De ne kanyarodjunk ilyen messzire, nézzük inkább ezeket a cipők készítését és reparálását is megoldó mestereket. Bár egyesek szerint a cipőt a cipész készíti, a suszter az csak javít, de ez nem igaz. Már csak azért sem, mert néha most is hordom azt az apámtól örökölt szandált, amit egy inkább csak javítással foglalkozó suszter, a Farkas Feri bácsi készített úgy a 70-es évek vége felé Gasztonyban.

Aminek először a felső részét szabta ki bőrből az éles suszterkéssel, majd ezt összevarrva ráhúzta az egészet a kaptafára. Ahol a suszterkalapáccsal formára igazgatta, majd rávarrta a talp felső rétegét, amire aztán faszegekkel rögzítette a kopóréteget is. Ezután jött a sarok kialakítása és rögzítése, végül pedig a spicc- és a sarokvasak elhelyezése. Mert ezek a szandálokra is kellettek.

 

Nagyjából ez lenne a munkamenet, de hát volt itt közben sok olyan mesterfogás, amit nem tudott minden földi halandó. És a kaptafa, a kés meg a kalapács mellett fontos szerephez jutott a háromágú „kaptavas″, a suszterfogó és a többféle ár is. Ez utóbbi lyukasztotta ki a varráshoz a bőrt, vagy a felszögeléshez a talpat. Az összes többi szerszámot és segédeszközt megtalálhatják a Herman Ottó Múzeum, vagy nyíregyházi Jósa András Múzeum jóvoltából az adatbázisunkban. Ez eddig mind rendben is lenne, csak azt nem értem, hogy az alacsony, három lábú szuszterszéken való kuporgás mire volt jó. Mert ez felhúzott térdekkel való ülés inkább kuporgás volt, talán így a munkadarabot az ölében tartva, combjai közé szorítva is dolgozhatott a mester? Ezt csak sejtem, és nem is ismerek olyan susztert már, akitől ezt megkérdezhetném.

Pálffy Lajos