a rovat írásai

Magyar király Jeruzsálem falai alatt

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője. Már csak azért is igaza van, mert II. András királyunkról szerintem leginkább az maradt meg az emberekben, hogy hagyta megöletni a feleségét, meg hogy mindenféle kurtanemesek rákényszerítették az Aranybulla kiadására, ezzel korlátozván a hatalmát. Pedig ő volt az a magyar uralkodó, aki a Szentföldön menetelt a magyar hadakkal és Akkon városában felvette a Jeruzsálem királya címet is.

III. Országos Közfoglalkoztatási Kiállítás a Vajdahunyad várában

Szeptember 22. és 23. között rendezik meg a III. Országos Közfoglalkoztatási Kiállítást a Vajdahunyad várában. A Belügyminisztérium által szervezett rendezvényen 130 kiállító mutatja be a megvalósított közfoglalkoztatási programok eredményeit, biztosít lehetőséget a település megismerésére, az általuk készített termékek, és a helyi ételek kóstolására, azok megvásárlására.

Ki rombolta le Rezi várát?

A keszthelyi fennsíkon lévő Rezi község mellett a honvédségnek volt egykoron lőtere és bázisa, de ha már katonaság, akkor volt itt egy váracska is, amelyről nem szólnak ugyan hősi énekek, de a romokról készült fényképek ott vannak a Balatoni Múzeum jóvoltából az adatbázisunkban.

Nem volt egy Michelangelo a farkasvári szobrász

Be kell vallanunk, azért a római szobrászok, legalábbis a provinciákban működők nem nagyon érték el görög elődeik színvonalát. Hogy úgy mondjam, elég esetlegesnek, elnagyoltnak is tűnnek azok a sírszobrok is, amik Aquincumból, az egykori helytartói városból kerültek elő. Még inkább elmondhatjuk ezt a most 3D-ben is tanulmányozható, Szentendrén, a rómaiak által Farkasvárnak (Ulcisia Castra) nevezett katonai településen talált dombormű töredékéről. Ami nem valami szemet gyönyörködtető alkotás.

Stádinger Ferenc úr, a parancsnok

Aztán itt van a tűzoltóparancsnok is, aki azért mégis csak volt valaki a két világháború közti falu hierarchiájában. Leginkább a helyi önkéntes tűzoltó egylet, vagy egyesület tagjai választották meg „saját kebelükből”. Tehát egy közéjük tartozó, tekintélyes ember volt, akinek így bizalmat szavaztak. Ilyent látunk a Balatoni Múzeumban őrzött fényképen is, Stádinger Ferenc úr 25 évesen lett tűzoltó Keszthelyen, és egyben el is indult a parancsnokság felé vezető úton.

Az utolsó aranyágacska

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most III. András, az utolsó Árpád-házi királyunk alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Kucs Béla mindenütt

Az ózdi kollégák révén Kucs Béla több kisplasztikája is belekerült az adatbázisba. Ami nem is véletlen, az Ózdon született szobrász, aki az ország szinte minden nagyobb településére készített az ötvenes évektől indulóan köztéri szobrot, végül 150 művét szülővárosának ajándékozta.

A ház a sziklák alatt

Badacsonyi sétánkat a páratlan kilátással bíró Rodostó turistaházzal folytatjuk, ami leginkább Tördemicről közelíthető meg a 482 fokot számláló Bujdosó-lépcsőn. Bemenni nem tudunk, de ez a jövőben változhat.

Akik hajtották Singer úr masináját

Az is biztos, hogy nem nagyon volt falu a két világháború között, sőt még azután sem varrónő nélkül. Persze, a jelentősebb településeken szabók is működtek, akik minden a korban viselt ruhanemű előállítására képesek voltak. A varrónők viszont, ahogy én emlékszem, inkább a nők ruhadarabjainak elkészítésével, vagy éppen javítgatásával foglalkoztak.

A mindentudó kocsmáros

Az emberiség történetének első kocsmája talán éppen egy nagy fa alatt volt, ahol egy élelmes ősünk különféle hasznos dolgokra cserélte az általa erjesztett és leszűrt és kimért boldogító italt. Azóta sokat változott a világ, mostanra a falusi kocsma lassan megszűnik a helyi közösségi élet fontos színterének lenni, érdeklődés híján egyre több be is zár. Pedig másként volt ez a boldog békeidőkben, vagy a két világháború között.

A püspök úr 12 méteres keresztje

Szigligetről, a Királyné szoknyáján lévő kilátóból, de a Rókarántó tetején lévő kápolnától is jól látszik a Badacsony tetején, Tördemic felett Ranolder János püspök úr 12 méter magas keresztje. Igaz, mostanra úgy felnőttek a fák körülötte, hogy nem ötlik egyszerre szemünkbe, a Balatoni Múzeum gyűjteményéből kiválasztott képeslapokon. Igaz, ezeken azért jól láthatóan meg is erősítették vonalait.

MaNDA összes cikke »

Szerencsét hozott papucsban

elsullyedt_vilagok_leadMost, hogy lassan kifogyunk már a falusi iparosokból, nézzünk meg egy olyan mestert, aki csak általában évente egyszer-kétszer fordult meg egy-egy faluban. Akkor is csak elvégezte a munkáját, és tovább állt. A kéményseprőkről lesz hát szó, akik ki tudja miért, de még a múlt század végén is papucsban jártak, és szerencsét is hoztak állítólag.
A kéményseprő logikusan csak akkor tudja gyakorolni a mesterségét, ha van a háznak kéménye. Ez pedig akár hiszik, akár nem, nem római találmány. Ők a konyhai tűzhely füstjét a tető nyílásán át eregették az ég felé, és még sokáig így ment ez. Az biztos, hogy a kémény első képi ábrázolása egy itáliai reneszánsz kismester, Carpaccio (1450 – 1522) egyik festményén érhető tetten, és arról is vannak leírások, hogy a Cluny apátságban az Európa fejlődésére nagy hatással lévő bencések már használták ezeket a füstelvezetőket. Addig pedig többnyire ment a füst, amerre tudott, és ne felejtsük el, hogy Magyarországon még a múlt század közepén, sőt, a második felében is léteztek a „füstös konyhák”, ahol a tűzhelyek plafon felé tartó füstje végül a tornácra nyíló konyhaajtó külön kinyitható felső részén távozott a szabadba.
 
kéményseprő
Forrás: MaNDA
Az első, meglehetősen szélesre rakott kéményeket, mivel az nagy kosszal járt, egészen biztos, hogy a ház szolgái takarították, de annak is van nyoma, hogy a kéményt felrakó kőművesek voltak megbízva a feladattal. 1464-ben a Rajna menti Frankfurtban már emlegetnek egy Könne nevű illetőt, aki ezt a fontos, tűzvészeket, fulladásos halálokat megelőző munkát végzi. Aztán már valamikor az 1500-as, 1600-as években megjelennek szerte Európában az olasz vándor kéményseprők, akik a hátukra akasztott ládikából a leírások szerint borsot, sáfrányt és gyógyfüveket is árultak. Ezek aztán idővel letelepedtek a városokban és céheket alapítottak, Bécsben 1673-as keltezésű az első céhlevelük. Magyarországon talán a pozsonyi számadásokban 1438-39-ben bukkan fel először a mesterség, Sopronban 1594-ben pedig már nevén is nevezik. Budán a török kiűzése után jelennek meg, aztán a terep nálunk is az olaszoké lesz. Mária Terézia idején alakulnak meg sorra városi céheik, apáról fiúra szálló mesterség ez is. Egy-egy ilyen céh tagjai általában azok is, akik körbejárják a környező településeket és felajánlják szolgálataikat.

kéményseprő
Forrás: MaNDA
1903-ban aztán megalakul a Magyarországi Kéményseprők Országos Egyesülete, 1949-ben pedig ezt a társaságot is államosítják, a fővárosi mellett megalakulnak a megyei kéményseprő vállalatok is. A fekete emberek pedig még a 21. század elején is évente egyszer megjelentek a faluban, és nyugta ellenében beszedték a nekik járó pénzeket. Egyszer ezért e sorok szerzője arra vetemedett, hogy némi munkára, kéményseprésre kérje a jó hangulatban lévő mestert. Aki aztán nagy duzzogva felment a padlásra, majd a kamin lyukon keresztül húzott néhányat a vállán hozott, összetekert seprűjével. Aki pedig tudja, hogy honnan ered ez a papucs-dolog, kérjük, írja meg címünkre.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2017.08.03. 11:56

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

II. András
Magyar király Jeruzsálem falai alatt – II. András pénze nem lett több még a rendszeresen szedett rendkívüli adók bevezetése után sem. Ráadásul volt egy régi ügye is, megfogadta a pápának, hogy keresztes hadjáratot indít a Szentföldre. Erre végül 1216-ban került sor, amikor is a bizánci székhelyű, 1204-óta létező Latin Császárság trónjára is esélyessé vált.