a rovat írásai

Leltározatlan őrlőkő

Ezt a vélhetően homokkőből csiszolt 25 centiméter hosszú, 12 centi széles és 3,5 centi magas darabot talán azért is nem vették leltárba a máskülönben ehhez nagyon értő régészek, mert annyi van az ilyen őrlőkőből, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Ezért inkább odaadták a törteli iskolásoknak, nézegessék csak a vitrinben, a történelemtanár meg a katedrán mozgatva illusztrálhassa vele a szegény őskori asszonyok nehéz munkáját.

Árpád

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most Árpád vezér, fejedelem alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Szerencsét hozott papucsban

Most, hogy lassan kifogyunk már a falusi iparosokból, nézzünk meg egy olyan mestert, aki csak általában évente egyszer-kétszer fordult meg egy-egy faluban. Akkor is csak elvégezte a munkáját, és tovább állt. A kéményseprőkről lesz hát szó, akik ki tudja miért, de még a múlt század végén is papucsban jártak, és szerencsét is hoztak állítólag.

Kellék a centúriák csatájához?

Homo ludens. Hát ha valakik, a római légiósok, katonák azok voltak, játszó emberek. Mert hosszú, sokszor 25 éves volt a szolgálat, és ezalatt nem kellett mindig harcolni. Mit is lehetett csinálni az őrtoronyban, ott a Duna/Ister partján, amikor egy-egy visszavert barbár támadás, büntetőexpedíció hosszú időre elvette a harctól a kedvét a túlpartiaknak? Hát játszani valamit az őrségbe szintén beosztott cimborával. Most egy Érden talált játékkelléket, zsetont vizsgálhatunk meg a 3D-s technika segítségével.

Akkor ismerjük meg a kanászt is!

A két világháború közötti falu képéhez hozzá tartozott a közösség által fizetett kanász, kondás vagy csürhés is, akit leginkább reggel és este láthatott a falusi. Mikor is erős tülkölés és ostorpattogtatás közepette kiterelte a falu disznait (kondát, csürhét) a határba, majd pedig este, amikor ugyanolyan zenebonával hazahozta az állatokat.

Kolomp, vagy valami

Itt van ez a kolomp, vagy valami a szentendrei múzeum gyűjteményéből, még 2008-ban fordította ki a földből a régész ásója Pátyon. Ha jobban megnézzük aztán a 3D-s szoftvert is bevetve, találunk azért rajta furcsa dolgokat.

Bábák és boszorkányok

A két világháború között minden nagyobb falunak volt bábaasszonya is. Eme írás szerzőjének apai nagynénje is ekként működött 1942-től, a szombathelyi Magyar Királyi Bábaképző elvégzése után. Manyi néni, ahogy a faluban hívták, ugyan a szülőotthonok megjelenésével munka nélkül maradt, de tudását továbbra is igénybe vette a falu. Ő adta be például a körzeti orvos által felírt vitamininjekciókat.

Kagylókarkötő

Be kell vallanom már itt az elején, hogy ebből az írásból nem sok értékelhető dolgot fog megtudni a kedves olvasó eme a Balaton Múzeumban őrzött karkötőről. Ez pedig nem a a múzeum munkatársai, de nem is a cikk szerzője miatt van. Inkább azért, mert valóban elég keveset lehet mondani erről kagyóból készített primitív ékszerről.

Nyár, sör, víz, Krúdy, Margitsziget

Újabb izgalmas, és a nyárhoz kapcsolódó kiállítások érhetők el digitális formában A MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) adatbázisában.

Tengeralattjárót faragó asztalos

A falu virágkorában, valamikor a két világháború között a közösség mesteremberei között megbecsült helye volt az asztalosoknak is. Akik, ahogy a nevük is mutatja, elsősorban bútorokat, és a lakóházak fából készült nyílászáróit gyártották le. Mégpedig szigorúan kéziszerszámokkal, motoros fűrészről, gyalugépről, csiszolóról még csak nem is hallottak.

Agyonfoltozott pohár

Nézem ezt bronzból készült poharat, és azon gondolkodom, hogy a mégoly termékeny és gazdag Pannónia provinciában sem lehetett olyan egyszerű az élet. Egyrészt ott voltak az egymás után sorban jövő barbár támadások, rablóhadjáratok, aztán itt van ez az agyonfoltozott pohár is. Amit a már ismert pátyi lelőhelyen, vélhetően valaki örök nyugodalmát kissé megzavarva hoztak elő a föld alól a régészek.

MaNDA összes cikke »

Amiről a nagy ház mesél

közkincstárleadNem is gondolná az ember, hogy egy régi képeslapot nézegetvén mennyi mindenfelé viszi el képzelete, és mennyi mindent megtudhat a kép megőrizte időkről.

Előttünk a pápai Állami Tanítóképző épületét megmutató fénykép. A jelenleg hosszú nevű, ám múltjára nevéhez méltán büszke oktatási intézmény működik itt: a Pápai Szakképzési Centrum Jókai Mór Közgazdasági Szakgimnáziuma és Kollégiuma, hogy tovább bonyolítsuk, ez nem más, mint a híres Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskola és Leánykollégium utóda.

pápai tanítóképző
A pápai tanítóképző (Forrás: MaNDA adatbázis)

Ám elődjük sem kevésbé híres, nem más az, mint a pápai református kollégium. A mai közgazdasági intézmény 1957-ben költözött oda, ahol jelenleg is működik, a volt Állami Tanítóképző épületébe. Ez a létesítmény több mint száz évvel ezelőtt, 1900-ban épült fel. Közvetlenül a rendszerváltozás után, 1991-ben Pápa önkormányzata minden ízében felújíttatta, így a patinás oktatási intézményben minden szempontból megfelelő körülmények között folyik az oktatás. Az intézmény két részből áll, a húsz osztályból összeállt szakközépiskolából és egy százhúsz fő kényelmes elhelyezését lehetővé tévő koedukált kollégiumból.

A magyar Királyi Tanítóképzőt 1896-ban alapították, 1900-ban költözött ebbe az épületbe, 1959-ig képeztek tanítókat ezen a helyen. Az ekkor már Állami Tanítóképző Intézetnek titulált iskolának hatvanhárom éves működése alatt sok kiváló tanára volt, akik a különböző tudományterületeken országosan és világszerte is elismert eredményeket értek el. Közülük csak néhánynak a nevét említjük, Pethes János, Csoknyay József és Fónay Tibor tanárok, Biczók Ferenc és Uherkovich Gábor biológusok, Csekő Árpád fizikus, Varga Dezső matematikus és Kalmár Márton zenetudós.

Múlt századi költészetünk egyik legnagyobb alakja, a felsőiszkázi születésű Nagy László erősen kötődött Pápához. A polgári iskola első két évfolyamát magánúton egy év alatt teljesítette itt. A neves pápai festőművész és rajztanár, A. Tóth Sándor indította el itt az érzékeny lelkű fiút a festő- és képzőművészet felé. Nagy László 1941 és 1945 között a pápai kereskedelmi középiskolában tanult, majd itt érettségizett. Miután Budapesten az Iparművészeti Főiskolán grafikusként kezdett tanulni, egy év után átjelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, rajz szakra. Ám életébe – szerencsénkre – beütött a költészet, 1948-ban úgy döntött, hogy költőnek áll. Sorra jelentek meg versei és átiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára. Hogy a Pápán szerzett képzőművészeti ismeretei nem vesztek kárba, azt a későbbiekben kiteljesedett monumentális verseinek mesteri módon megformált, szavakkal érzékletesen megfestett képi világa igazolja.

Dippold Pál

• Publikálva: 2017.01.31. 10:39

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

árpád
Árpád – Hagyjuk most a találgatásokat, a lényeg az, hogy Árpádot tartjuk a mai napig a honfoglaló nagyfejedelemnek, és első urunknak itt a medencében. Ahol végül a Csepel-szigeten építette fel jurtavárosát, innen irányítva a frissen, fegyverrel szerzett országát. A források szerint öt fia született: Levente, Tarhos, Üllő, Jutas és Solt, amik ugye jórészt éppen ezen a környéken előforduló településnevek.