a rovat írásai

Finta Sándor és Walt Whitman

Hogy mikor találkozhatott a Túrkevéről induló szobrász, Finta Sándor Walt Whitman költészetével, azt nem lehet tudni biztosan. A Szabó Lőrinc, Babits és Füst Milán által is fordított verseit leginkább eredetiben, angolul olvashatta, hiszen 1923-tól New Yorkban élt. Az viszont biztos, hogy tetszett neki ez a fajta költészet, ezért is készülhetett el a túrkevei Finta Múzeum által most 3D-ben tanulmányozható kis éremmel.

Tihany elveszett várai

Gyulaffy kapitány uram Csobánca után illenék szólni Tihany váráról, pontosabban várairól is. Mert a félszigeten már 5000 évvel ezelőtt állt egy földsánc, s rómaiak pedig az átkelő védelmére őrtornyot emeltek, és ez így ment tovább egészen 1683-ig, amikor Tihany a töröknek mindig sikeresen ellenálló földvára a levegőbe repült. Vagy eltalicskázták.

Lármafa, véres kard, postáskisasszonyok

A két világháború közötti falu egyik fontos közintézménye volt az éppen idén 150 éves Magyar Királyi Posta által fenntartott és működtetett postahivatal. Ahol a távíróval párhuzamosan a telefon is működött, ahol fel lehetett adni a leveleket és a táviratokat. Amiket aztán „házhoz is szállított” a postás, akit kézbesítőnek is neveztek. Az első emancipált munkahelyek egyike volt, a postáskisasszony kezelte az elektronikus masinákat, de ki is hordta a leveleket, ha nem volt önálló kézbesítője a hivatalnak.

Szép szál ember volt ez a III. Béla

III. Béla királyunkról pedig csak jót mondhatunk, konszenzus van arról a történészek között, hogy az ő uralkodása alatt volt a legerősebb, leghatalmasabb az Árpád-ház. Magyarország pedig – legalábbis a királyi bevételeket tekintve – megelőzte Franciaországot és Angliát is.

Asszonyok védelmezte Csobánc

Bizony, nem csak Egerben ragadtak kardot, forróvizes fazekat a nők, hanem megvédték Csobáncot is, mikor a labanc ostromolta. Hatvan férfi és nő, a környék nemesasszonyai, lányai egy ezer fős császári seregtestet győztek le. Úgy, hogy annak majdnem fele tisztestül, parancsnokostul a fűbe harapott a 376 méteres hegy oldalán.

Amikor kivonult Róma

Egyes vélemények szerint 100 év elég volt ahhoz, hogy Róma kivonulása után Pannónia elveszítse római jellegét. A légiók és a hivatalnoki kar, no és a civil lakosság jó részének a távozása után készült ez az általunk most 3D-ben is tanulmányozható, Szentendrén talált fülbevaló, amin látszik, hogy nem akárki készítette.

Régi erdőpásztorok

Itt egy fotó a mögöttünk hagyott véres 20. század harmincas éveiből. A Pápa környéki Esterházy birtokok erdészeinek a csoportképe. Csak egyet ismerhetünk közülük, annak is csak a vezetéknevét tudjuk. De tudunk mást, például azt, hogy a két világháború közötti Magyarország falvaiban tekintélynek számítottak az erdészek, akik általában az állam, vagy a nagybirtokos erdőit kezelték.

Inkább volt kun, mint magyar?

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most az 1262-ben született IV. Kun László királyunk alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Tál omphalosszal

Hát itt van ez a kis egyszerű tálka, ha pedig a Balatoni Múzeumban készített leírását is megnézzük, akkor mindjárt ott is van az a bizonyos „omphalosz” kifejezés. És ott van még Rezi, pontosabban Rezi-cseri neve, a homokbányáé, ahol manapság íjászversenyeket rendeznek, a hetvenes évek elején pedig kelta temetőt tártak fel itt.

Tátika és Rezi, a két tojás

Ha már szó esett itt a Rezi váráról írott cikkben Tátikáról, hát utazzunk most el a Zalaszántó feletti „hegyekbe”, 413 méter magasra Tátika várának romjaihoz. Ez az erősség, Rezihez hasonlatosan, soha nem került bele a fontosabb krónikákba, nem fűződnek megvédéséhez, elfoglalásához hősi énekek. De létezett már a tatárjárás előtt is, és vagy négy évszázadon keresztül szolgálta aktuális urait.

Rosszul öltözött sírásók kora

Még a rendszerváltást megelőző időben minden valamirevaló falunak volt sírásója is. Nem számított éppen nagy tekintélynek, de szerepe – lássuk be – meglehetősen fontos volt akkoriban. Archívumunkban kutatva megint csak Keszthelyre utazunk, ahol néhány fotográfia is készült a hetvenes-nyolcvanas években ezekről az emberekről.

MaNDA összes cikke »

Hamvaink hajléka

adatbázisHogy mikor és hol kezdte el az emberiség elégetni a halottait, azt nem nagyon lehet tudni. Eme tevékenység okára már vannak viszont logikusnak tűnő válaszok. Ugyanakkor az első, a hamvakat megőrző urnák méreteiből is érdekes következtetéseket vonhatunk le. Amit meg is tesszük a egy a Szentendrei-szigeten talált késő bronzkori edény kapcsán.
A halottak elégetését a közegészségügyi okok, tehát a bomlással felszabaduló kórokozók mellett a visszatérésüktől való félelem is motiválhatta. Aztán az is igaz, hogy sok helyen egy nagy rakás fát összeszedni jóval könnyebb volt, mint a sírgödröt megásni, de ez csak egy laikus felvetése, nem is kell foglalkozni vele. Az viszont biztos, hogy a szigeti temetőben talált urnában is az úgynevezett urnamezős kultúra emberének hamvai nyugodtak egészen a régészek megérkezéséig. Ezt a halomsíros kultúrát követő, Európa nyugati felétől a Dunántúlig, és a nagy folyón is néhol átnyúló történelmi időszakot a bronzkor részének tartjuk. A temetkezési forma talán éppen ennek a fémnek a kereskedelmével terjedt el az Alpok kelti és északi lejtőitől eljutva egészen a holland tengerpartig. A biztosan meglévő információ ármlást pedig fokozatosan egységesedő tárgyi formák követik, amit leginkább a fegyvereknél és a karpereceknél lehet tapasztalni.
 
urna
Forrás: MaNDA
 
Magyarországon s Vas megyei Velemben, a Szent Vid hegyen és a Celldömölk melletti Ság hegyen folyt a bronz feldolgozása. Ide az alapanyagot az Alpokból és a felvidéki Urvölgyből, vagy Libetbányáról szállították. Az olvasztókat működtetők pedig már elhamvasztották a halottaikat is, mint ahogyan ez akkoriban jellemző volt az egész Dunántúlra. Egyes kutatók a kelták őseinek tartják ezeket az „urnamezősöket″, az biztos, hogy szerettek a hegyek tetejére, folyók partjára letelepedni, és már később, a keltákhoz hasonlóan, földvárakat is építettek. És paticsfalu, gerendavázas házakban laktak, emellett – mint eme edényen is látszik –  fejlett volt a kerámiájuk is. És ha megnézzük eme urna paramétereit, hát azt láthatjuk, hogy közel megegyezik a mai temetkezéseknél használatosokkal. Ami biztos csak véletlen lehet, kevés a valószínűsége ugyanis annak, hogy a fával történő égetés után ugyanannyi hamut tudtak volna összegyűjteni, mint mostanában a krematóriumokban.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2017.06.08. 12:43

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

III. Béla
Szép szál ember volt ez a III. Béla – És elég gazdag is. Ezt onnan tudjuk, hogy amikor Béla már királyként megkérte második felesége, Capet Margit kezét, leendő sógorának, II. Fülöp Ágost francia királynak elküldte büszkén bevételeinek a listáját is. Hogy lássa már a francúz kolléga, nem kerül rossz helyre a testvére.