a rovat írásai

Leltározatlan őrlőkő

Ezt a vélhetően homokkőből csiszolt 25 centiméter hosszú, 12 centi széles és 3,5 centi magas darabot talán azért is nem vették leltárba a máskülönben ehhez nagyon értő régészek, mert annyi van az ilyen őrlőkőből, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Ezért inkább odaadták a törteli iskolásoknak, nézegessék csak a vitrinben, a történelemtanár meg a katedrán mozgatva illusztrálhassa vele a szegény őskori asszonyok nehéz munkáját.

Árpád

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most Árpád vezér, fejedelem alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Szerencsét hozott papucsban

Most, hogy lassan kifogyunk már a falusi iparosokból, nézzünk meg egy olyan mestert, aki csak általában évente egyszer-kétszer fordult meg egy-egy faluban. Akkor is csak elvégezte a munkáját, és tovább állt. A kéményseprőkről lesz hát szó, akik ki tudja miért, de még a múlt század végén is papucsban jártak, és szerencsét is hoztak állítólag.

Kellék a centúriák csatájához?

Homo ludens. Hát ha valakik, a római légiósok, katonák azok voltak, játszó emberek. Mert hosszú, sokszor 25 éves volt a szolgálat, és ezalatt nem kellett mindig harcolni. Mit is lehetett csinálni az őrtoronyban, ott a Duna/Ister partján, amikor egy-egy visszavert barbár támadás, büntetőexpedíció hosszú időre elvette a harctól a kedvét a túlpartiaknak? Hát játszani valamit az őrségbe szintén beosztott cimborával. Most egy Érden talált játékkelléket, zsetont vizsgálhatunk meg a 3D-s technika segítségével.

Akkor ismerjük meg a kanászt is!

A két világháború közötti falu képéhez hozzá tartozott a közösség által fizetett kanász, kondás vagy csürhés is, akit leginkább reggel és este láthatott a falusi. Mikor is erős tülkölés és ostorpattogtatás közepette kiterelte a falu disznait (kondát, csürhét) a határba, majd pedig este, amikor ugyanolyan zenebonával hazahozta az állatokat.

Kolomp, vagy valami

Itt van ez a kolomp, vagy valami a szentendrei múzeum gyűjteményéből, még 2008-ban fordította ki a földből a régész ásója Pátyon. Ha jobban megnézzük aztán a 3D-s szoftvert is bevetve, találunk azért rajta furcsa dolgokat.

Bábák és boszorkányok

A két világháború között minden nagyobb falunak volt bábaasszonya is. Eme írás szerzőjének apai nagynénje is ekként működött 1942-től, a szombathelyi Magyar Királyi Bábaképző elvégzése után. Manyi néni, ahogy a faluban hívták, ugyan a szülőotthonok megjelenésével munka nélkül maradt, de tudását továbbra is igénybe vette a falu. Ő adta be például a körzeti orvos által felírt vitamininjekciókat.

Kagylókarkötő

Be kell vallanom már itt az elején, hogy ebből az írásból nem sok értékelhető dolgot fog megtudni a kedves olvasó eme a Balaton Múzeumban őrzött karkötőről. Ez pedig nem a a múzeum munkatársai, de nem is a cikk szerzője miatt van. Inkább azért, mert valóban elég keveset lehet mondani erről kagyóból készített primitív ékszerről.

Nyár, sör, víz, Krúdy, Margitsziget

Újabb izgalmas, és a nyárhoz kapcsolódó kiállítások érhetők el digitális formában A MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) adatbázisában.

Tengeralattjárót faragó asztalos

A falu virágkorában, valamikor a két világháború között a közösség mesteremberei között megbecsült helye volt az asztalosoknak is. Akik, ahogy a nevük is mutatja, elsősorban bútorokat, és a lakóházak fából készült nyílászáróit gyártották le. Mégpedig szigorúan kéziszerszámokkal, motoros fűrészről, gyalugépről, csiszolóról még csak nem is hallottak.

Agyonfoltozott pohár

Nézem ezt bronzból készült poharat, és azon gondolkodom, hogy a mégoly termékeny és gazdag Pannónia provinciában sem lehetett olyan egyszerű az élet. Egyrészt ott voltak az egymás után sorban jövő barbár támadások, rablóhadjáratok, aztán itt van ez az agyonfoltozott pohár is. Amit a már ismert pátyi lelőhelyen, vélhetően valaki örök nyugodalmát kissé megzavarva hoztak elő a föld alól a régészek.

MaNDA összes cikke »

Éneklő doktor a Meseautóban

közkincstárlead

A magyar művészek, a férfiak legalábbis, igen erősen vonzódtak a motorkerékpárokhoz. Elég csak Illyés Gyulára gondolnunk, akinek tengerészsapkás Berva mopedes fényképe legalább annyira beleégett a közemlékezetbe, mint Horthy Miklós a fehér lován. Van a közelmúlt magyar művészeti-szórakoztatóipari történetének egy igen érdekes sorsú alakja. Beszédes az a fénykép, amit gyűjteményünkben találunk a sok többi mellett: dr. Ilosvay Gusztáv motoron ül a havas tájban. A róla szóló írások furcsa foglalkozáspárosítással jellemzik a művészt: orvos és bárénekes.


Ilosvay Sopronban született 1911-ben, ám miután már 1932-ben orvostanhallgató korában egy rendkívül népszerű film, a Mikszáth Kálmán regényéből készül Vén gazember főszereplőjeként Bársony Rózsi mellett mutatta meg az országnak rendkívüli színészi és énekesi tehetségét, egy csapásra ismertté vált. Későbbi népszerűségének cseppet sem ártott, hogy Ilosvaynak ez volt az első, ám egyben utolsó filmfőszerepe. Játszott ugyan később is, de akkor már énekes epizódszereplőként tartotta meg közkedveltségét. 1934-ben testvéreivel, Eszterrel, a későbbi híres operaénekessel és Ferenccel, a színész-újságíróval megalapította az Ilosvay-triót. Édesapja, a soproni rendőrkapitány méltán lehetett büszke gyerekeire, akiknek a hírneve igen gyorsan terjedt. A főleg jazz muzsikát játszó együttes rendszeresen fellépett az angolparkban, műsort kapott a magyar rádióban, lemezeik jelentek meg. A trióhoz később csatlakozott Ákos Stefi és Kazal László. Nem akárkikkel dolgozott, azaz énekelt Ilosvay Gusztáv, aki mellesleg komoly orvosi praxist is kiépített magának.

ilosvay
(Forrás: MaNDA adatbázis)

Nem véletlenül szerette a daloló doktor a motorokat, szerzeményei lüktető ritmus és dallamvilága mind-mind a motorizációt idézte. A trió mellett Ilosvay szólóénekesként is ismert volt a fővárosban, sok vendég miatta járt szívesen az Arizona bárba, persze ehhez kellettek társai, Markos József, azaz Alfonzó és Benedek Tibor. A sokoldalú doktor kiváló gitáros volt, és jól beszélt angolul. Ez utóbbira, mondjuk, a második világháború után rá is fizetett, a Pipacs bárban, a Szép Ilonkában és az Old Firenze bárban bizonyos elvtársaknak nem tetszettek az angol nyelvű jazz és country slágerek, két évre eltiltották a szerepléstől.

ilosvay
(Forrás: MaNDA adatbázis)

Szoros barátság fűzte a neves filmrendezőhöz, Macskássy Gyulához, az ő reklámstúdiójában jutott később szerep Ilosvaynak, hiszen a rövid reklámfilmekhez készített még ma is fel-felbukkanó kísérő muzsikát. Egyforma intellektuális és zenei igényességgel komponálta meg a rövid reklámdarabok zenéjét, átütő erejű humorérzéke kitűnően tudott érvényesülni akár a hashajtó reklámban vagy a villanykörtét népszerűsítőben, de még a babaápolási eszközöket reklámozó darabban is.

Ilosvay Gusztáv legismertebb száma, amely ma is felidézi hangját, az 1934-ben született Meseautó című film betétdala. A muzsikus doktor 1961-ben halt meg Budapesten.

Dippold Pál

• Publikálva: 2017.02.10. 10:42

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

árpád
Árpád – Hagyjuk most a találgatásokat, a lényeg az, hogy Árpádot tartjuk a mai napig a honfoglaló nagyfejedelemnek, és első urunknak itt a medencében. Ahol végül a Csepel-szigeten építette fel jurtavárosát, innen irányítva a frissen, fegyverrel szerzett országát. A források szerint öt fia született: Levente, Tarhos, Üllő, Jutas és Solt, amik ugye jórészt éppen ezen a környéken előforduló településnevek.