a rovat írásai

Szent László, a rendteremtő

Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia.

 

Hopp, ez itt egy stílustű!

Azért ezek a régészek tudnak érdekes dolgokat mondani. Azt már tudjuk, hogy a pintadera, az pecsételőt jelent, a lunulacsüngő pedig egy félhold alakú ékszert, de hogy a stílustű mi fán terem, arról még ezeken a hasábokon nem esett szó. Tehát akkor a stílustű, ahogy a nevében is benne foglaltatik, egy olyan bronz (arany, ezüst, esetleg csont) tűfajta, ami a hajzat kordában tartására, vagy a ruha összefogására használnak. Nézzünk meg akkor egyet közelebbről a Balaton Múzeum gyűjteményéből.

Borotva, olló, pióca

Ahogy már a cipész és a suszter között is különbséget tettünk, válasszuk el most a borbélyt is a fodrásztól. Bevallanom, nincs nehéz dolgom, volt szerencsém mindkét mesterség gyakorlójához.

Tudós után borbarát király jött

Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia.

Bélára Dömösön rászakadt a trón

Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia.

Isteni mesterség

Hát a kovácsmesterség az bizony előkelő tudomány, olyannyira, hogy a kultúra bölcsőjének tartott Ókorban még istenek foglalkozásául is szolgált. Bizony, Hephaisztosz kovácsisten volt, Zeusz közreműködése nélkül Héra hozta a világra. De mi most néhány kovácsműhely berendezését nézzük meg inkább a MaNDA gyűjteményéből, azzal lehet, hogy többre megyünk.

Darabjaiból rakta össze férjeurát

Adatbázisunkban ott van többek között egy a fiát, Hóruszt szoptató Ízisz szobrocska is a Szépművészeti Múzeum gazdag kincsestárából. A 3D-ben digitalizált, 17,6 centiméteres alkotást a Krisztus előtti 7. és 4. század között készítették bronzból, mely fémnek az egyiptomiak is jó ismerői voltak.

Hamvaink hajléka

Hogy mikor és hol kezdte el az emberiség elégetni a halottait, azt nem nagyon lehet tudni. Eme tevékenység okára már vannak viszont logikusnak tűnő válaszok. Ugyanakkor az első, a hamvakat megőrző urnák méreteiből is érdekes következtetéseket vonhatunk le. Amit meg is tesszük a egy a Szentendrei-szigeten talált késő bronzkori edény kapcsán.

Kunországi pihenőhely

Óriási meglepetés érheti azt, aki úgy gondolja, hogy az Alföld tengersík vidékén jóval kevesebb érdekesség van, mint az ország más részein. Kevéssé ismert például, hogy Kisújszálláson egyre híresebb gyógyhatású hévízforrást találtak, melyre a közelmúltban egy óriási gyógycentrumot építettek. Ennek része a  Kumánia szálloda, amely az organikus építészet mintapéldájaként áll előttünk.

Amit Szent István hagyott ránk

Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia.

Magyarnak lenni

Győrffy István, karcagi születésű kitűnő néprajztudósunk írta: „A magyarság nem a test, nem a vér, hanem a lélek kérdése”.  Ha választ akarunk kapni arra a kérdésre, hogy miből is áll ez a közös lélek, nincs könnyű dolgunk. Annyit megállapíthatunk, hogy ezernyi forrása van. A közös nyelv, a közös sors, az együtt megélt történelem, a közösen kicsiszolt hagyományok, a népszokások, az Istenhit megélésének formái, a közös kultúra, az együtt belakott táj, ahogyan szüleink, tanáraink felnevelnek minket, az mind-mind ehhez a közös lélekhez tartozik.

MaNDA összes cikke »

Mindig a méhész jár a legjobban

elsullyedt_vilagok_leadBizony, valamikor minden valamire való faluban többen is foglalkoztak komolyan méhészettel, de olyan is volt, hogy csak néhány kasnyi, vagy kaptárnyi méh volt a háznál a család saját szügségetére. A kas, vagy kaptár vitát most nem döntenénk el, ezért két fénykép is van a Thorma János Múzeum jóvoltából a cikkben. Az egyiken vesszőből font, sárral tapasztott kasokat, a másikon precízen megépített méhest látunk az abban sorakozó kaptárakkal.
A méhészkedés a tudomány jelen állása szerint vagy hatezer éves történet, az első háziasított, megszelídített rajok állítólag Indiából érkeztek az ókori Közel-Keletre. Aztán innen a rómaiakkal Európába. És ezek a rómaiak egyes feltételezések szerint nem csak a padlófűtést és a liftet ismerték, hanem már kaptárakat is készítettek. Minden esetre a méhészkedés ma használatos kaptárformái a 19. század közepére alakultak ki, és az i biztos, hogy ekkor már valamiféle kalpagra aggatott hálóval védték az arcukat a méhek egész nyári szorgos munkájának eredményét egyszerűen elrabló méhészek. Hogy aztán miért éppen füsttel lehet csillapítani a kisemmizett állatkák dühét, arról még nem hallottam, de az biztos, hogy ezek a kis bádogból összeforrasztott, fújtatós füstölők, de még egy pipa vagy cigaretta füstje is elég ahhoz, hogy lenyugodjanak, beletörődjenek a megváltoztathatatlanba.
 
kaptár
Kasok (forrás: MaNDA)
 
Aztán talán nem is a méhészek az érdekesek, bár van még egy pörgetőjük a méznek a sejtekből való kicentrifugálására, és ott van a „fedelező″ is, egy fém fésű, amivel leszedik a telehordott sejtekre a méhek által készített viaszkupakokat. Nézzük meg egy kicsit a károsultakat is, mert a világuk csodálatos dolgokat rejt. Azt mindenki tudja, hogy mennyit is melóznak a nyári szezonban a munkába 44-46 nap alatt belepusztuló dolgozók, de azt már kevesebben tudják, hogy a szaporodáshoz nélkülözhetetlen heréket szeptember elején a dolgozók egyszerűen kizavarják az isten szabad ege alá, és ott is pusztulnak éhen hamarosan. Az is érdekes ám, hogy a különféle családok heréi meghatározott párzóhelyeken gyülekeznek, majd pedig röptében termékenyítheti meg az ügyesebbje az arra vetődő királynőt. Aki aztán el is pusztul az aktus után nyomban, mert egyszerűen leszakad a micsodája. Szóval nem éppen aranyélet ez akkor sem, ha nem kell nektárt gyűjteni soha, és sokat lehet eszegetni mások munkájából.
 
kaptár
Kaptárak (forrás: MaNDA)
 
Aztán az általában 3-4 évig „uralkodó″ királynőnek, vagy precízebben fogalmazva, anyának sincs azért aranyélete. Igaz, báb állapotában valósággal úszik a mézben, de még a megszületése előtt leszúrhatja a raj hatalmon lévő királynője. Vagy ha ezt megúszta, akkor is alakulhat úgy, hogy mennie kell a csapat egy részével együtt, új otthont keresve. (Ez a rajzás.) Aztán egy-egy ilyen megtermékenyüléshez vezető kirepülésnél általában harminc here környékezi meg, majd ezután a napi 1500 pete lerakásának nehéz művelete kezdődik meg számára.
Summa summárum, a méhészek járnak a legjobban ebben a történetben.
 
Pálffy Lajos

• Publikálva: 2017.05.19. 11:26

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

szent lászló
Szent László, a rendteremtő – László hatalmas egyházszervező tevékenységéhez sorolható a bihari püspökség áthelyezése Váradra, és a zágrábi püspökség megalapítása. Királysága alatt László Horvátországot Magyarországhoz csatolta – itt is maradt egészen 1918-ig. Összevonta a görög szertartású bácsi püspökséget a latin szertartású kalocsai érsekséggel.