a rovat írásai

Leltározatlan őrlőkő

Ezt a vélhetően homokkőből csiszolt 25 centiméter hosszú, 12 centi széles és 3,5 centi magas darabot talán azért is nem vették leltárba a máskülönben ehhez nagyon értő régészek, mert annyi van az ilyen őrlőkőből, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Ezért inkább odaadták a törteli iskolásoknak, nézegessék csak a vitrinben, a történelemtanár meg a katedrán mozgatva illusztrálhassa vele a szegény őskori asszonyok nehéz munkáját.

Árpád

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most Árpád vezér, fejedelem alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Szerencsét hozott papucsban

Most, hogy lassan kifogyunk már a falusi iparosokból, nézzünk meg egy olyan mestert, aki csak általában évente egyszer-kétszer fordult meg egy-egy faluban. Akkor is csak elvégezte a munkáját, és tovább állt. A kéményseprőkről lesz hát szó, akik ki tudja miért, de még a múlt század végén is papucsban jártak, és szerencsét is hoztak állítólag.

Kellék a centúriák csatájához?

Homo ludens. Hát ha valakik, a római légiósok, katonák azok voltak, játszó emberek. Mert hosszú, sokszor 25 éves volt a szolgálat, és ezalatt nem kellett mindig harcolni. Mit is lehetett csinálni az őrtoronyban, ott a Duna/Ister partján, amikor egy-egy visszavert barbár támadás, büntetőexpedíció hosszú időre elvette a harctól a kedvét a túlpartiaknak? Hát játszani valamit az őrségbe szintén beosztott cimborával. Most egy Érden talált játékkelléket, zsetont vizsgálhatunk meg a 3D-s technika segítségével.

Akkor ismerjük meg a kanászt is!

A két világháború közötti falu képéhez hozzá tartozott a közösség által fizetett kanász, kondás vagy csürhés is, akit leginkább reggel és este láthatott a falusi. Mikor is erős tülkölés és ostorpattogtatás közepette kiterelte a falu disznait (kondát, csürhét) a határba, majd pedig este, amikor ugyanolyan zenebonával hazahozta az állatokat.

Kolomp, vagy valami

Itt van ez a kolomp, vagy valami a szentendrei múzeum gyűjteményéből, még 2008-ban fordította ki a földből a régész ásója Pátyon. Ha jobban megnézzük aztán a 3D-s szoftvert is bevetve, találunk azért rajta furcsa dolgokat.

Bábák és boszorkányok

A két világháború között minden nagyobb falunak volt bábaasszonya is. Eme írás szerzőjének apai nagynénje is ekként működött 1942-től, a szombathelyi Magyar Királyi Bábaképző elvégzése után. Manyi néni, ahogy a faluban hívták, ugyan a szülőotthonok megjelenésével munka nélkül maradt, de tudását továbbra is igénybe vette a falu. Ő adta be például a körzeti orvos által felírt vitamininjekciókat.

Kagylókarkötő

Be kell vallanom már itt az elején, hogy ebből az írásból nem sok értékelhető dolgot fog megtudni a kedves olvasó eme a Balaton Múzeumban őrzött karkötőről. Ez pedig nem a a múzeum munkatársai, de nem is a cikk szerzője miatt van. Inkább azért, mert valóban elég keveset lehet mondani erről kagyóból készített primitív ékszerről.

Nyár, sör, víz, Krúdy, Margitsziget

Újabb izgalmas, és a nyárhoz kapcsolódó kiállítások érhetők el digitális formában A MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) adatbázisában.

Tengeralattjárót faragó asztalos

A falu virágkorában, valamikor a két világháború között a közösség mesteremberei között megbecsült helye volt az asztalosoknak is. Akik, ahogy a nevük is mutatja, elsősorban bútorokat, és a lakóházak fából készült nyílászáróit gyártották le. Mégpedig szigorúan kéziszerszámokkal, motoros fűrészről, gyalugépről, csiszolóról még csak nem is hallottak.

Agyonfoltozott pohár

Nézem ezt bronzból készült poharat, és azon gondolkodom, hogy a mégoly termékeny és gazdag Pannónia provinciában sem lehetett olyan egyszerű az élet. Egyrészt ott voltak az egymás után sorban jövő barbár támadások, rablóhadjáratok, aztán itt van ez az agyonfoltozott pohár is. Amit a már ismert pátyi lelőhelyen, vélhetően valaki örök nyugodalmát kissé megzavarva hoztak elő a föld alól a régészek.

MaNDA összes cikke »

Mátrai sóbarlangok, mofetták, rizling

helyszineilead

Galyatető szomszédságában, Mátraszentistvánban néhány év óta sószoba várja a légzőszervi betegségtől szenvedőket. A friss mátrai levegő mellett a sóbarlangok klímáját kínálják itt. Négy tonna sótéglát raktak a sószobába, és egy különleges sóoldat párologtatásával érik el a kellő páratartalmat. A sóterápiát légúti, asztmás és hörghurutos betegeknek ajánlják. Erősíti az immunrendszert, néhány bőrbetegséget is gyógyít.

Ha innen jobbra vesszük az irányt, és Mátraderecskét célozzuk meg, a Magyarországon egyedülálló mátraderecskei mofettához  – azaz, a széndioxid gázfürdőhöz – érhetünk el. Az érbetegségek és a reuma kezelésében értek el sikereket segítségével. Az már 1930-ban tudott volt, hogy az ásott kutakban szén-dioxid jelent meg. 1992-ben viszont már a házak pincéiben is megnőtt a gázszivárgás. Ekkor alapos földtani, kémiai, fizikai, radiológiai és gyógyászati vizsgálatok következtek, melyek befejeztével megállapították, hogy a vulkáni kigőzölgésben és a benne fellelhető radioaktív anyagokkal kiváló eredmények érhetők el a gyógyászatban. Ezt maga Teller Ede, világhírű Nobel-díjas tudósunk is megerősítette mátraderecskei látogatásakor.

abasár
(Forrás: MaNDA adatbázis)

Még lejjebb ereszkedve a nagy hegyekből, Abasárra, a Mátraalja legrégebbi településére jutunk. A Mátra déli lábánál a Sár-hegy lejtőjén és a Bene-patak völgyében elterülő, teraszos szőlődombok övezte település neve 1903-ig Saár volt, a X. században élt birtokos család nevét viselte. 1950-ben Pálosvörösmart és Saár egyesülésül és ekkor már az Abasár nevet viseli. A régészeti csont- és kőleletek azt bizonyítják, hogy a település már i.e. 2500 körül is lakott helység lehetett. Az államalapítás idején Itt talált otthont az Aba nemzettség. Ebből származott Aba Sámuel királyunk is, aki 1041-1044 között uralkodott

Nagyot ugorva az időben megállapíthatjuk, Abasár későbbi történelme két fontos anyagra épült: a borra és a lisztre. A kora középkorig visszavezethető borászati kultúrája, ám Abasár sajátos adottságánál fogva – a gyorsfolyású Bene-patak mentén – mezőgazdasági központként is működhetett. A 16. századtól jellemző felülcsapós malmok sora épült fel a patak mentén. A 18- 19. században összesen 36 vízimalom, majd 1952-ig 10-13 malom üzemelt. A malomiparnak a gazdasági funkciói mellett szociális, közösségépítő, kulturális, idegenforgalmi szerepe is volt, hiszen a térségből, búzával ide érkező termelők, parasztok családdal együtt érkeztek, napokig, hetekig maradtak a malomban az őrlés időtartalma alatt.

mátraszentistván
(Forrás: MaNDA adatázis)

A vulkánikus hegyoldal kiváló talajt nyújt a jó minőségű szőlő termesztésére. A helyiek megélhetését jelenti a szőlő. Abasár a fehér szőlőfajok számára a legkedvezőbb terület. A Sár-hegy lejtőit a Kékes árnyéka védi a szélsőséges időjárási viszonyoktól, így megadva az állandó és kiszámítható minőséget a kiváló borok számára. Sár-hegy vulkánikus kőzetén, löszös talajon teraszos szőlőtermesztés folyik. Abasár pincéinek múltja több mint 1000 évre tekint vissza.

Az évszázadok során kiépült a teljes, többszintes pincesor. A hatalmas tereket is magában foglaló pincerendszer a vendéglátás, kulturális események, illetve klimatikus kúrák helyszíneként egyaránt fontos elemévé válhat a település kínálatának. Máig bővítik a pincéket, amelyek sajátossága, hogy a pincesor egészét  egyetlen sziklatömbben alakították ki, amelyet csákánnyal, kézi erővel vájtak ki.

Dippold Pál

• Publikálva: 2017.03.03. 09:49

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

árpád
Árpád – Hagyjuk most a találgatásokat, a lényeg az, hogy Árpádot tartjuk a mai napig a honfoglaló nagyfejedelemnek, és első urunknak itt a medencében. Ahol végül a Csepel-szigeten építette fel jurtavárosát, innen irányítva a frissen, fegyverrel szerzett országát. A források szerint öt fia született: Levente, Tarhos, Üllő, Jutas és Solt, amik ugye jórészt éppen ezen a környéken előforduló településnevek.