a rovat írásai
Kultúrgyár lehet a szombathelyi volt 11-es huszárlaktanyából
Országos hatókörű kulturális logisztikai, valamint digitalizációs központ, egy „igazi kultúrgyár″ épülhet fel a volt 11-es huszárlaktanya műemléki védettség alatt álló épületeit is megújítva Szombathelyen – közölte csütörtökön Puskás Tivadar (Fidesz-KDNP), Szombathely polgármestere.
Új felületen folytatjuk
Kedves Olvasó! Mindenek előtt köszönjük, hogy a kultúrával foglalkozó számos internetes oldal közül bennünket is érdeklődéssel lapozott. A MaNDA, mint közintézmény feldarabolása után e honlap kiadója a Forum Hungaricum Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság lett, feladata pedig az archívum gyarapodásának bemutatása, cégünk törekvéseinek ismertetése. Ezekhez a célokhoz egy új felületet készítettünk, ahol mindig elérhető lesz a most búcsúzó mandarchiv.hu is.
Visszabeszél a templom oldala
Hát, ha már egyszer eljutottunk Tihanyba, nem mehetünk el szó nélkül a félsziget legismertebb attrakciója, a visszhang mellett sem. Ami minden ellenkező híresztelés ellenére működik, és egészen pontosan hét egymás után gyorsan elhadart szót képes „visszamondani” a templom fala. Például azt, hogy „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!”
Ózdi intézményeink az Echo Televízió építészeti műsorában
Huszonhárom percben mutatta be az Echo Televízió a Forum Hungaricum Nonprofit Kft. által működtetett két ózdi intézményt, a Nemzeti Filmtörténeti Élményparkot és a Digitális Erőművet. Az október 14-én, szombaton adásba kerülő műsorban az építész tervező mellett megszólalt a két intézmény és a Forum Hungaricum vezetője is.
Munkát bőven adó szeptember
Sok szó esett már ezen a felületen a két világháború közti falu életéről. Megismerhettük a tisztségviselőket, a falu tekintélyeit és mesterembereit is. Csak még magáról a parasztról, a falu lakójáról nem nagyon esett szó. Pedig ők adták akkoriban az ország lakosságának legnagyobb részét. Nézzük hát meg, mit csinált a magyar földműves az esztendő hónapjaiban. Nézzük meg már csak azért is, mert ez is egy elsüllyedt világ, azok a tevékenységek, szokások rég a múlté lettek, amik meghatározták a falusi ember életét akkoriban.
A rekorder múzeumalapító korsója
Nem is ez a korsó az érdekes most nekünk, bár egészen szép darab. Hanem a megtalálójával, Dornyay/Darnay Bélával foglalkozunk most. Aki amerre járt, mindenütt múzeumot alapított. Emellett 11 évig áldozópap is volt, és piarista szerzetes.
Uralkodó, akit háromszor koronáztak meg
A jó Károly Róbert királyunk pedig annyi mindent tett itt, hogy azt kár is lenne egy cikkbe belezsúfolni. Hogy aztán némi képet kapjunk a 14. század elejének magyarországi viszonyairól, nézzük csak meg jobban az első vegyesházi uralkodónk hatalomra jutását.
Finta Sándor és Walt Whitman
Hogy mikor találkozhatott a Túrkevéről induló szobrász, Finta Sándor Walt Whitman költészetével, azt nem lehet tudni biztosan. A Szabó Lőrinc, Babits és Füst Milán által is fordított verseit leginkább eredetiben, angolul olvashatta, hiszen 1923-tól New Yorkban élt. Az viszont biztos, hogy tetszett neki ez a fajta költészet, ezért is készülhetett el a túrkevei Finta Múzeum által most 3D-ben tanulmányozható kis éremmel.
Tihany elveszett várai
Gyulaffy kapitány uram Csobánca után illenék szólni Tihany váráról,
pontosabban várairól is. Mert a félszigeten már 5000 évvel ezelőtt állt
egy földsánc, s rómaiak pedig az átkelő védelmére őrtornyot emeltek, és
ez így ment tovább egészen 1683-ig, amikor Tihany a töröknek mindig
sikeresen ellenálló földvára a levegőbe repült. Vagy eltalicskázták.
Lármafa, véres kard, postáskisasszonyok
A két világháború közötti falu egyik fontos közintézménye volt az éppen idén 150 éves Magyar Királyi Posta által fenntartott és működtetett postahivatal. Ahol a távíróval párhuzamosan a telefon is működött, ahol fel lehetett adni a leveleket és a táviratokat. Amiket aztán „házhoz is szállított” a postás, akit kézbesítőnek is neveztek. Az első emancipált munkahelyek egyike volt, a postáskisasszony kezelte az elektronikus masinákat, de ki is hordta a leveleket, ha nem volt önálló kézbesítője a hivatalnak.
Szép szál ember volt ez a III. Béla
III. Béla királyunkról pedig csak jót mondhatunk, konszenzus van arról a történészek között, hogy az ő uralkodása alatt volt a legerősebb, leghatalmasabb az Árpád-ház. Magyarország pedig – legalábbis a királyi bevételeket tekintve – megelőzte Franciaországot és Angliát is.
A lármafától a kisbíróig
Az első időkben még úgy volt, hogy nagy tüzeket gyújtottak a hegytetőkön, vagy lángra lobbantak a lármafák, a király emberei pedig véres karddal vágtattak szét az országban, ha jött az ellen. Az utolsó hírvivő pedig, akit már a modern idők söpörtek el, a kisbíró volt. Az archívumunkban 1961-ből a kiskunmajsai kisbírót láthatjuk, amit hivatalára büszkén tekint a fényképezőgép lencséjébe.
A Vas megyei faluban, ahol felnőttem a hetvenes évek végéig működött kisbíró, egy meglehetősen iszákos ember személyében. Aki valamely oknál fogva jól feküdt a községi közös tanács elvtársainál, így míg a falu lakosságának a többsége hajnalban kelt és háziállatokat ellátva a városi munkahelyére igyekezett, addig ő bekarikázott a tanácsházára, ha szezon volt, akkor befűtött, söprögetett egy kicsit, és aztán várta a megérkező elvtársak utasításait. Hetente, kéthetente pedig különös dolga akadt. Ki kellett hirdetnie egy-egy helyben született rendelkezést, vagy magasabb szintekről befutott utasítást. Ilyenkor a hátára vette a dobját, majd a faluban több helyen is némi furcsa csörömpölés után megpróbálta felolvasni a rendelkezést. Aminek rettenetes nyelvezetébe sokszor beletörött a bicskája, de kérdezni lehetett tőle, ilyenkor jól el tudta mondani, hogy tulajdonképpen miről is van szó.
Aztán voltak helyek és korok, amikor és ahol komoly dolog volt a kisbíróság, egyenruha járt vele és a közösség megbecsülése. Talán kapott ez utóbbiból a fényképen lévő, kenyere javát mér rég megevő ember is. Aki pödrött bajuszával valamiféle egyenkabátban áll dobbal felfegyverkezve egy majsai porta bejáratánál a télben. Ha jó látom azért bőrcsizma már nem jutott neki, de az is lehet, hogy volt azért otthon belőle, csak az olvadás miatt lett gumicsizmára cserélve. Az viszont szinte egészen biztos, hogy ő még úgy kezdte a mondandóját, hogy „Közhírré tétetik”. És az is, hogy elég csak így a fénykép segítségével belenéznünk a szemébe, és meglátjuk ott a hivatalt, a törvényt, amit teljes odaadással képvisel. No és azt is tudja, ha kell, ez a hivatal, vagy törvény ki is áll mellette, segíti is, amiben kell. Mert még a két világháború között is ő volt a falu bírájának és a képviselőtestületnek a meghosszabbított keze. Ő volt a döntés kihirdetője, és a végrehajtás felügyelője is első lépcsőben.
Aztán a villamossággal együtt szovjet mintára megjelentek a falvainkban az oszlopokra szerelt nagy bádog, majd alumínium hangszórók is, és pattogó indulók körítésével már ezekbe olvasták be a tanácsházán a tudnivalókat. És ezek felett is eljárt az idő, de már mindenki tudott olvasni, tehát jöttek a hirdetőtáblákra kiaggatott, gépelt, majd printerrel nyomtatott szövegek. Amik most az analfabetizmus újbóli megjelenésével már nem igazán felelnek meg a céloknak. Lehet, hogy még a kisbírók napja is felvirrad egyszer?
Pálffy Lajos
Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer
Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer – Információk: tevékenység, képgaléria, rendezvények, dokumentumok.
Történelmi játékok
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com
Közkincstár
Uralkodó, akit háromszor koronáztak meg – A 12 éves Caroberto a délvidéki Frangepánok, Subicsok és Babonicsok lefizetése után partra is száll Dalmáciában, és elindul Buda felé. Még tart a menetelés, amikor III. András hirtelen elhalálozik, így aztán Bicskei Gergely esztergomi érsek meg is koronázza valami sebtében előkerített koronával a 13 éves ifjút. Ez volt Károly Róbert első megkoronázása, amit még kettő követett.