a rovat írásai

III. Országos Közfoglalkoztatási Kiállítás a Vajdahunyad várában

Szeptember 22. és 23. között rendezik meg a III. Országos Közfoglalkoztatási Kiállítást a Vajdahunyad várában. A Belügyminisztérium által szervezett rendezvényen 130 kiállító mutatja be a megvalósított közfoglalkoztatási programok eredményeit, biztosít lehetőséget a település megismerésére, az általuk készített termékek, és a helyi ételek kóstolására, azok megvásárlására.

Ki rombolta le Rezi várát?

A keszthelyi fennsíkon lévő Rezi község mellett a honvédségnek volt egykoron lőtere és bázisa, de ha már katonaság, akkor volt itt egy váracska is, amelyről nem szólnak ugyan hősi énekek, de a romokról készült fényképek ott vannak a Balatoni Múzeum jóvoltából az adatbázisunkban.

Nem volt egy Michelangelo a farkasvári szobrász

Be kell vallanunk, azért a római szobrászok, legalábbis a provinciákban működők nem nagyon érték el görög elődeik színvonalát. Hogy úgy mondjam, elég esetlegesnek, elnagyoltnak is tűnnek azok a sírszobrok is, amik Aquincumból, az egykori helytartói városból kerültek elő. Még inkább elmondhatjuk ezt a most 3D-ben is tanulmányozható, Szentendrén, a rómaiak által Farkasvárnak (Ulcisia Castra) nevezett katonai településen talált dombormű töredékéről. Ami nem valami szemet gyönyörködtető alkotás.

Stádinger Ferenc úr, a parancsnok

Aztán itt van a tűzoltóparancsnok is, aki azért mégis csak volt valaki a két világháború közti falu hierarchiájában. Leginkább a helyi önkéntes tűzoltó egylet, vagy egyesület tagjai választották meg „saját kebelükből”. Tehát egy közéjük tartozó, tekintélyes ember volt, akinek így bizalmat szavaztak. Ilyent látunk a Balatoni Múzeumban őrzött fényképen is, Stádinger Ferenc úr 25 évesen lett tűzoltó Keszthelyen, és egyben el is indult a parancsnokság felé vezető úton.

Az utolsó aranyágacska

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most III. András, az utolsó Árpád-házi királyunk alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Kucs Béla mindenütt

Az ózdi kollégák révén Kucs Béla több kisplasztikája is belekerült az adatbázisba. Ami nem is véletlen, az Ózdon született szobrász, aki az ország szinte minden nagyobb településére készített az ötvenes évektől indulóan köztéri szobrot, végül 150 művét szülővárosának ajándékozta.

A ház a sziklák alatt

Badacsonyi sétánkat a páratlan kilátással bíró Rodostó turistaházzal folytatjuk, ami leginkább Tördemicről közelíthető meg a 482 fokot számláló Bujdosó-lépcsőn. Bemenni nem tudunk, de ez a jövőben változhat.

Akik hajtották Singer úr masináját

Az is biztos, hogy nem nagyon volt falu a két világháború között, sőt még azután sem varrónő nélkül. Persze, a jelentősebb településeken szabók is működtek, akik minden a korban viselt ruhanemű előállítására képesek voltak. A varrónők viszont, ahogy én emlékszem, inkább a nők ruhadarabjainak elkészítésével, vagy éppen javítgatásával foglalkoztak.

A mindentudó kocsmáros

Az emberiség történetének első kocsmája talán éppen egy nagy fa alatt volt, ahol egy élelmes ősünk különféle hasznos dolgokra cserélte az általa erjesztett és leszűrt és kimért boldogító italt. Azóta sokat változott a világ, mostanra a falusi kocsma lassan megszűnik a helyi közösségi élet fontos színterének lenni, érdeklődés híján egyre több be is zár. Pedig másként volt ez a boldog békeidőkben, vagy a két világháború között.

A püspök úr 12 méteres keresztje

Szigligetről, a Királyné szoknyáján lévő kilátóból, de a Rókarántó tetején lévő kápolnától is jól látszik a Badacsony tetején, Tördemic felett Ranolder János püspök úr 12 méter magas keresztje. Igaz, mostanra úgy felnőttek a fák körülötte, hogy nem ötlik egyszerre szemünkbe, a Balatoni Múzeum gyűjteményéből kiválasztott képeslapokon. Igaz, ezeken azért jól láthatóan meg is erősítették vonalait.

Munkaigényes üveggyöngy?

Nézegetem ezt az egyszerű, szürke, jelentéktelen kis üveggyöngyöt. Tényleg, nagyon meggondolná manapság valaki, hogy egy ilyen holmikból összeállított nyaklánccal, karkötővel ékítse magát. Aztán mégis mekkora munka, szakértelem és tapasztalat van ebben a kis semmiségben!

MaNDA összes cikke »

A Krisztus-katonák

közkincstárleadAz egyre inkább nemzetközivé váló világban nagy szerepük van azoknak a hagyományoknak, népszokásoknak, amelyek valamilyen módon a nemzeti vagy vallási összetartozást erősítik. A népszerű, és bátran hozzátehetjük, vagány hajdúdorogi görög katolikus püspök, Kocsis Fülöp, akit leginkább Duna-víz ivásairól és nagy motorozásairól ismerünk, azt mondta, hogy „amíg vannak Krisztus-katonák, addig van hit Hajdúdorogon, és fordítva, amíg van hit Hajdúdorogon, addig lesznek Krisztus-katonák is.”

A népies katonáskodás mindkét legjellemzőbb formája, a határkerülés és a Krisztus-katonáskodás is a húsvéti ünnepkörhöz kötődik. A határkerülésnek igen sok formája alakult ki a magyar nyelvterületen. A székelyeknél fiatal házasok dideregtek az ablakok alatt, didergésük annyit jelentett, hogy rásorolták a háziakra a korábbi év minden általuk elkövetett bűnét. Zalaegerszegen katonás rendben, lövöldözéssel kerülték meg a határt. A Krisztus-katonáskodás kevésbé ismert a határkerülésnél. Ennek lényege a települések templomaiban felállított szent sírok őrzése. Bár szórványos utalások vannak a történelmi iratokban, hogy korábban is élt ez a szokás, mégis viszonylag kevés feljegyzés áll rendelkezésünkre erről.

krisztuskatona
Forrás: MaNDA adatbázis

A 15. századból például a következő mondat maradt ránk: Az egri iskola növendékei például az 1490-es években egy forintot kaptak, mert a szent sírt őrizték és zsoltárokat énekeltek. A városokban a díszőrséget a céhlegények adták. Pécsett a nagypénteki körmenetben tizenkét fegyveres városi hajdú őrizte a szent sírt. Általában elmondható, hogy a 19. század második felére a városokban a katonaság , a falvakban pedig a civilek végezték el a Krisztus-katonáskodás feladatait.

krisztuskatona
Forrás: MaNDA adatbázis

A jelenhez érve és visszatérve a hajdúdorogi püspökhöz leírhatjuk, hogy két görög katolikus vallású faluban, Nyíracsádon és Hajdúdorogon ma is él a szent sír őrzésének szokása. Hajdúdorogon Krisztus-katonáknak, Nyíracsádon testőröknek nevezik az őröket, aki nagypéntektől a feltámadási szertartásig vannak szolgálatban. Öltözékük itt barna katonaing, fekete nyakkendő, zöld nadrág, pulykatollas, nemzetiszín szalagos sapka, bakancs és fegyverük a fapuska. Hajdúdorogon érdekes módon egészen más viseletben szolgálnak a Krisztus-katonák: hajdú öltözék, fehér ing, fekete zakó, nadrág és csizma, Bocskai-süveg, a kezükben pedig kard. Itt külön feladatuk a papok kísérete is a dugig tele templomban. Krisztus-katona csak hajdúdorogi lehet. Alapos felkészítés előzi meg a szolgálatot, ez főleg az alaki kiképzés teljesítését jelenti, a helyes lépésmód elsajátítását egyénileg és kötelékben, az őrségváltások módját, és természetesen mindez együtt jár a húsvétra készülődés lelki elemeivel.

Dippold Pál

• Publikálva: 2017.02.16. 10:04

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

III andrás
Az utolsó aranyágacska – II. András utószülött fia István herceg Velencében nőtt fel, itt is vette feleségül 1263-ban a dallamos nevű patríciuslányt, Marosini Tomasinát. István herceg ugyan 1271-ben meghalt, de özvegye sosem felejtette el, hogy gyermekük, András igényt támaszthat a magyar trónra.