a rovat írásai

A bátor Mey, vagy May kapitány

Kevesen tudják, de nem sok híja volt, hogy New Yorkban ma hollandul beszéljenek. A Holland Nyugat-indiai Társaság felfedezői, jelesül Henry Hudson hajózott fel elsőként 1609-ben a Hudson folyón, majd néhány évvel később Cornelis Jacobson Mey derítette fel Delaware öböl és folyó mellett a gyarmatalapításhoz a terepet. Őt tisztelte meg Finta Sándor egy plakettel, melyet most a túrkevei Finta Múzeum jóvoltából tanulmányozhatunk a 3D-s technológia bevetésével.

A Krisztus-katonák

Az egyre inkább nemzetközivé váló világban nagy szerepük van azoknak a hagyományoknak, népszokásoknak, amelyek valamilyen módon a nemzeti vagy vallási összetartozást erősítik. A népszerű, és bátran hozzátehetjük, vagány hajdúdorogi görög katolikus püspök, Kocsis Fülöp, akit leginkább Duna-víz ivásairól és nagy motorozásairól ismerünk, azt mondta, hogy „amíg vannak Krisztus-katonák, addig van hit Hajdúdorogon, és fordítva, amíg van hit Hajdúdorogon, addig lesznek Krisztus-katonák is.”

Hová indulhatott a téli kirándulás?

Régi képeslapot nézegetek a MaNDA adatbázisában, havas faluközpontot mutat iskolával és községházával. Elemisták sorakoznak a télben, több a lány, hátul a tanító áll, az előtérben talán a postás, erre lehet következtetni címeres sapkájából. Óhután járunk valamikor a 19. század végén, vagy a véres 20. legelején. Ami ma Bükkszentlászló néven Miskolc része.

Vörösmarty, a turista

Az 1960-as évekre Magyarország magához tért az 1956-os forradalom eltiprása okozta sokkból. Mátraházán egymás után épültek a magánüdülők. 1958-ban készült el a vidék egyik legnagyobb turistaháza, a Vörösmarty fogadó. Kevéssé ismert, hogy Vörösmarty Mihály a magyar turisztika egyik kiemelkedő alakja is volt.

Éneklő doktor a Meseautóban

A magyar művészek, a férfiak legalábbis, igen erősen vonzódtak a motorkerékpárokhoz. Elég csak Illyés Gyulára gondolnunk, akinek tengerészsapkás Berva mopedes fényképe legalább annyira beleégett a közemlékezetbe, mint Horthy Miklós a fehér lován. Van a közelmúlt magyar művészeti-szórakoztatóipari történetének egy igen érdekes sorsú alakja. Beszédes az a fénykép, amit gyűjteményünkben találunk a sok többi mellett: dr. Ilosvay Gusztáv motoron ül a havas tájban. A róla szóló írások furcsa foglalkozáspárosítással jellemzik a művészt: orvos és bárénekes.


Amiben talán Brüsszelt is veri Kiskunhalas

Ha csipke, akkor mindenkinek Brüsszel jut eszébe, ahol még a főtér, a Gran Place is eme lehelletfinom kézimunkára hasonlít. Aztán valahogy kezd feledésbe merülni, hogy nekünk is van egy Brüsszelünk, a csipkészítés tekintetében. Ez pedig Kiskunhalas, a halasi csipke, ami felveszi a versenyt belga és velencei vetélytársaival. Történetének olvasgatása mellett most nézzünk meg néhány régi fényképet a MaNDA adatbázisában.

Kossuth poggyászában is lehetett belőle

Egy kovás pisztoly és egy balkáni öv kapcsán már esett szó itt a révfülöpi Bideskuthy-villáról, ahonnan sok szép holmit bemenekítettek 1953-ban a Balaton Múzeumba. Köztük van ez a szép kék mintás fajansz is, amit most 3D-s tanulmányozásra ajánlunk.

Háry János, Kodály, Liszt Ferenc és Babits városa

Tolna megye fővárosának, Szekszárdnak mindjárt a nevénél megállhatunk, és felidézhetjük annak egyik megfejtését, mi szerint az I. Béla királyunkra utal, aki barna (szög) bőrű és kopasz (szár) volt (szögszár). Az mindenesetre tény, hogy Szent László királyunk édesapja, I. Béla Szekszárdon van eltemetve.

Huszár, túl az Óperencián

Álljunk csak meg egy pillanatra Kováts Mihály ezredes kis, 21 centiméteres szobránál, amit a túrkevei Finta Múzeum munkatársai digitalizáltak be 3D-ben. Álljunk csak meg, mert maga az ezredes, no és a szobrocska alkotója is megér néhány perc figyelmet.

 

Amiről a nagy ház mesél

Nem is gondolná az ember, hogy egy régi képeslapot nézegetvén mennyi mindenfelé viszi el képzelete, és mennyi mindent megtudhat a kép megőrizte időkről.

Albertirsa, Tessedik Sámuel szülőfaluja

1742. április 20-án, Albertirsán megszületett Tessedik Sámuel, a 18-19. század kultúrájának, művelődéstörténetének egyik legnagyobb alakja.

MaNDA összes cikke »

Hová indulhatott a téli kirándulás?

elsullyedt_vilagok_leadRégi képeslapot nézegetek a MaNDA adatbázisában, havas faluközpontot mutat iskolával és községházával. Elemisták sorakoznak a télben, több a lány, hátul a tanító áll, az előtérben talán a postás, erre lehet következtetni címeres sapkájából. Óhután járunk valamikor a 19. század végén, vagy a véres 20. legelején. Ami ma Bükkszentlászló néven Miskolc része.
De még az írás elején meg kell jegyezni, hogy van két másik Óhuta is Magyarországon, az egyik Parád településhez tartozik, a másik a megye zempléni részén, Háromhuta részeként létezik. Ez utóbbit maga a vezérlő fejedelem, II. Rákóczi Ferenc alapította, itt fújták hajdanán az aszús palackokat, s ma már csak alig százan lakják. Sokkal jelentősebb volt viszont a képeslapon valószínűsíthetően szereplő Óhuta, amit a Rákóczi szabadságharc után alapított közvetlenül a bécsi kincstár. Itt is üveget gyártottak, de az ehhez szükséges magas hőfokhoz, 1600 Celsiushoz azért sok jó bükkfa is kellett. Így az üvegfúvók mellett favágók és fuvarosok is lakták a falut, amely lendületesen fejlődött és a század közepén már 50-60 lakóház is lehetett itt. Ugyanakkor a völgyben létrejött Újhuta néven egy másik településrész is, amit ma Bükkszentkeresztnek hínak.
 
óhuta
Forrás: MaNDA adatbázis
 
A lakosság javarészt a Felvidék megyéiből a jobb megélhetés miatt idetelepülő szlovákokból, emellett morva és lengyel üveges szakemberekből állt. Akik, mint ahogyan a kincstár azt el is várta, valamennyien katolikusok voltak. Templomot is építettek, természetesen magyar szentnek, László királynak a tiszteletére, és élték szépen életüket egészen 1831-ig. Mikor is ezt az amúgy is vízhiányban szenvedő települést is elérte a félelmetes kolera. És az összeírások szerint mindössze tíz ember maradt életben Óhután, nyolcvan halottat temettek el a két településrészben összesen. De az élet itt sem állt meg, 1848-ban már csak Óhután 450 lakost számláltak össze, akiknek jórésze ismét csak a Felvidékről bevándorló szlovák volt.
 
óhuta
Forrás: Manda adatbázis
 
És a falu jó száz éven keresztül felerészben meg is maradt szlováknak, 1941-ben, a névváltáskor már 723-an lakták. Közülük ment át Csehszlovákiába 85 ember az 1946-os aránytalan lakosságcsere során. Talán éppen az iskola előtt sorakozók közül is voltak olyanok, akik már felnőtt gyermekeikkel együtt a távozást választották. De a Ferenczy uram által kiadott képeslapon még kisgyermekként toporogtak csak a hidegben az iskola előtt. Vajon hová indulhatott a nagy télben a csapat?

Pálffy Lajos
 

• Publikálva: 2017.02.15. 12:23

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

krisztuskatona
A Krisztus-katonák „Amíg vannak Krisztus-katonák, addig van hit Hajdúdorogon, és fordítva, amíg van hit Hajdúdorogon, addig lesznek Krisztus-katonák is.”