve ne tudjon Oceanus ellen beszélni! Gaius, akárcsak Iulia, ne tudjon Annianusnak ártani, amellett Decebalusnak sem a nyelve, sem a neve ne tudjon ártani Oceanusnak! Ahogyan én ezt céljától eltántorított vesszővel, mindentől távol írom, úgy az ő nyelvük, céljától eltántorítva, mindentől távol, ne tudjon ártani azoknak, akiket … fent megneveztem! Sem Gaius, akárcsak Iulia, sem Eunicus Surus a nyelvét Oceanusszal szemben ne…” Valamint a betoldott sorokban: „... nyelve ne tudjon…; Asellio nyelve és neve ne tudjon Oceanusnak ártani; Annianus nyelve ne tudjon…”) Az úgynevezett megkötő átkot láthatóan egy profi írta (a fénykorban külön officina magicá-k álltak a kuncsaftok rendelkezésére a birodalomban), a latin szöveg 15 sorban helyezkedik el rajta. Arról is vannak elképzelések, hogy ezeket a sokszor összetekert és szöggel átszúrt (vudu!) táblákat valamiféle szertartások, kántálás, füstök mellett helyezték el a megfelelő helyekre.

Nos, a kiváló képregényrajzolótól, Cserkuti Dávidtól láthatunk is a kiállításon egy méretes festményt az elképzelt temetői szertartásról. A kiállítás bejáratánál pedig egy másik, szintén nagyon kifejező képe fogad bennünket a piaci veszekedéssel, aminek a fentebb idézett átoktábla lett a folyománya. Az iskolások ezek mellett minden bizonnyal nem kis kíváncsisággal pillantanak be a mágus kamrájának ablakain, ahol ott van a törvény által üldözött, éppen az ajtón távozó ember minden kelléke is. A falba süllyesztett vitrinekben meg ott sorakoznak mindazon leletek (bajelhárító amulettek, bullák, crepundia láncok és más varázstárgyak), amik ehhez a témakörhöz tartoznak. Közöttük jó néhány fallikus amulett is a férfierő szinten tartására.

Titkos utakon – Sötét varázslatok Aquincumban
Aquincumi Múzeum
2016.12.03. – 2017.11.05.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2016.12.26. 15:21 • Címke: kiállítás