a rovat írásai

Prágáé a Szláv eposz

Prága a jogos tulajdonosa Alfons Mucha Szláv eposz című  festményciklusának, nem a Mucha család, döntött a prágai városi bíróság. A Szláv eposz tulajdonjogát John Mucha, Alfons Muchának, a szecesszió világhírű cseh mesterének unokája 2016-ban vitte bíróság elé.

Zárásig ingyenes a Nemzeti Ige-Idők című tárlata

A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) miniszteri keretének terhére a november 5-i zárásig ingyenesen tekintheti meg minden látogató a Magyar Nemzeti Múzeum Ige-Idők című kiállítását, jelentette be Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.

Utazás a 19. századba: teljes pompájában tündököl a zugligeti indóház

A Hűvösvölgybe tartó 56-os villamos vonalán még meglévő 19. századi, fából készített megállókhoz hasonló épületet tettek rendbe a Zugligetben. Az 1868-ban átadott zugligeti lóvasútvonal végállomásán 1885-re készült el a ma is látható indóház, amiben még tíz évvel ezelőtt is bérlakások voltak, állapota pedig folyamatosan romlott. Egészen mostanáig.

Seuso kincsei Fehérvárra utaznak

Vidéken először Székesfehérváron lesz látható a teljes Seuso-kincs, a Szent István Király Múzeum lesz ugyanis az október 29-én induló magyarországi vándorkiállítás első állomása.

Újra üvölt a palmürai oroszlán

Helyreállították és vasárnap Damaszkuszban kiállították a híres palmürai oroszlánszobrot, amelyet az Iszlám Állam terrorszervezet fegyveresei súlyosan megrongáltak a szíriai romváros első, 2015-ös megszállása alatt.

Érosz a Nagy Háborúban – kiállítás 16-os karikával

Nem kis feladatra vállalkozott a kecskeméti Katona József Múzeum szakembergárdája, amikor eldöntötték, hogy a Nagy Háború centenáriumára összehoznak egy tábori bordélyokat bemutató utazó kiállítást. A háború pillangói főcímmel futó kamaratárlat aztán nem véletlenül nagy népszerűségnek örvendezett eddigi állomáshelyein.

A kastély újra a régi fényében tündököl majd

Mintegy 19 millió lejjel (1,29 milliárd forinttal) támogatja az Európai Regionális Fejlesztési Alap a Kolozs megyei önkormányzat tulajdonában levő válaszúti (Rascruci) Bánffy-kastély felújítását, közölte csütörtökön a romániai Regionális Fejlesztés, Közigazgatás és Európai Források Minisztériuma.

Sissi és Magyarország Kínában

A Magyar Nemzeti Múzeum 2017 júniusában nagyszabású kiállítást nyitott a Sanghaj Múzeumban „Sissi és Magyarország – a magyar arisztokrácia fényűző élete a 17-19. században” címmel, amelyet csaknem 700 000 látogató tekintett meg. A kiállítás most tovább vándorolt: szeptember 27-én Pekingben, a Tiltott városban nyitják meg, ahol a közönség január 3-ig látogathatja – közölte a Nemzeti Múzeum.

Itt a Spintharus davidbowiei!

Hírességekről, többek között Barack Obamáról és feleségéről, Michelle-ről, David Bowie-ról és David Attenborough-ról neveztek el 15 újonnan felfedezett pókfajt, amelyeket a Vermonti Egyetem tudósai és hallgatói azonosítottak.

Tízezerszeres áron ment el a váza

A becsült ár tízezerszereséért és ezzel rekordáron, ötmillió svájci frankért (1,3 milliárd forint) kelt el egy bizonytalan korú kínai váza egy genfi aukción.

Hétvégén bárki bemehet a Képzőre!

A Magyar Képzőművészeti Egyetem idén is részt vesz a Kulturális Örökség Napjai szeptember 16-17-i programjában, amelyet Aranykorok emlékezete címmel hirdetettek meg a szervezők. Ezen a hétvégén az egyetem mindkét campusa látogatható lesz, ahol az érdeklődők ingyenesen vezetéseken vehetnek részt. A főépületben a Közös történetünk ‒ Hallgatói tettek a Képzőnek a Képzőről címmel a Barcsay Teremben és az Aulában megnyílt kiállítást is meg lehet majd tekinteni.

Művelődés összes cikke »

Bőrkabátban járt a diszeli bakter

elsullyedt_vilagok_lead

„Nyolcat ütött már az óra, térjetek hát nyugovóra.” Minden bizonnyal ezt is kiabálta félig énekelve a Tapolca melletti Diszel baktere, aki – mint az már az öltözékéből is látszik – nem vasutas volt, hanem a falu éjjeliőre. Aki estétől hajnalig rótta a falucska utcáit, és vigyázott mindenre. A keszthelyi Balaton Múzeum által az adatbázisunkba is elérhetővé tett fényképen keresztül ismerkedjünk meg most ezzel a múlt század elején megszűnő foglalkozással.

Melynek eredete minden bizonnyal középkori Magyarországon, hiszen itt egészen az 1700-as évek közepéig meglehetősen rendezetlen volt a közbiztonság kérdése. Az ország területét a hadseregek mellett a fosztogatásra, a lakosság terrorizálására szakosodott segédcsapatok, vagy szimplán rablóbandák is járták, akik ellen valahogy védekezni kellett. A tehetősebb községek palánkot emeletek, kapuőröket alkalmaztak, a kisebb helyeken csak arra futotta, hogy éjjeli őrséget állítsanak. Ezeket az embereket akkoriban még nem bakternak hívták, a szó a német Wachter-őr szóból került szláv közvetítéssel a magyar nyelvbe. Magyarországon hivatalos működésüket legalább kétszáz éven át kísérhetjük figyelemmel, az utolsó bakterek a múlt század negyvenes éveiben tették le a nem is annyira könnyű szolgálatot.

alabárdos
A diszeli bakter bőrkabátban, alabárdjával (forrás: MaNDA adatbázisa)

Ami már csak azért sem volt sétagalopp, mert egy átdolgozott délután után egész éjszaka ébren kellett maradni. Mert bakternek általában azokat a szegény, nagycsaládos idősebb embereket fogadta meg a község előljárósága, akinek szüksége volt erre a keresetre a saját kis földjének művelése mellett. Természetesen csak feddhetetlen ember jöhetett szóba, hiszen a bakterre rá volt bízva az alvó falu minden értéke is az emberéletek mellett. A szolgálatért általában természetben fizették meg, háztartásonként kapott az év során folyamatosan élelmiszereket. Hasonlóan a mai éjjeli őrökhöz ők is a korán kelő, vagy a későn fekvő, teszem azt korhely emberekkel találkoztak leginkább. Általában csak a szolgálat után aludtak valamicskét, délután már a szokásos paraszti munkákat végezték ők is, ha volt még erejük hozzá. Baktereket fogadtak fel a 19. században a kisebb városok is, az itt szolgálatot teljesítők utcák szerint voltak felelősek a biztonságért. Végül a történethez az is hozzá tartozik, hogy a baktereknek volt egy az idő múlását jelző feladatuk is. A templom toronyóráját, vagy éppen a saját időérzéküket használva óránként kiáltottak vagy énekeltek standard szövegeket. A bevezetőben idézett rímes mondat melett tanácsokat is adtak: Tűzre-vízre vigyázzatok! Imádkozva feküdjetek!
 
A mára már kiszáradt Eger patak parjaira épült Diszelnek is voltbakterja, ahogy ez az eredetileg ötször öt centiméteres kis fotó is bizonyítja. A masszív, az esőt is sokáig álló bőrkabátban szolgálatot teljesítő bajuszos férfiú a hatvanas éveiben járhatott a kép készítéekor, 1939-ben. Helyben kovácsolt "alabárdja" inkább hatalmi jelvény volt, mint harci eszköz, bár ha jobban meggondoljuk, biztosan nem köszönte meg az a rosszban sántikáló éjjeli bátor, akit megsuhintott vele.
 
Pálffy Lajos

• Publikálva: 2017.01.08. 11:49