Országos hatókörű kulturális logisztikai, valamint digitalizációs központ, egy „igazi kultúrgyár″ épülhet fel a volt 11-es huszárlaktanya műemléki védettség alatt álló épületeit is megújítva Szombathelyen – közölte csütörtökön Puskás Tivadar (Fidesz-KDNP), Szombathely polgármestere.
Kedves Olvasó! Mindenek előtt köszönjük, hogy a kultúrával foglalkozó számos internetes oldal közül bennünket is érdeklődéssel lapozott. A MaNDA, mint közintézmény feldarabolása után e honlap kiadója a Forum Hungaricum Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság lett, feladata pedig az archívum gyarapodásának bemutatása, cégünk törekvéseinek ismertetése. Ezekhez a célokhoz egy új felületet készítettünk, ahol mindig elérhető lesz a most búcsúzó mandarchiv.hu is.
Hát, ha már egyszer eljutottunk Tihanyba, nem mehetünk el szó nélkül a félsziget legismertebb attrakciója, a visszhang mellett sem. Ami minden ellenkező híresztelés ellenére működik, és egészen pontosan hét egymás után gyorsan elhadart szót képes „visszamondani” a templom fala. Például azt, hogy „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!”
Huszonhárom percben mutatta be az Echo Televízió a Forum Hungaricum Nonprofit Kft. által működtetett két ózdi intézményt, a Nemzeti Filmtörténeti Élményparkot és a Digitális Erőművet. Az október 14-én, szombaton adásba kerülő műsorban az építész tervező mellett megszólalt a két intézmény és a Forum Hungaricum vezetője is.
Sok szó esett már ezen a felületen a két világháború közti falu életéről. Megismerhettük a tisztségviselőket, a falu tekintélyeit és mesterembereit is. Csak még magáról a parasztról, a falu lakójáról nem nagyon esett szó. Pedig ők adták akkoriban az ország lakosságának legnagyobb részét. Nézzük hát meg, mit csinált a magyar földműves az esztendő hónapjaiban. Nézzük meg már csak azért is, mert ez is egy elsüllyedt világ, azok a tevékenységek, szokások rég a múlté lettek, amik meghatározták a falusi ember életét akkoriban.
Nem is ez a korsó az érdekes most nekünk, bár egészen szép darab. Hanem a megtalálójával, Dornyay/Darnay Bélával foglalkozunk most. Aki amerre járt, mindenütt múzeumot alapított. Emellett 11 évig áldozópap is volt, és piarista szerzetes.
A jó Károly Róbert királyunk pedig annyi mindent tett itt, hogy azt kár is lenne egy cikkbe belezsúfolni. Hogy aztán némi képet kapjunk a 14. század elejének magyarországi viszonyairól, nézzük csak meg jobban az első vegyesházi uralkodónk hatalomra jutását.
Hogy mikor találkozhatott a Túrkevéről induló szobrász, Finta Sándor Walt Whitman költészetével, azt nem lehet tudni biztosan. A Szabó Lőrinc, Babits és Füst Milán által is fordított verseit leginkább eredetiben, angolul olvashatta, hiszen 1923-tól New Yorkban élt. Az viszont biztos, hogy tetszett neki ez a fajta költészet, ezért is készülhetett el a túrkevei Finta Múzeum által most 3D-ben tanulmányozható kis éremmel.
Gyulaffy kapitány uram Csobánca után illenék szólni Tihany váráról,
pontosabban várairól is. Mert a félszigeten már 5000 évvel ezelőtt állt
egy földsánc, s rómaiak pedig az átkelő védelmére őrtornyot emeltek, és
ez így ment tovább egészen 1683-ig, amikor Tihany a töröknek mindig
sikeresen ellenálló földvára a levegőbe repült. Vagy eltalicskázták.
A két világháború közötti falu egyik fontos közintézménye volt az éppen idén 150 éves Magyar Királyi Posta által fenntartott és működtetett postahivatal. Ahol a távíróval párhuzamosan a telefon is működött, ahol fel lehetett adni a leveleket és a táviratokat. Amiket aztán „házhoz is szállított” a postás, akit kézbesítőnek is neveztek. Az első emancipált munkahelyek egyike volt, a postáskisasszony kezelte az elektronikus masinákat, de ki is hordta a leveleket, ha nem volt önálló kézbesítője a hivatalnak.
III. Béla királyunkról pedig csak jót mondhatunk, konszenzus van arról a történészek között, hogy az ő uralkodása alatt volt a legerősebb, leghatalmasabb az Árpád-ház. Magyarország pedig – legalábbis a királyi bevételeket tekintve – megelőzte Franciaországot és Angliát is.
Stirling János lovászpatonai plébános kartonpapírra kasírozott fényképét nézem az adatbázisban. Róla csak annyit lehetett hirtelenjében kideríteni, hogy 1926-ban kapta meg a patonai plébánosságot, 1943-ban esperes lett, s 1954-ben bekövetkezett haláláig Patonán tevékenykedett. Mivel a Sokoró alatt elterülő Lovászpatona már a Veszprémi Egyházmegyéhez tartozik, így minden bizonnyal a veszprémi várban található szemináriumban közvetlenül a Nagy Háború után végezte papi tanulmányait. Ezek után egészen biztosan káplánkodott néhány évet valahol. A szemináriumokból frissen kikerülő felszentelt papok általában egy-egy nagyobb egyházközségbe kerültek, ahol az idősebb plébános munkáját segítették, tehát a bennlakásos, minimum négy éves elméleti képzés után a gyakorlatban is megtanulták a „szakmát”. Az Isten szolgálatára elhivatást érzők ma is általában a gimnáziumi érettségi után kerülnek be valamelyik egyházmegyei szemináriumba. Ezekből 1920-tól 1950-ig 12 működött az országban, amihez még hozzá számíttatik a budapesti központi szeminárium. Rákosi megfelezte ezt a számot a hitélet elsorvasztásának a jegyében, arra számítva, ha megverik a pásztort, szétszéled a nyáj is. A régiesen mondva papneveldékben a lelki képzés mellett filozófiai, teológiai és egyházjogi tanulmányokat is folytattak a kispapok, akik a felszenteléssel kapták meg felsőfokú bizonyítványukat.
Hogy aztán a káplánkodás után felettesük, a megyéspüspök kinevezze őket egy-egy éppen megüresedő plébánia élére, határozatlan időre. Ahol aztán az élet sürejébe kerülve a vállukra vették az egyházközség minden gondját, baját, keresztjét. A liturgikus tevékenységek (misézés, litániák, szertartások, körmenetek, gyóntatás stb.) mellett kiszolgáltatták a szentségeket: kereszteltek, eskettek és temettek, és mindezt adminisztrálták is a kereszt- és házasságlevelekkel, halotti bizonyítványokkal. (Ez utóbbiban fel kellett tüntetni a halál okát is, a papír így fontos népegészségügyi információkat is tartalmaz.) Mindezek mellett feladatuk volt a hitoktatás, és az evangelizálás, az egyháztól eltávolodók és a hitetlenek jobb belátásra bírása. Aztán rendszeresen látogatták a családokat, lelki vigaszt nyújtottak a rászorulóknak, de anyagi lehetőségeikhez mérten segítették a szegényeket is. S ha már anyagiak, hát kezelniük kellett a plébánia javait is, ami általában szántókból, és alkalmas helyeken szőlőkből állt. Munkájukban a káplán mellett az egyházközségi képviselőtestület segítette őket, de természetesen számíthattak felettesükre, a püspökre is. Akinek manapság a 75 éves kort elérve kötelező beadni a lemondásukat, hogy ezt aztán az általában ne fogadja el.
Patonának 1805-től van önálló plébániája, és 1825-től mezővárosi rangja is néhány évtizedig. Jelenleg a csóti plébános, Horváth Tamás jár ide misézni, akinek összesen négy faluja van.
Pálffy Lajos
Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer – Információk: tevékenység, képgaléria, rendezvények, dokumentumok.
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com
Uralkodó, akit háromszor koronáztak meg – A 12 éves Caroberto a délvidéki Frangepánok, Subicsok és Babonicsok lefizetése után partra is száll Dalmáciában, és elindul Buda felé. Még tart a menetelés, amikor III. András hirtelen elhalálozik, így aztán Bicskei Gergely esztergomi érsek meg is koronázza valami sebtében előkerített koronával a 13 éves ifjút. Ez volt Károly Róbert első megkoronázása, amit még kettő követett.