a rovat írásai

A bátor Mey, vagy May kapitány

Kevesen tudják, de nem sok híja volt, hogy New Yorkban ma hollandul beszéljenek. A Holland Nyugat-indiai Társaság felfedezői, jelesül Henry Hudson hajózott fel elsőként 1609-ben a Hudson folyón, majd néhány évvel később Cornelis Jacobson Mey derítette fel Delaware öböl és folyó mellett a gyarmatalapításhoz a terepet. Őt tisztelte meg Finta Sándor egy plakettel, melyet most a túrkevei Finta Múzeum jóvoltából tanulmányozhatunk a 3D-s technológia bevetésével.

A Krisztus-katonák

Az egyre inkább nemzetközivé váló világban nagy szerepük van azoknak a hagyományoknak, népszokásoknak, amelyek valamilyen módon a nemzeti vagy vallási összetartozást erősítik. A népszerű, és bátran hozzátehetjük, vagány hajdúdorogi görög katolikus püspök, Kocsis Fülöp, akit leginkább Duna-víz ivásairól és nagy motorozásairól ismerünk, azt mondta, hogy „amíg vannak Krisztus-katonák, addig van hit Hajdúdorogon, és fordítva, amíg van hit Hajdúdorogon, addig lesznek Krisztus-katonák is.”

Hová indulhatott a téli kirándulás?

Régi képeslapot nézegetek a MaNDA adatbázisában, havas faluközpontot mutat iskolával és községházával. Elemisták sorakoznak a télben, több a lány, hátul a tanító áll, az előtérben talán a postás, erre lehet következtetni címeres sapkájából. Óhután járunk valamikor a 19. század végén, vagy a véres 20. legelején. Ami ma Bükkszentlászló néven Miskolc része.

Vörösmarty, a turista

Az 1960-as évekre Magyarország magához tért az 1956-os forradalom eltiprása okozta sokkból. Mátraházán egymás után épültek a magánüdülők. 1958-ban készült el a vidék egyik legnagyobb turistaháza, a Vörösmarty fogadó. Kevéssé ismert, hogy Vörösmarty Mihály a magyar turisztika egyik kiemelkedő alakja is volt.

Éneklő doktor a Meseautóban

A magyar művészek, a férfiak legalábbis, igen erősen vonzódtak a motorkerékpárokhoz. Elég csak Illyés Gyulára gondolnunk, akinek tengerészsapkás Berva mopedes fényképe legalább annyira beleégett a közemlékezetbe, mint Horthy Miklós a fehér lován. Van a közelmúlt magyar művészeti-szórakoztatóipari történetének egy igen érdekes sorsú alakja. Beszédes az a fénykép, amit gyűjteményünkben találunk a sok többi mellett: dr. Ilosvay Gusztáv motoron ül a havas tájban. A róla szóló írások furcsa foglalkozáspárosítással jellemzik a művészt: orvos és bárénekes.


Amiben talán Brüsszelt is veri Kiskunhalas

Ha csipke, akkor mindenkinek Brüsszel jut eszébe, ahol még a főtér, a Gran Place is eme lehelletfinom kézimunkára hasonlít. Aztán valahogy kezd feledésbe merülni, hogy nekünk is van egy Brüsszelünk, a csipkészítés tekintetében. Ez pedig Kiskunhalas, a halasi csipke, ami felveszi a versenyt belga és velencei vetélytársaival. Történetének olvasgatása mellett most nézzünk meg néhány régi fényképet a MaNDA adatbázisában.

Kossuth poggyászában is lehetett belőle

Egy kovás pisztoly és egy balkáni öv kapcsán már esett szó itt a révfülöpi Bideskuthy-villáról, ahonnan sok szép holmit bemenekítettek 1953-ban a Balaton Múzeumba. Köztük van ez a szép kék mintás fajansz is, amit most 3D-s tanulmányozásra ajánlunk.

Háry János, Kodály, Liszt Ferenc és Babits városa

Tolna megye fővárosának, Szekszárdnak mindjárt a nevénél megállhatunk, és felidézhetjük annak egyik megfejtését, mi szerint az I. Béla királyunkra utal, aki barna (szög) bőrű és kopasz (szár) volt (szögszár). Az mindenesetre tény, hogy Szent László királyunk édesapja, I. Béla Szekszárdon van eltemetve.

Huszár, túl az Óperencián

Álljunk csak meg egy pillanatra Kováts Mihály ezredes kis, 21 centiméteres szobránál, amit a túrkevei Finta Múzeum munkatársai digitalizáltak be 3D-ben. Álljunk csak meg, mert maga az ezredes, no és a szobrocska alkotója is megér néhány perc figyelmet.

 

Amiről a nagy ház mesél

Nem is gondolná az ember, hogy egy régi képeslapot nézegetvén mennyi mindenfelé viszi el képzelete, és mennyi mindent megtudhat a kép megőrizte időkről.

Albertirsa, Tessedik Sámuel szülőfaluja

1742. április 20-án, Albertirsán megszületett Tessedik Sámuel, a 18-19. század kultúrájának, művelődéstörténetének egyik legnagyobb alakja.

MaNDA összes cikke »

Amiben talán Brüsszelt is veri Kiskunhalas

JO_manda_adatbazisHa csipke, akkor mindenkinek Brüsszel jut eszébe, ahol még a főtér, a Gran Place is eme lehelletfinom kézimunkára hasonlít. Aztán valahogy kezd feledésbe merülni, hogy nekünk is van egy Brüsszelünk, a csipkészítés tekintetében. Ez pedig Kiskunhalas, a halasi csipke, ami felveszi a versenyt belga és velencei vetélytársaival. Történetének olvasgatása mellett most nézzünk meg néhány régi fényképet a MaNDA adatbázisában.
Talán még a nagymamák emlékeznek is rá, hogy a két világháború között, de egészen a nyolcvanas évekig, amikor még nem volt tévé, vagy csak a két csatornából lehetett választani, és nem voltak közösségi oldalak sem, mekkora divatja volt falun és városon a kézimunkázásnak. Összejöttek a napi munka után a barátnők, mert közösen jobb kikapcsolódni is, hímződtek a terítők, varródtak a csipkék az ország minden tájékán. Hogy aztán ebből a divatból miért éppen a halasi csipke emelkedett ki és vált világhírűvé, az leginkább két embernek köszönhető.
 
csipke
Rókacsipke (forrás: MaNDA adatbázis)
 
Legelőbb is az erdélyi születésű Dékáni Árpád rajztanárnak, a halasi református gimnázium akkori oktatójának, aki 1902-ben megtervezte az első mintákat. És Markovits Mária okleveles varrónőnek, aki egy új technika kidolgozásával, társnőivel együtt megvalósította ezeket a terveket. Markovits Mária 1897-ben végzett a Magyar Királyi Állami Nőiipariskola fehérneművarró szakán és tehetségét látva Vaszary Kolozs hercegprímás a Mátyás templom miseingeinek hímzéseit rendelte meg tőle. De megbízták a Ferenc József számára készített garnitúra kárpitjainak elkészítésével is. Ezt aztán az 1900-as Párizsi Világkiállításon aranyéremmel jutalmazták.
 
csipke
Csipkeöltés (forrás: MaNDA adatbázis)
 
Az új technika lényege a varrás, pontosabban a stoppolás volt, amellyel a lehelletfinom lenfonalból olyan csodálatos csipkék születtek, melyek már két év múlva, a St. Louis-i Világkiállításon nagydíjat érdemeltek. A Dékáni szervezte műhelyben Markovits Ilona mellett Schreirer Rózsika, Szabady Eleonóra és Lefkovits Rózsika dolgozott és hamarosan az gödöllői szőnyegszövőkkel együtt az Iparművészeti Iskola tanműhelyévé lettek. Megjegyzendő, hogy a korszak női viseletében a csipke kiemelkedő szerepet játszott. Gallérok, tarsolyok, legyezők, zsabók és azok a Krúdy által is emlegetett csipkés szegélyű zsebkendők miden magára valamit adó nő ruhatárának fontos tartozékai votak. Volt tehát kereslet, Dékáni ugyan 1911-ben elment tanárkodni a fővárosba, de még küldött rajzokat, 1918-ban viszont hazaköltözött és a Gyulafehérvár melletti Borbánd bírájaként működött haláláig.
 
csipkeház
Csipke Ház (forrás: MaNDA adatbázis)
 
1935-ben viszont Halason felépült a Csipke Ház, amely foglalkoztatta a csipkekészítőket egészen 1946-ig. 1952-ben már a Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet működtette a házat, amit fel is újjítottak. A minőséget pedig az 1958-as Brüsszeli Világkiállítás nagydíja is jelzi. Napjainkban alapítványi keretek között zajlik a tevékenység, a halasi csipke pedig ajándék formájában eljutott Horthytól Hitleren és Sztálinon át egészen Ferenc pápáig.

Pálffy Lajos
 

• Publikálva: 2017.02.09. 09:42

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

krisztuskatona
A Krisztus-katonák „Amíg vannak Krisztus-katonák, addig van hit Hajdúdorogon, és fordítva, amíg van hit Hajdúdorogon, addig lesznek Krisztus-katonák is.”