a rovat írásai

III. Országos Közfoglalkoztatási Kiállítás a Vajdahunyad várában

Szeptember 22. és 23. között rendezik meg a III. Országos Közfoglalkoztatási Kiállítást a Vajdahunyad várában. A Belügyminisztérium által szervezett rendezvényen 130 kiállító mutatja be a megvalósított közfoglalkoztatási programok eredményeit, biztosít lehetőséget a település megismerésére, az általuk készített termékek, és a helyi ételek kóstolására, azok megvásárlására.

Ki rombolta le Rezi várát?

A keszthelyi fennsíkon lévő Rezi község mellett a honvédségnek volt egykoron lőtere és bázisa, de ha már katonaság, akkor volt itt egy váracska is, amelyről nem szólnak ugyan hősi énekek, de a romokról készült fényképek ott vannak a Balatoni Múzeum jóvoltából az adatbázisunkban.

Nem volt egy Michelangelo a farkasvári szobrász

Be kell vallanunk, azért a római szobrászok, legalábbis a provinciákban működők nem nagyon érték el görög elődeik színvonalát. Hogy úgy mondjam, elég esetlegesnek, elnagyoltnak is tűnnek azok a sírszobrok is, amik Aquincumból, az egykori helytartói városból kerültek elő. Még inkább elmondhatjuk ezt a most 3D-ben is tanulmányozható, Szentendrén, a rómaiak által Farkasvárnak (Ulcisia Castra) nevezett katonai településen talált dombormű töredékéről. Ami nem valami szemet gyönyörködtető alkotás.

Stádinger Ferenc úr, a parancsnok

Aztán itt van a tűzoltóparancsnok is, aki azért mégis csak volt valaki a két világháború közti falu hierarchiájában. Leginkább a helyi önkéntes tűzoltó egylet, vagy egyesület tagjai választották meg „saját kebelükből”. Tehát egy közéjük tartozó, tekintélyes ember volt, akinek így bizalmat szavaztak. Ilyent látunk a Balatoni Múzeumban őrzött fényképen is, Stádinger Ferenc úr 25 évesen lett tűzoltó Keszthelyen, és egyben el is indult a parancsnokság felé vezető úton.

Az utolsó aranyágacska

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most III. András, az utolsó Árpád-házi királyunk alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Kucs Béla mindenütt

Az ózdi kollégák révén Kucs Béla több kisplasztikája is belekerült az adatbázisba. Ami nem is véletlen, az Ózdon született szobrász, aki az ország szinte minden nagyobb településére készített az ötvenes évektől indulóan köztéri szobrot, végül 150 művét szülővárosának ajándékozta.

A ház a sziklák alatt

Badacsonyi sétánkat a páratlan kilátással bíró Rodostó turistaházzal folytatjuk, ami leginkább Tördemicről közelíthető meg a 482 fokot számláló Bujdosó-lépcsőn. Bemenni nem tudunk, de ez a jövőben változhat.

Akik hajtották Singer úr masináját

Az is biztos, hogy nem nagyon volt falu a két világháború között, sőt még azután sem varrónő nélkül. Persze, a jelentősebb településeken szabók is működtek, akik minden a korban viselt ruhanemű előállítására képesek voltak. A varrónők viszont, ahogy én emlékszem, inkább a nők ruhadarabjainak elkészítésével, vagy éppen javítgatásával foglalkoztak.

A mindentudó kocsmáros

Az emberiség történetének első kocsmája talán éppen egy nagy fa alatt volt, ahol egy élelmes ősünk különféle hasznos dolgokra cserélte az általa erjesztett és leszűrt és kimért boldogító italt. Azóta sokat változott a világ, mostanra a falusi kocsma lassan megszűnik a helyi közösségi élet fontos színterének lenni, érdeklődés híján egyre több be is zár. Pedig másként volt ez a boldog békeidőkben, vagy a két világháború között.

A püspök úr 12 méteres keresztje

Szigligetről, a Királyné szoknyáján lévő kilátóból, de a Rókarántó tetején lévő kápolnától is jól látszik a Badacsony tetején, Tördemic felett Ranolder János püspök úr 12 méter magas keresztje. Igaz, mostanra úgy felnőttek a fák körülötte, hogy nem ötlik egyszerre szemünkbe, a Balatoni Múzeum gyűjteményéből kiválasztott képeslapokon. Igaz, ezeken azért jól láthatóan meg is erősítették vonalait.

Munkaigényes üveggyöngy?

Nézegetem ezt az egyszerű, szürke, jelentéktelen kis üveggyöngyöt. Tényleg, nagyon meggondolná manapság valaki, hogy egy ilyen holmikból összeállított nyaklánccal, karkötővel ékítse magát. Aztán mégis mekkora munka, szakértelem és tapasztalat van ebben a kis semmiségben!

MaNDA összes cikke »

Hová indulhatott a téli kirándulás?

elsullyedt_vilagok_leadRégi képeslapot nézegetek a MaNDA adatbázisában, havas faluközpontot mutat iskolával és községházával. Elemisták sorakoznak a télben, több a lány, hátul a tanító áll, az előtérben talán a postás, erre lehet következtetni címeres sapkájából. Óhután járunk valamikor a 19. század végén, vagy a véres 20. legelején. Ami ma Bükkszentlászló néven Miskolc része.
De még az írás elején meg kell jegyezni, hogy van két másik Óhuta is Magyarországon, az egyik Parád településhez tartozik, a másik a megye zempléni részén, Háromhuta részeként létezik. Ez utóbbit maga a vezérlő fejedelem, II. Rákóczi Ferenc alapította, itt fújták hajdanán az aszús palackokat, s ma már csak alig százan lakják. Sokkal jelentősebb volt viszont a képeslapon valószínűsíthetően szereplő Óhuta, amit a Rákóczi szabadságharc után alapított közvetlenül a bécsi kincstár. Itt is üveget gyártottak, de az ehhez szükséges magas hőfokhoz, 1600 Celsiushoz azért sok jó bükkfa is kellett. Így az üvegfúvók mellett favágók és fuvarosok is lakták a falut, amely lendületesen fejlődött és a század közepén már 50-60 lakóház is lehetett itt. Ugyanakkor a völgyben létrejött Újhuta néven egy másik településrész is, amit ma Bükkszentkeresztnek hínak.
 
óhuta
Forrás: MaNDA adatbázis
 
A lakosság javarészt a Felvidék megyéiből a jobb megélhetés miatt idetelepülő szlovákokból, emellett morva és lengyel üveges szakemberekből állt. Akik, mint ahogyan a kincstár azt el is várta, valamennyien katolikusok voltak. Templomot is építettek, természetesen magyar szentnek, László királynak a tiszteletére, és élték szépen életüket egészen 1831-ig. Mikor is ezt az amúgy is vízhiányban szenvedő települést is elérte a félelmetes kolera. És az összeírások szerint mindössze tíz ember maradt életben Óhután, nyolcvan halottat temettek el a két településrészben összesen. De az élet itt sem állt meg, 1848-ban már csak Óhután 450 lakost számláltak össze, akiknek jórésze ismét csak a Felvidékről bevándorló szlovák volt.
 
óhuta
Forrás: Manda adatbázis
 
És a falu jó száz éven keresztül felerészben meg is maradt szlováknak, 1941-ben, a névváltáskor már 723-an lakták. Közülük ment át Csehszlovákiába 85 ember az 1946-os aránytalan lakosságcsere során. Talán éppen az iskola előtt sorakozók közül is voltak olyanok, akik már felnőtt gyermekeikkel együtt a távozást választották. De a Ferenczy uram által kiadott képeslapon még kisgyermekként toporogtak csak a hidegben az iskola előtt. Vajon hová indulhatott a nagy télben a csapat?

Pálffy Lajos
 

• Publikálva: 2017.02.15. 12:23

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

III andrás
Az utolsó aranyágacska – II. András utószülött fia István herceg Velencében nőtt fel, itt is vette feleségül 1263-ban a dallamos nevű patríciuslányt, Marosini Tomasinát. István herceg ugyan 1271-ben meghalt, de özvegye sosem felejtette el, hogy gyermekük, András igényt támaszthat a magyar trónra.