Ré fia, az Igazhangú

Kákosy László 80 éve született

Ha felnyúlunk arra a polcra, ahol a történelmi tárgyú könyveket tartjuk, a Görög regék környékén jó eséllyel megtaláljuk a Ré fiait.

A Google nemrég egy doodle-lal ünnepelte meg a Tutanhamon-sír felfedezésének 90. évfordulóját felfedezője, Howard Carter 138. születésénapján. „Egyiptománia” tulajdonképpen nem is létezik: Egyiptom fennállása óta soha nem ment ki a divatból. Igen, már az ókori görögök is úgy tartották illendőnek, hogy valamirevaló filozófus életében – vagy legalább a hagyomány szerint – zarándokoljon el Egyiptomba, hiszen minden tudomány onnan jön. A Nagy Piramisok természetesen már akkor is világcsodának számítottak. A Pannóniában is divatos Ízisz-kultuszok gyakorlása mellett egyes gazdag rómaiak egyiptomi módra temetkeztek, de azért a múmia fejrészének arra a helyére, ahová a letisztult mosolyú, idealizált halotti maszk kerülne, naturalisztikus, mélységesen római portrét festettek – hátha ez a bizarr hibrid ábrázolásmód fel sem tűnik a sólyom-, sakál-, krokodil-, sőt béka-, hal- és fáklyafejű istenek, lábas kígyók és madárszárnyú skarabeusok világában.  Az egyiptomi írásnak is hihetetlen vonzereje volt minden korban: az antikvitástól egészen 1822-ig, Jean-François Champollion briliáns megfejtéséig képírásnak tekintették ezeket az igen dekoratív, változatos, de azonnal felismerhető jeleket, és ennek megfelelően képregényként igyekeztek kiolvasni belőle különféle földalatti társaságok „a titkos tudást” (mert mi más lenne odaírva). Egy bő évszázad múlva pedig Howard Carter felfedezett egy érintetlen, hallatlanul szép fáraósírt, és nemsokára az egész világ a múmia átkától rettegett – közben már valódi tudomány is történt: megjelent az azóta is sztenderdnek számító egyiptomi nagyszótár (Wörterbuch der Ägyptischen Sprache) első kötete. A tudományos ismeretterjesztés hálás műfaj. A laikus örül neki, hogy szóba áll vele egy igazi tudós, az igazi tudós pedig végre megkapja azt a hírnevet, feltétel nélküli elismerést, talán még szeretetet is, amire mindig is vágyott – gondolná a laikus. Csakhogy az igazi tudósok aránylag kis része hajlandó/képes kellő színvonalon művelni a tudományos ismeretterjesztést, mert egyáltalán nem könnyű. Regényszerűen gördülékenyen írni egy egyiptomnyi szakterület valóban érdekes és valóban alapvető kérdéseiről, leszámolni az előítéletekkel, ahol kell, és mindezt olyan világosan és magától értetődően, hogy az olvasó csak sejtse mögötte a könyvtárnyi szakirodalmat és a több évtizedes kutatómunkát – Kákosy László például képes és hajlandó volt erre. Emellett létrehozta az ELTE Egyiptológiai Tanszékét, amely akkor egyedülállóan komplex képzést adott (filológia, művészet/régészet, történelem), 1964-ben, az asszuáni gát építésekor részt vett a núbiai leletmentési akcióban, 1983-tól haláláig ásatást vezetett Thébában (Dzsehutimesz sírja, TT32), közel 500 cikket publikált, főleg idegen nyelven, és természetesen tanított. Ő maga volt a magyar egyiptológia, aki nemcsak azért tett meg mindent, hogy az áltudományos álismeretterjesztést kiszorítsa úgy, hogy az igazat egyszerűen jobban írta meg, hanem az utánpótlásról is bőségesen gondoskodott – az említett sír teljes publikációját például már az egyik tanítványa adta ki. Felesége, Grigássy Éva költőnő, gyakran működött közre munkáiban műfordítóként, néhány héttel őelőtte halt meg. Mindketten a Szent István Bazilikában nyugszanak. Hotep.szen m anh dzset, meriu n Netjer.

Moldován Márton

• Publikálva: 2012.08.15. 17:08 • Címke: évforduló, művelődéstörténet, történelem