a rovat írásai

III. Országos Közfoglalkoztatási Kiállítás a Vajdahunyad várában

Szeptember 22. és 23. között rendezik meg a III. Országos Közfoglalkoztatási Kiállítást a Vajdahunyad várában. A Belügyminisztérium által szervezett rendezvényen 130 kiállító mutatja be a megvalósított közfoglalkoztatási programok eredményeit, biztosít lehetőséget a település megismerésére, az általuk készített termékek, és a helyi ételek kóstolására, azok megvásárlására.

Ki rombolta le Rezi várát?

A keszthelyi fennsíkon lévő Rezi község mellett a honvédségnek volt egykoron lőtere és bázisa, de ha már katonaság, akkor volt itt egy váracska is, amelyről nem szólnak ugyan hősi énekek, de a romokról készült fényképek ott vannak a Balatoni Múzeum jóvoltából az adatbázisunkban.

Nem volt egy Michelangelo a farkasvári szobrász

Be kell vallanunk, azért a római szobrászok, legalábbis a provinciákban működők nem nagyon érték el görög elődeik színvonalát. Hogy úgy mondjam, elég esetlegesnek, elnagyoltnak is tűnnek azok a sírszobrok is, amik Aquincumból, az egykori helytartói városból kerültek elő. Még inkább elmondhatjuk ezt a most 3D-ben is tanulmányozható, Szentendrén, a rómaiak által Farkasvárnak (Ulcisia Castra) nevezett katonai településen talált dombormű töredékéről. Ami nem valami szemet gyönyörködtető alkotás.

Stádinger Ferenc úr, a parancsnok

Aztán itt van a tűzoltóparancsnok is, aki azért mégis csak volt valaki a két világháború közti falu hierarchiájában. Leginkább a helyi önkéntes tűzoltó egylet, vagy egyesület tagjai választották meg „saját kebelükből”. Tehát egy közéjük tartozó, tekintélyes ember volt, akinek így bizalmat szavaztak. Ilyent látunk a Balatoni Múzeumban őrzött fényképen is, Stádinger Ferenc úr 25 évesen lett tűzoltó Keszthelyen, és egyben el is indult a parancsnokság felé vezető úton.

Az utolsó aranyágacska

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most III. András, az utolsó Árpád-házi királyunk alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Kucs Béla mindenütt

Az ózdi kollégák révén Kucs Béla több kisplasztikája is belekerült az adatbázisba. Ami nem is véletlen, az Ózdon született szobrász, aki az ország szinte minden nagyobb településére készített az ötvenes évektől indulóan köztéri szobrot, végül 150 művét szülővárosának ajándékozta.

A ház a sziklák alatt

Badacsonyi sétánkat a páratlan kilátással bíró Rodostó turistaházzal folytatjuk, ami leginkább Tördemicről közelíthető meg a 482 fokot számláló Bujdosó-lépcsőn. Bemenni nem tudunk, de ez a jövőben változhat.

Akik hajtották Singer úr masináját

Az is biztos, hogy nem nagyon volt falu a két világháború között, sőt még azután sem varrónő nélkül. Persze, a jelentősebb településeken szabók is működtek, akik minden a korban viselt ruhanemű előállítására képesek voltak. A varrónők viszont, ahogy én emlékszem, inkább a nők ruhadarabjainak elkészítésével, vagy éppen javítgatásával foglalkoztak.

A mindentudó kocsmáros

Az emberiség történetének első kocsmája talán éppen egy nagy fa alatt volt, ahol egy élelmes ősünk különféle hasznos dolgokra cserélte az általa erjesztett és leszűrt és kimért boldogító italt. Azóta sokat változott a világ, mostanra a falusi kocsma lassan megszűnik a helyi közösségi élet fontos színterének lenni, érdeklődés híján egyre több be is zár. Pedig másként volt ez a boldog békeidőkben, vagy a két világháború között.

A püspök úr 12 méteres keresztje

Szigligetről, a Királyné szoknyáján lévő kilátóból, de a Rókarántó tetején lévő kápolnától is jól látszik a Badacsony tetején, Tördemic felett Ranolder János püspök úr 12 méter magas keresztje. Igaz, mostanra úgy felnőttek a fák körülötte, hogy nem ötlik egyszerre szemünkbe, a Balatoni Múzeum gyűjteményéből kiválasztott képeslapokon. Igaz, ezeken azért jól láthatóan meg is erősítették vonalait.

Munkaigényes üveggyöngy?

Nézegetem ezt az egyszerű, szürke, jelentéktelen kis üveggyöngyöt. Tényleg, nagyon meggondolná manapság valaki, hogy egy ilyen holmikból összeállított nyaklánccal, karkötővel ékítse magát. Aztán mégis mekkora munka, szakértelem és tapasztalat van ebben a kis semmiségben!

MaNDA összes cikke »

Amiben talán Brüsszelt is veri Kiskunhalas

JO_manda_adatbazisHa csipke, akkor mindenkinek Brüsszel jut eszébe, ahol még a főtér, a Gran Place is eme leheletfinom kézimunkára hasonlít. Aztán valahogy kezd feledésbe merülni, hogy nekünk is van egy Brüsszelünk, a csipkészítés tekintetében. Ez pedig Kiskunhalas, a halasi csipke, ami felveszi a versenyt belga és velencei vetélytársaival. Történetének olvasgatása mellett most nézzünk meg néhány régi fényképet a MaNDA adatbázisában.
Talán még a nagymamák emlékeznek is rá, hogy a két világháború között, de egészen a nyolcvanas évekig, amikor még nem volt tévé, vagy csak a két csatornából lehetett választani, és nem voltak közösségi oldalak sem, mekkora divatja volt falun és városon a kézimunkázásnak. Összejöttek a napi munka után a barátnők, mert közösen jobb kikapcsolódni is, hímződtek a terítők, varródtak a csipkék az ország minden tájékán. Hogy aztán ebből a divatból miért éppen a halasi csipke emelkedett ki és vált világhírűvé, az leginkább két embernek köszönhető.
 
csipke
Rókacsipke (forrás: MaNDA adatbázis)
 
Legelőbb is az erdélyi születésű Dékáni Árpád rajztanárnak, a halasi református gimnázium akkori oktatójának, aki 1902-ben megtervezte az első mintákat. És Markovits Mária okleveles varrónőnek, aki egy új technika kidolgozásával, társnőivel együtt megvalósította ezeket a terveket. Markovits Mária 1897-ben végzett a Magyar Királyi Állami Nőiipariskola fehérneművarró szakán és tehetségét látva Vaszary Kolozs hercegprímás a Mátyás templom miseingeinek hímzéseit rendelte meg tőle. De megbízták a Ferenc József számára készített garnitúra kárpitjainak elkészítésével is. Ezt aztán az 1900-as Párizsi Világkiállításon aranyéremmel jutalmazták.
 
csipke
Csipkeöltés (forrás: MaNDA adatbázis)
 
Az új technika lényege a varrás, pontosabban a stoppolás volt, amellyel a lehelletfinom lenfonalból olyan csodálatos csipkék születtek, melyek már két év múlva, a St. Louis-i Világkiállításon nagydíjat érdemeltek. A Dékáni szervezte műhelyben Markovits Ilona mellett Schreirer Rózsika, Szabady Eleonóra és Lefkovits Rózsika dolgozott és hamarosan az gödöllői szőnyegszövőkkel együtt az Iparművészeti Iskola tanműhelyévé lettek. Megjegyzendő, hogy a korszak női viseletében a csipke kiemelkedő szerepet játszott. Gallérok, tarsolyok, legyezők, zsabók és azok a Krúdy által is emlegetett csipkés szegélyű zsebkendők miden magára valamit adó nő ruhatárának fontos tartozékai votak. Volt tehát kereslet, Dékáni ugyan 1911-ben elment tanárkodni a fővárosba, de még küldött rajzokat, 1918-ban viszont hazaköltözött és a Gyulafehérvár melletti Borbánd bírájaként működött haláláig.
 
csipkeház
Csipke Ház (forrás: MaNDA adatbázis)
 
1935-ben viszont Halason felépült a Csipke Ház, amely foglalkoztatta a csipkekészítőket egészen 1946-ig. 1952-ben már a Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet működtette a házat, amit fel is újjítottak. A minőséget pedig az 1958-as Brüsszeli Világkiállítás nagydíja is jelzi. Napjainkban alapítványi keretek között zajlik a tevékenység, a halasi csipke pedig ajándék formájában eljutott Horthytól Hitleren és Sztálinon át egészen Ferenc pápáig.

Pálffy Lajos
 

• Publikálva: 2017.02.09. 09:42

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

III andrás
Az utolsó aranyágacska – II. András utószülött fia István herceg Velencében nőtt fel, itt is vette feleségül 1263-ban a dallamos nevű patríciuslányt, Marosini Tomasinát. István herceg ugyan 1271-ben meghalt, de özvegye sosem felejtette el, hogy gyermekük, András igényt támaszthat a magyar trónra.