a rovat írásai

Leltározatlan őrlőkő

Ezt a vélhetően homokkőből csiszolt 25 centiméter hosszú, 12 centi széles és 3,5 centi magas darabot talán azért is nem vették leltárba a máskülönben ehhez nagyon értő régészek, mert annyi van az ilyen őrlőkőből, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Ezért inkább odaadták a törteli iskolásoknak, nézegessék csak a vitrinben, a történelemtanár meg a katedrán mozgatva illusztrálhassa vele a szegény őskori asszonyok nehéz munkáját.

Árpád

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most Árpád vezér, fejedelem alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Szerencsét hozott papucsban

Most, hogy lassan kifogyunk már a falusi iparosokból, nézzünk meg egy olyan mestert, aki csak általában évente egyszer-kétszer fordult meg egy-egy faluban. Akkor is csak elvégezte a munkáját, és tovább állt. A kéményseprőkről lesz hát szó, akik ki tudja miért, de még a múlt század végén is papucsban jártak, és szerencsét is hoztak állítólag.

Kellék a centúriák csatájához?

Homo ludens. Hát ha valakik, a római légiósok, katonák azok voltak, játszó emberek. Mert hosszú, sokszor 25 éves volt a szolgálat, és ezalatt nem kellett mindig harcolni. Mit is lehetett csinálni az őrtoronyban, ott a Duna/Ister partján, amikor egy-egy visszavert barbár támadás, büntetőexpedíció hosszú időre elvette a harctól a kedvét a túlpartiaknak? Hát játszani valamit az őrségbe szintén beosztott cimborával. Most egy Érden talált játékkelléket, zsetont vizsgálhatunk meg a 3D-s technika segítségével.

Akkor ismerjük meg a kanászt is!

A két világháború közötti falu képéhez hozzá tartozott a közösség által fizetett kanász, kondás vagy csürhés is, akit leginkább reggel és este láthatott a falusi. Mikor is erős tülkölés és ostorpattogtatás közepette kiterelte a falu disznait (kondát, csürhét) a határba, majd pedig este, amikor ugyanolyan zenebonával hazahozta az állatokat.

Kolomp, vagy valami

Itt van ez a kolomp, vagy valami a szentendrei múzeum gyűjteményéből, még 2008-ban fordította ki a földből a régész ásója Pátyon. Ha jobban megnézzük aztán a 3D-s szoftvert is bevetve, találunk azért rajta furcsa dolgokat.

Bábák és boszorkányok

A két világháború között minden nagyobb falunak volt bábaasszonya is. Eme írás szerzőjének apai nagynénje is ekként működött 1942-től, a szombathelyi Magyar Királyi Bábaképző elvégzése után. Manyi néni, ahogy a faluban hívták, ugyan a szülőotthonok megjelenésével munka nélkül maradt, de tudását továbbra is igénybe vette a falu. Ő adta be például a körzeti orvos által felírt vitamininjekciókat.

Kagylókarkötő

Be kell vallanom már itt az elején, hogy ebből az írásból nem sok értékelhető dolgot fog megtudni a kedves olvasó eme a Balaton Múzeumban őrzött karkötőről. Ez pedig nem a a múzeum munkatársai, de nem is a cikk szerzője miatt van. Inkább azért, mert valóban elég keveset lehet mondani erről kagyóból készített primitív ékszerről.

Nyár, sör, víz, Krúdy, Margitsziget

Újabb izgalmas, és a nyárhoz kapcsolódó kiállítások érhetők el digitális formában A MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) adatbázisában.

Tengeralattjárót faragó asztalos

A falu virágkorában, valamikor a két világháború között a közösség mesteremberei között megbecsült helye volt az asztalosoknak is. Akik, ahogy a nevük is mutatja, elsősorban bútorokat, és a lakóházak fából készült nyílászáróit gyártották le. Mégpedig szigorúan kéziszerszámokkal, motoros fűrészről, gyalugépről, csiszolóról még csak nem is hallottak.

Agyonfoltozott pohár

Nézem ezt bronzból készült poharat, és azon gondolkodom, hogy a mégoly termékeny és gazdag Pannónia provinciában sem lehetett olyan egyszerű az élet. Egyrészt ott voltak az egymás után sorban jövő barbár támadások, rablóhadjáratok, aztán itt van ez az agyonfoltozott pohár is. Amit a már ismert pátyi lelőhelyen, vélhetően valaki örök nyugodalmát kissé megzavarva hoztak elő a föld alól a régészek.

MaNDA összes cikke »

Háry János, Kodály, Liszt Ferenc és Babits városa

helyszineilead

Tolna megye fővárosának, Szekszárdnak mindjárt a nevénél megállhatunk, és felidézhetjük annak egyik megfejtését, mi szerint az I. Béla királyunkra utal, aki barna (szög) bőrű és kopasz (szár) volt (szögszár). Az mindenesetre tény, hogy Szent László királyunk édesapja, I. Béla Szekszárdon van eltemetve.

A történelem viharai tatárostul, törököstül ezen a tájon is végigsöpörtek, az 1700-as években kezdődött a város újjáépítése. Templomok, polgárházak, iskolák hada nőtt ki a földből, a 19. század végére Szekszárd nagyvárossá vált. Azt mondják, Szekszárd a művészetek, a bor és a sport városa. Szekszárdi volt Garai János költő, aki megteremtette a nagyotmondó öreg katona alakját, Háry Jánost. Kodály Zoltán aztán ennek alapján írta meg világhírű daljátékát. A város leghíresebb szülötte Babits Mihály, kétszáz éves szülőháza ma a költő emlékmúzeumként működik.  Itt kapott helyet három közelmúltban elhunyt jelentős magyar írónk hagyatéka is: Baka István költő, Csengey Dénes és Mészöly Miklós írók kéziratai. A szekszárdiak zeneiskolájukra, akárcsak a többi országos hírű oktatási intézményükre, rendkívül büszkék. Van is rá okuk, többek között az a tény, hogy itt vendégeskedett és tette Szekszárdot a zenei élet átmeneti központjává Liszt Ferenc. Szekszárdi Mise című művével a nagy zeneszerző a város nevét beleírta a zeneirodalomba. A város múltját a tudós bencés papról, Wosinsky Mórról elnevezett múzeumban és a rendkívül gazdag megyei levéltárban lehet tanulmányozni.

borozgatás
Forrás: MaNDA adatbázis

Szekszárd a nemes borok városa. Vörösbora a világ minden táján ismert és népszerű. A testes, tüzes, nagy alkoholtartalmú, szinte feketébe hajló vörösborok mellett mostanában itt is megjelent a könnyebb rozé. Valamikor Szekszárdot a rubinszínű, illatos kadarka tette híressé. Ez az egyetlen város, amely Eger mellett a bikavér nevet használhatja. A bikavért két-három szőlőfajtából készítik. A keverési receptek titkosak, a bikavér nevet egyébként előbb használták itt, mint Egerben. A jellemzően szekszárdi vörösborszőlő fajták: a kékfrankos, a zweigelt, a merlot, a cabernet franc, a kadarka, a cabernet sauvignon és Pinot noir mellett soroljuk fel a fehérborszőlőket is: az olaszrizling, a rizligszilváni, a chardonnay, a rajnai rizling és a tramini. Napjainkban a magyar borászat élvonalába tartoznak a szekszárdiak, közülük az Eszterbauer, a Takler, a Heimann, a Veztergombi vagy a Mészáros nevet viselő pincészetek a leghíresebbek.

Dippold Pál

 

 

 

• Publikálva: 2017.02.07. 14:28

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

árpád
Árpád – Hagyjuk most a találgatásokat, a lényeg az, hogy Árpádot tartjuk a mai napig a honfoglaló nagyfejedelemnek, és első urunknak itt a medencében. Ahol végül a Csepel-szigeten építette fel jurtavárosát, innen irányítva a frissen, fegyverrel szerzett országát. A források szerint öt fia született: Levente, Tarhos, Üllő, Jutas és Solt, amik ugye jórészt éppen ezen a környéken előforduló településnevek.