a rovat írásai

Leltározatlan őrlőkő

Ezt a vélhetően homokkőből csiszolt 25 centiméter hosszú, 12 centi széles és 3,5 centi magas darabot talán azért is nem vették leltárba a máskülönben ehhez nagyon értő régészek, mert annyi van az ilyen őrlőkőből, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Ezért inkább odaadták a törteli iskolásoknak, nézegessék csak a vitrinben, a történelemtanár meg a katedrán mozgatva illusztrálhassa vele a szegény őskori asszonyok nehéz munkáját.

Árpád

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most Árpád vezér, fejedelem alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Szerencsét hozott papucsban

Most, hogy lassan kifogyunk már a falusi iparosokból, nézzünk meg egy olyan mestert, aki csak általában évente egyszer-kétszer fordult meg egy-egy faluban. Akkor is csak elvégezte a munkáját, és tovább állt. A kéményseprőkről lesz hát szó, akik ki tudja miért, de még a múlt század végén is papucsban jártak, és szerencsét is hoztak állítólag.

Kellék a centúriák csatájához?

Homo ludens. Hát ha valakik, a római légiósok, katonák azok voltak, játszó emberek. Mert hosszú, sokszor 25 éves volt a szolgálat, és ezalatt nem kellett mindig harcolni. Mit is lehetett csinálni az őrtoronyban, ott a Duna/Ister partján, amikor egy-egy visszavert barbár támadás, büntetőexpedíció hosszú időre elvette a harctól a kedvét a túlpartiaknak? Hát játszani valamit az őrségbe szintén beosztott cimborával. Most egy Érden talált játékkelléket, zsetont vizsgálhatunk meg a 3D-s technika segítségével.

Akkor ismerjük meg a kanászt is!

A két világháború közötti falu képéhez hozzá tartozott a közösség által fizetett kanász, kondás vagy csürhés is, akit leginkább reggel és este láthatott a falusi. Mikor is erős tülkölés és ostorpattogtatás közepette kiterelte a falu disznait (kondát, csürhét) a határba, majd pedig este, amikor ugyanolyan zenebonával hazahozta az állatokat.

Kolomp, vagy valami

Itt van ez a kolomp, vagy valami a szentendrei múzeum gyűjteményéből, még 2008-ban fordította ki a földből a régész ásója Pátyon. Ha jobban megnézzük aztán a 3D-s szoftvert is bevetve, találunk azért rajta furcsa dolgokat.

Bábák és boszorkányok

A két világháború között minden nagyobb falunak volt bábaasszonya is. Eme írás szerzőjének apai nagynénje is ekként működött 1942-től, a szombathelyi Magyar Királyi Bábaképző elvégzése után. Manyi néni, ahogy a faluban hívták, ugyan a szülőotthonok megjelenésével munka nélkül maradt, de tudását továbbra is igénybe vette a falu. Ő adta be például a körzeti orvos által felírt vitamininjekciókat.

Kagylókarkötő

Be kell vallanom már itt az elején, hogy ebből az írásból nem sok értékelhető dolgot fog megtudni a kedves olvasó eme a Balaton Múzeumban őrzött karkötőről. Ez pedig nem a a múzeum munkatársai, de nem is a cikk szerzője miatt van. Inkább azért, mert valóban elég keveset lehet mondani erről kagyóból készített primitív ékszerről.

Nyár, sör, víz, Krúdy, Margitsziget

Újabb izgalmas, és a nyárhoz kapcsolódó kiállítások érhetők el digitális formában A MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) adatbázisában.

Tengeralattjárót faragó asztalos

A falu virágkorában, valamikor a két világháború között a közösség mesteremberei között megbecsült helye volt az asztalosoknak is. Akik, ahogy a nevük is mutatja, elsősorban bútorokat, és a lakóházak fából készült nyílászáróit gyártották le. Mégpedig szigorúan kéziszerszámokkal, motoros fűrészről, gyalugépről, csiszolóról még csak nem is hallottak.

Agyonfoltozott pohár

Nézem ezt bronzból készült poharat, és azon gondolkodom, hogy a mégoly termékeny és gazdag Pannónia provinciában sem lehetett olyan egyszerű az élet. Egyrészt ott voltak az egymás után sorban jövő barbár támadások, rablóhadjáratok, aztán itt van ez az agyonfoltozott pohár is. Amit a már ismert pátyi lelőhelyen, vélhetően valaki örök nyugodalmát kissé megzavarva hoztak elő a föld alól a régészek.

MaNDA összes cikke »

Estére oda várnak

közkincstárlead

A főváros legmagasabb pontjáról, ötszázhuszonhét méter magasról, a régi korokban is messzire lehetett ellátni. Némely elbeszélés szerint tiszta időben egészen a Magas-Tátráig. A hegy a nevét egy rege szerint Mátyás királyunk apjáról, Hunyadi Jánosról kapta. Igazán híressé azonban egy másik uralkodó, pontosabban császár- és királyfeleség, Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach, azaz Erzsébet királyné, a magyaroknak annyira kedves Sisi, Ferenc József felesége tette.

Sisi 1882-ben volt először a János-hegyen. Körülnézett és egykori feljegyzések szerint a következőket mondta: „Csodálom az embereket, miért mennek oly messze vidékre nyaralni, mikor e hegyek s az itteni kilátás kiállja a versenyt a legszebb világrészletekkel.” Bizonyos Gömör Havas Sándor, törvényhatósági bizottsági tag többek között ettől a mondattól és a korban tomboló Sisi-kultusztól indíttatva azt javasolta, hogy a város emlékkővel jelölje meg Erzsébet királyné kilátóhelyét. A ma, száz évvel ezelőtt rajongásig szeretett királynénk nevét viselő kilátótorony építése 1908-ban indult el. Az addig a helyén álló fa vadászállványt lebontották, majd miután 51 ezer koronát gyűjtöttek össze egy komolyabb építményhez, Budapest közgyűlése Schulek Frigyest bízta meg a tervezéssel. Nyilván véletlen, ám annál több is lehet, hogy a főváros talán két legnépszerűbb látványossága, a Halászbástya és az Erzsébet- kilátó Schulek Frigyes keze munkáját dicséri, Budapest két kiemelkedő pontján.

jános hegy
(Forrás: MaNDA adatbázis)

Az Erzsébet-kilátó építkezése tehát 1908 tavaszán kezdődött el. Kluczinger Pálnak hívták az építésvezetőt. A torony köveit a közvetlenül a hegy előtti lapos tetőről felhúzott kötélpályán vitték a helyszínre. A vizet a Svábhegyről puttonyos lovas kocsikon szállították. Az impozáns torony jellemző alapanyagai haraszti és borosjenői mészkövek voltak. A kilátó tornyot, amely az akkori Európa egyik legnagyobb ilyen rendeltetésű építménye volt, 1910-ben adták át a közönségnek. A neoromán stílusú kör alaprajzú létesítmény 23,5 méter magas, pontosan száz lépcső visz fel a legfelső szintre. Lent az épület kerülete 53 méteres, ami fentre érve a felére fogy. Tetejéről tiszta időben 75-80 km-es a körkilátás, és a mai prospektusok is bőszen emlegetik a ritkán, igaz, de állítólag innen jól látható Magas-Tátra csúcsait. A létezett szocializmus időszakában természetesen elvették a nevét, helyébe viszont ráraktak a tetejére egy monumentális, sötétben világító vörös csillagot. A kommunista jelkép csak a rendszerváltás után tűnt el. Ekkorra a kilátó állaga rendkívül rossz lett, a lényegét jelentő felső szinteket életveszélyes mivoltuk miatt lezárták. A János-hegyi Erzsébet-kilátó teljes felújítását 2001 és 2005 között végezték e

Azóta a fővárosiak és minden idelátogató érdeklődő rendelkezésére áll, és megmutatja mindazt, amit egykor Sisi láthatott. Közben meg jó szívvel elénekelheti Eisemann Mihály-Szilágyi László Zsákbamacska című operettjének ma is élő nagy slágerét, ami úgy kezdődik: „János legyen fenn a János-hegyen…” Így teljesedhet ki az audiovizuális élmény.

Dippold Pál

• Publikálva: 2017.03.17. 10:09

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

árpád
Árpád – Hagyjuk most a találgatásokat, a lényeg az, hogy Árpádot tartjuk a mai napig a honfoglaló nagyfejedelemnek, és első urunknak itt a medencében. Ahol végül a Csepel-szigeten építette fel jurtavárosát, innen irányítva a frissen, fegyverrel szerzett országát. A források szerint öt fia született: Levente, Tarhos, Üllő, Jutas és Solt, amik ugye jórészt éppen ezen a környéken előforduló településnevek.