a rovat írásai

Lemmyből őskrokodil lett

Lemmyről, a Motörhead néhai énekeséről nevezték el a londoni Természettudományi Múzeum hatalmas, jura kori krokodilfosszíliáját brit kutatók. Az 5,8 méteres fenevadnak a Lemmysuchus nevet adta az Edinburgi Egyetem kutatócsapata, miután rájöttek, hogy egy külön fajt képvisel.

A szabad pálinkafőzés jogát sem kellett volna bántani

Hát igen, lehet valaki a király első számú bizalmasa, az ország tényleges irányítója, a felvilágosodás rajongója és tudós orvos, ha nekimegy a kereskedők és a nemesek előjogainak, és korlátozza a pórnépet a pálinkafőzés szabadságában, vesznie kell. Még az 1700-as évek második felének Dániájában is vesznie kell, pedig az már a felvilágosult, polgárilag is fejlett Nyugat volt, legalább is innen úgy látjuk, láttuk sokáig.

Feltámad haló poraiból a Telekiek kastélya

Az erdélyi Beszterce-Naszód megye önkormányzata 4,8 millió eurós európai uniós finanszírozással felújítja a paszmosi (Posmus) Teleki-kastélyt, közölte a Mediafax hírügynökség.

42 ezer éves gyöngysor a barlangból

Mintegy 42 ezer éves, elefántcsontból készült gyöngyöket találtak a régészek a Sváb-Alb-hegységnek az UNESCO világörökségi listájára frissen felkerült barlangjaiban.

A Művészetek Völgyében is felbukkan a Néprajzi

Egyedüli múzeumként vesz részt idén a Művészetek Völgye fesztiválon a Néprajzi Múzeum, amely július 21. és 30. között Taliándörögdön, az Etno Ligetben minden nap állandó programokkal és koncertekkel, az Etno Portán pedig vetítésekkel várja a fesztiválozókat.

Egy kard különös kalandjai

Több mint 150 év után került elő az amerikai polgárháborúban megalakult első, feketékből álló katonai egység parancsnokának a kardja, amelyet az 1861 és 1865 között zajló konfliktus egyik legfontosabb fegyvereként tartanak számon.

Cenzúrázzák Micimackót?

Rászálltak a Micimackóval kapcsolatos kommentekre a kínai hatóságok; a mesebeli medve képeit még közzé lehet tenni, de hozzászólni már alig-alig lehetett hétfőn az ilyen képekhez, miután korábban többen Hszi Csin-ping kínai elnököt a csacsi öreg medvéhez hasonlították.

God save the Queen, aki most Windsor éppen

Anélkül, hogy csak kicsit is részleteznénk az elképesztően bonyolult családfákat, azért meg kell emlékeznünk a tényről: éppen 100 esztendeje létezik az ködös Albionban jelenleg is uralkodó Windsor-ház. Eme, az ilyen családoknál nem éppen hosszúnak számító uralkodásra (gondoljunk csak a Habsburgokra!) nagyon egyszerű a magyarázat: 1917. július 17-ig egészen máshogy nevezték magukat.

Újabb darabok értek haza a Seuso-kincsből

Magyarországnak sikerült visszaszereznie a Seuso-kincsek páratlan fontosságú, felbecsülhetetlen leletegyüttesének második hét darabját – jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök szerdán Budapesten, a kormányülés szünetében.

Gépkarabély százmillió példányban

Hetven éves minden idők legismertebb és legnagyobb számban legyártott gépkarabélya, az AK-47-es. Már milliókban mérhető talán áldozatainak száma, lepusztult darabjait büszkén markolják az afrikai gyermekkatonák, és ott van két, nem éppen demokratikus ország címerében is. Hát persze, hogy lopással indult ez a 100 millió legyártott darabot eredményező világkarrier.

Bajoroknak rettenet, magyaroknak világraszóló diadal

Aztán az utóbbi tíz esztendőben, 1100 év után lassan felfedeztük a Pozsonyi csatát is, ahol egy számarányát tekintve jóval kisebb magyar sereg gyakorlatilag megsemmisített három nehézfegyverzettel ellátott keleti frank hadoszlopot. Világraszóló diadal nekünk, végzetes vereség a bajoroknak, pontosabban a keleti frankoknak, akik vissza akarták venni az avaroktól karddal megszerzett Pannóniájukat az új hódítóktól.

Művelődés összes cikke »

Bőrkabátban járt a diszeli bakter

elsullyedt_vilagok_lead

„Nyolcat ütött már az óra, térjetek hát nyugovóra.” Minden bizonnyal ezt is kiabálta félig énekelve a Tapolca melletti Diszel baktere, aki – mint az már az öltözékéből is látszik – nem vasutas volt, hanem a falu éjjeliőre. Aki estétől hajnalig rótta a falucska utcáit, és vigyázott mindenre. A keszthelyi Balaton Múzeum által az adatbázisunkba is elérhetővé tett fényképen keresztül ismerkedjünk meg most ezzel a múlt század elején megszűnő foglalkozással.

Melynek eredete minden bizonnyal középkori Magyarországon, hiszen itt egészen az 1700-as évek közepéig meglehetősen rendezetlen volt a közbiztonság kérdése. Az ország területét a hadseregek mellett a fosztogatásra, a lakosság terrorizálására szakosodott segédcsapatok, vagy szimplán rablóbandák is járták, akik ellen valahogy védekezni kellett. A tehetősebb községek palánkot emeletek, kapuőröket alkalmaztak, a kisebb helyeken csak arra futotta, hogy éjjeli őrséget állítsanak. Ezeket az embereket akkoriban még nem bakternak hívták, a szó a német Wachter-őr szóból került szláv közvetítéssel a magyar nyelvbe. Magyarországon hivatalos működésüket legalább kétszáz éven át kísérhetjük figyelemmel, az utolsó bakterek a múlt század negyvenes éveiben tették le a nem is annyira könnyű szolgálatot.

alabárdos
A diszeli bakter bőrkabátban, alabárdjával (forrás: MaNDA adatbázisa)

Ami már csak azért sem volt sétagalopp, mert egy átdolgozott délután után egész éjszaka ébren kellett maradni. Mert bakternek általában azokat a szegény, nagycsaládos idősebb embereket fogadta meg a község előljárósága, akinek szüksége volt erre a keresetre a saját kis földjének művelése mellett. Természetesen csak feddhetetlen ember jöhetett szóba, hiszen a bakterre rá volt bízva az alvó falu minden értéke is az emberéletek mellett. A szolgálatért általában természetben fizették meg, háztartásonként kapott az év során folyamatosan élelmiszereket. Hasonlóan a mai éjjeli őrökhöz ők is a korán kelő, vagy a későn fekvő, teszem azt korhely emberekkel találkoztak leginkább. Általában csak a szolgálat után aludtak valamicskét, délután már a szokásos paraszti munkákat végezték ők is, ha volt még erejük hozzá. Baktereket fogadtak fel a 19. században a kisebb városok is, az itt szolgálatot teljesítők utcák szerint voltak felelősek a biztonságért. Végül a történethez az is hozzá tartozik, hogy a baktereknek volt egy az idő múlását jelző feladatuk is. A templom toronyóráját, vagy éppen a saját időérzéküket használva óránként kiáltottak vagy énekeltek standard szövegeket. A bevezetőben idézett rímes mondat melett tanácsokat is adtak: Tűzre-vízre vigyázzatok! Imádkozva feküdjetek!
 
A mára már kiszáradt Eger patak parjaira épült Diszelnek is voltbakterja, ahogy ez az eredetileg ötször öt centiméteres kis fotó is bizonyítja. A masszív, az esőt is sokáig álló bőrkabátban szolgálatot teljesítő bajuszos férfiú a hatvanas éveiben járhatott a kép készítéekor, 1939-ben. Helyben kovácsolt "alabárdja" inkább hatalmi jelvény volt, mint harci eszköz, bár ha jobban meggondoljuk, biztosan nem köszönte meg az a rosszban sántikáló éjjeli bátor, akit megsuhintott vele.
 
Pálffy Lajos

• Publikálva: 2017.01.08. 11:49