a rovat írásai

Igaza lett Kossuth Cassandrának?

150 évvel ezelőtt, május 22-i keltezéssel született meg Kossuth Lajos híres Cassandra-levele, mellyel a Deák Ferenc által tető alá hozott kiegyezést bírálja, és egyben ennek következményeképp a magyar nemzet halált jósolja. Az írás címezettje Deák, akit egyszerűen csak „barátomként” szólít meg. A terjedelmes értekezés sajtó- és politikai vitákat gerjesztett, de a kiegyezés folyamatát nem szakította meg.

Sírjaik Kárpátalján domborulnak

A magyarországi Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület több mint 10 évet felölelő kárpátaljai hadisírgondozói tevékenységét bemutató fotókiállítás nyílt Beregszászon.

Kezdődik a Magyarpolányi Passió

A Magyarpolányi Passió a hagyományokhoz híven a falu lakóinak előadásában látható majd június első három hétvégéjén. A Krisztus szenvedéstörténetét bemutató színdarab a település Kálváriadombján várja az érdeklődőket, tájékoztatta az MTI-t a darab rendezője.

Szent László és a kun új színben Sepsikilyénben

Teljes pompájában látható ismét a sepsikilyéni középkori unitárius templom Szent László-legendát ábrázoló freskója, miután a Rómer Flóris Terv keretében, a Teleki László Alapítvány irányításával befejeződtek a restaurálási munkálatok, mondta az MTI-nek Diószegi László, az alapítvány igazgatója.

Sátoraljaújhelyen Az év múzeuma

A Petőfi Irodalmi Múzeum főosztályaként működő sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeuma nyerte el Az év múzeuma 2016 pályázat fődíját; Az év kiállítása pedig az OSZMI Bajor Gizi Színészmúzeumának Háromszázezer magas Cé - Simándy 100 című tárlata lett.

A kolhozból Manchesterbe indul Engels

A nagy-britanniai Manchesterbe szállítják egy kelet-ukrajnai faluból Friedrich Engels (1820-1895) német társadalomtudós, Karl Marx mellett a Kommunista kiáltvány társszerzőjének és a marxizmus tudományos elmélete megalapozójának szobrát, adta hírül a TSZN ukrán hírtelevízió.

Utolsó győzelmünk hordágyról megszerezve

Éppen 100 esztendeje ezen a napon történt kevés 20. századi katonai sikereink egyike, az otrantói tengeri áttörés. Ami talán a csatát vezető Horthy Miklós személye miatt is felejtésre volt ítélve egészen a rendszerváltásig, vagy még tovább is. Pedig már csak a számok alapján is egyértelmű a siker. Most, az események után 100 évvel talán már le lehet írni azt is, hogy a győzelem Horthy Miklósnak a vezényletével valósult meg, aki öt sebből vérezve, egy becsapódástól a hallását is elvesztve vezényelte le a csata végét, és vitte győzelemre a többszörös túlerő ellen hajóinkat.

Elgurították a 1100 tonnás síremléket

Látványos művelettel egészben áthelyeztek egy középkori mauzóleumot Törökországban, mert a műemléket elönthette volna a Tigris folyón épülő óriásgát vize.

P.S. (Utóirat): Szeretlek

Jóval könnyebb lett volna Mária Terézia helyzete, ha messengeren vagy emailben tudott volna üzeneteket küldeni a gyerekeinek. A német-római császárné naponta küldött leveleket fiainak és lányainak, amelyekben az uralkodói kötelességeikre és házastársi kötelezettségeikre hívta fel a figyelmet.

Nadrágot hordó uralkodó szoknyában

„Mindenkitől elhagyatva, egyedül a magyarok hűségéhez és régóta ismert áldozatkészségéhez folyamodunk. Személyünk, gyermekeink, koronánk és a birodalom végső veszedelmében kérjük a rendek haladéktalan segítségét” – mondta a 300 éve született Mária Terézia 1741-ben, mikor már csak ránk számíthatott trónjának megőrzésében. Hiába, mindig is lovagias nemzet voltunk, de cserében nem mindig azt kaptuk, amit elvárhattunk volna. Mária Teréziától sem, aki ugyan adott sok jót is a magyarságnak, de még többet a dinasztiának és hű osztrákjainak.

Hogyan is költöztessék Tutanhamon fáraó trónját, ládáit és ágyát?

Régészek és restaurátorok tanácskoztak vasárnap Kairóban arról, hogyan lehet biztonságosan új kiállítási helyükre, a város egy másik részében épülő új múzeumba szállítani az egyiptomi főváros központjában lévő Egyiptomi Múzeumból Tutanhamon fáraó trónját, ládáit és ágyát.

Művelődés összes cikke »

Bőrkabátban járt a diszeli bakter

elsullyedt_vilagok_lead

„Nyolcat ütött már az óra, térjetek hát nyugovóra.” Minden bizonnyal ezt is kiabálta félig énekelve a Tapolca melletti Diszel baktere, aki – mint az már az öltözékéből is látszik – nem vasutas volt, hanem a falu éjjeliőre. Aki estétől hajnalig rótta a falucska utcáit, és vigyázott mindenre. A keszthelyi Balaton Múzeum által az adatbázisunkba is elérhetővé tett fényképen keresztül ismerkedjünk meg most ezzel a múlt század elején megszűnő foglalkozással.

Melynek eredete minden bizonnyal középkori Magyarországon, hiszen itt egészen az 1700-as évek közepéig meglehetősen rendezetlen volt a közbiztonság kérdése. Az ország területét a hadseregek mellett a fosztogatásra, a lakosság terrorizálására szakosodott segédcsapatok, vagy szimplán rablóbandák is járták, akik ellen valahogy védekezni kellett. A tehetősebb községek palánkot emeletek, kapuőröket alkalmaztak, a kisebb helyeken csak arra futotta, hogy éjjeli őrséget állítsanak. Ezeket az embereket akkoriban még nem bakternak hívták, a szó a német Wachter-őr szóból került szláv közvetítéssel a magyar nyelvbe. Magyarországon hivatalos működésüket legalább kétszáz éven át kísérhetjük figyelemmel, az utolsó bakterek a múlt század negyvenes éveiben tették le a nem is annyira könnyű szolgálatot.

alabárdos
A diszeli bakter bőrkabátban, alabárdjával (forrás: MaNDA adatbázisa)

Ami már csak azért sem volt sétagalopp, mert egy átdolgozott délután után egész éjszaka ébren kellett maradni. Mert bakternek általában azokat a szegény, nagycsaládos idősebb embereket fogadta meg a község előljárósága, akinek szüksége volt erre a keresetre a saját kis földjének művelése mellett. Természetesen csak feddhetetlen ember jöhetett szóba, hiszen a bakterre rá volt bízva az alvó falu minden értéke is az emberéletek mellett. A szolgálatért általában természetben fizették meg, háztartásonként kapott az év során folyamatosan élelmiszereket. Hasonlóan a mai éjjeli őrökhöz ők is a korán kelő, vagy a későn fekvő, teszem azt korhely emberekkel találkoztak leginkább. Általában csak a szolgálat után aludtak valamicskét, délután már a szokásos paraszti munkákat végezték ők is, ha volt még erejük hozzá. Baktereket fogadtak fel a 19. században a kisebb városok is, az itt szolgálatot teljesítők utcák szerint voltak felelősek a biztonságért. Végül a történethez az is hozzá tartozik, hogy a baktereknek volt egy az idő múlását jelző feladatuk is. A templom toronyóráját, vagy éppen a saját időérzéküket használva óránként kiáltottak vagy énekeltek standard szövegeket. A bevezetőben idézett rímes mondat melett tanácsokat is adtak: Tűzre-vízre vigyázzatok! Imádkozva feküdjetek!
 
A mára már kiszáradt Eger patak parjaira épült Diszelnek is voltbakterja, ahogy ez az eredetileg ötször öt centiméteres kis fotó is bizonyítja. A masszív, az esőt is sokáig álló bőrkabátban szolgálatot teljesítő bajuszos férfiú a hatvanas éveiben járhatott a kép készítéekor, 1939-ben. Helyben kovácsolt "alabárdja" inkább hatalmi jelvény volt, mint harci eszköz, bár ha jobban meggondoljuk, biztosan nem köszönte meg az a rosszban sántikáló éjjeli bátor, akit megsuhintott vele.
 
Pálffy Lajos

• Publikálva: 2017.01.08. 11:49