Ha pedig a 3D-s szoftver segítségével jól megnézzük minden oldalról ezt a 9.1 centiméter hosszúságú darabot, láthatjuk, hogy igényes munka, kis mérete és stilizált virágábrázolása női tulajdonosra enged következtetni. Talán éppen egy romanizált kelta hölgy szépítőszereit, ékszereit tartalmazta a doboz, mert Pátyon, a Füzes patak mellett, a ládafül datálási időintervallumában, a Krisztus utáni első és negyedik század között, Pannónia más területeihez hasonlóan lezajlott egy ilyen asszimiláció. A légió (Pannóniában a Nero általa alapított, kecskebakos jelvényű I. Adiutrix állomásozott Szőny-Brigetio központtal) kiszolgált katonái telepedtek le a juttatott, vagy vásárolt földbirtokon. Aztán általában helyi lányt vettek feleségül és terjesztették a római isteneket és szokásokat. És így a kultúrát, amelybe az is beletartozott, hogy egy ilyen ládikának már bronzból fület is öntöttek, mert igény és lehetőség is volt rá. Meg természetesen fizetőképes kereslet, mert a bronz sosem volt olcsó dolog.

 

 

Így a római időkben rendeződött össze Pátyon a kelták szétszórt, félig földbe vájt, tapasztott házaiból a párhuzamos utcás település is, ahol  a párhuzamos házsorok végén voltak a tárolóvermek, no és a szemetesgödrök is. Hogy aztán egy ilyenből, vagy éppen valamelyik sírból került elő ez a ládafül, arról nincs említés a tárgyhoz írt rövid ismertetőben. Ez ügyben a szentendrei illetékest, leginkább Ottományi Katalin régészdoktort kellene megkeresni, ő, vagy valamelyik munkatársa biztosan segítségére lesz a Kedves Olvasónak.