a rovat írásai

Elment Nepp József is

Elhunyt Nepp József Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, tudatta családja hétfőn az MTI-vel.

​Rekordszámú filmmel jön az idei Verzió!

Idén 14. alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. November 14. és 19. között 43 országból több mint 100 filmet vetítenek Budapesten, november 23. és 25. között pedig Pécsett és Szegeden láthatnak válogatást az érdeklődők.

Ezüst Ibolyát kapott A martfűi rém

A legjobb filmnek járó Ezüst Ibolya-díjat nyerte el Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje az olaszországi Parma Music Film Festivalon, melynek szakmai zsűrije Szabó Gábort a legjobb operatőr díjával tüntette ki.

Halálos séta a Károly-híd korlátján

Meghalt Jan Tríska neves cseh színész, aki számos amerikai filmben is szerepelt. A nyolcvanéves művész hétfőn kórházban halt meg, miután új filmje forgatása előtt a Károly-hídról beesett a Moldvába és súlyos sérüléseket szenvedett, közölték hétfőn Prágában.

Magaskultúra az Urániában

Metropolitan operák, Bolsoj balett-előadások, vezető angol és orosz színházak darabjai, valamint a világ vezető múzeumainak tárlatait is megtekintheti a közönség az Uránia Nemzeti Filmszínház mozivásznán a 2017/18-as évadban.

Filmrendező, aki Wittgensteinről írta a diplomamunkáját

Hatvanadik születésnapját ünnepli szeptember 21-én Ethan Coen amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Neve és pályája elválaszthatatlan szintén rendező bátyjától, Joel Coentől, akivel több mint harminc éve dolgoznak együtt, s olyan filmeket jegyeznek, mint a Fargo vagy a Nem vénnek való vidék.

Meglesz a szobor Piedone szülinapjára

A tervek szerint Bud Spencer születésnapjára, október végére kerülhet ki a színészt ábrázoló egész alakos bronzszobor a budapesti Corvin sétányra, közölte a Józsefvárosi Önkormányzat az MTI-vel.

Világkörüli útra indul a Trónok harca

Barcelonában debütál a Trónok harca televíziós sorozatról szóló világkörüli vándorkiállítás október végén.

A 7. évadot egymilliárdszor töltötték le

Több befejezést fognak forgatni a Trónok harca utolsó epizódjához, így akarják elejét venni annak, hogy kiszivárogjon, miként végződik a népszerű sorozat. A 7. évadot amúgy egymilliárdszor töltötték le illegálisan.

Moszkva helyett Vlagyivosztokba vitték a premier előtti vetítést

Megtartották Vlagyivosztokban Alekszej Ucsityel Matilda című filmjének premier előtti vetítését nem sokkal az után, hogy Moszkvában órákkal a tervezett bemutatója előtt hétfőn lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma vetítését biztonsági okokra hivatkozva.

Mégsem vetítették a Miklós cárról szóló filmet

Órákkal tervezett vetítése előtt lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma, a Matilda premier előtt moszkvai bemutatóját.

Film összes cikke »

Szőts István emléknapok

Szőts Elte lead100 éve született a modern magyar film elindítója, Szőts István, 70 éve aratott nagy sikert a Velencei Fesztiválon korszakalkotó filmje, az Emberek a Havason.

Ebből az alkalomból a jövő hét végén nagyszabású konferenciát rendeznek az ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet Filmtudomány Tanszéke és az Uránia Nemzeti Filmszínház szervezésében. A rendezvényeken való részvétel ingyenes, mindenkit várnak, aki szeretne többet tudni az "első magyar független filmesről", aki meg nem alkuvó szellemiséget, korszakalkotó, új tartalmat és formát hozott a korabeli magyar filmmel szemben.

video

Emberek a Havason (részlet)

Program:

ELTE BTK
Budapest 1088, Múzeum körút 6-8. (főépület), Kovács Máté terem (fszt. 34.)

Szeptember 28. (péntek)

9.00-9.10
Megnyitó – Kovács András Bálint tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE Filmtudomány Tanszék)

1. szekció – moderátor: Vincze Teréz (ELTE)

9.10-9.30
Deák-Sárosi László (Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet): Az Emberek a havason képi retorikája

9.30-9.50
Kisfaludy András (Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete): A kompozíció mint a narrativitás motorja (Szőts István: Emberek a havason)

9.50-10.10
Vajdovich Györgyi (ELTE): Az Emberek a havason és a magyar népi film

10.10-10.30
Vita

10.30-10.40
Kávészünet

2. szekció – moderátor: Gelencsér Gábor (ELTE)

10.40-11.00
Bakos Gábor (ELTE): Szőts István filmművészetének képzőművészeti öröksége. A hatvanas évek modern magyar filmjének képzőművészeti gyökerei – különös tekintettel Szőts István konstruktív képnyelvére.

11.00-11.20
Bene Bálint (ELTE): A zene dramaturgiája Szőts István játékfilmjeiben

11.20-11.40
Benke Attila (ELTE): Melodráma Szőts István két magyar nagyjátékfilmjében

11.40-12.00
Vita

12.00-13.00
Ebédszünet

3. szekció – moderátor: Varga Balázs (ELTE)

13.00-13.20
Berta János (Pécsi Tudományegyetem): Létezik-e az Ének a búzamezőkről társadalomtörténeti olvasata?

13.20-13.40
Szin Karolina (ELTE): A magyarok Istene: a Szőts-filmek hitvilága

13.40-14.00
Dr. Tari János (Néprajzi Múzeum): Szőts István néprajzi fénykép és filmfelvételei

14.00-14.20
Kovács Ákos (Pázmány Péter Katolikus Egyetem): Ideális realitás

14.20-14.40
Vita

14.40-15.00
Kávészünet

4. szekció – moderátor: Vajdovich Györgyi (ELTE)

15.00-15.20
Szíjártó Imre (Eszterházy Károly Főiskola – Eger): A nemzeti film gondolata Szőts István írásaiban

15.20-15.40
Záhonyi-Ábel Márk (ELTE): Szőts István és a cenzúra kapcsolata

15.40-16.00
Sipos András (filmrendező): Félbetört tervek – a pálya vége

16.00-16.20
Vita

16.20-16.30
Zárszó

URÁNIA NEMZETI FILMSZÍNHÁZ
Budapest 1088, Rákóczi út 21.

2012. szeptember 28. (péntek)

17.00 – Kávézó
Szőts István emlékkiállítás
Megnyitja: Vincze Teréz filmesztéta
(A kiállítás „ősbemutatója” a miskolci Cinefesten volt 2011-ben.)

17.15 – Fábri terem
Válogatás Szőts István néprajzi filmjeiből (Néprajzi Múzeum, Etnológiai Archívum)

19.00 – Díszterem
Szőts Istvánra emlékezik: Sára Sándor rendező-operatőr

Péterffy András: A leghosszabb film (Portré Szőts Istvánról)
Szőts István: Emberek a havason

2012. szeptember 29. (szombat)

17.00 – Fábri terem
Péterffy András: Torzó
Szőts István: Melyiket a kilenc közül?

19.00 – Fábri terem
Válogatás Szőts István osztrák dokumentumfilmjeiből: Hallstadti ballada, Gustav Klimt, Egon Schiele, Remigius Geyling

Szőts István emlékkonferencia – absztraktok:

Bakos Gábor:
Szőts István filmművészetének képzőművészeti öröksége. A hatvanas évek modern magyar filmjének képzőművészeti gyökerei – különös tekintettel Szőts István konstruktív képnyelvére.
A képzőművészet többféleképpen tudott a hatvanas években szerepet játszani a filmek képi stílusának megválasztásában: 1. Mintát szolgáltatott a képi struktúra esztétikai elrendezésében (konstruktivista képi fogalmazásmód; filmversek poétikai alakzatainak kimunkálása; népi formavilág hiteles modernista feldolgozása) 2. Az előbbi gyakorlati megállapításból következik, hogy hozzájárult az autonómmá váló modernista filmnyelv kialakításához 3. Egyúttal tematikai alapanyagként is szolgált (képzőművész életrajzok mozgóképes feldolgozása, melyben alkalom nyílt a két művészeti ág viszonyának vizsgálatára) 4. Saját nyelvén és eszköztárán belül maradva megpróbált azokra az akut társadalmi, kulturális, nemzeti, világnézeti problémákra választ találni, amelyek megoldását a többi ágban tevékenykedő alkotó is magára vállalta, így kivette a részét a művész -értelmiségi tradícióközpontú kritikai hozzáállásából.

A négy pontból Szőts István kapcsán az első három releváns, ugyanis őt az első olyan progresszív felfogású, ismert filmművésznek titulálom, aki filmnyelvi útkeresésében közel került korának egyes képzőművészeti irányvonalaihoz, köszönhetően az expresszionista módon átfűtött konstruktív-szerkezetes alkotói látásmódjának, amellyel iskolát teremtett a későbbi magyar modernista vonulatban. Az egyik legmarkánsabb referenciapontnak számított a Gaál-Sára által képviselt filmművészetben, amely a látványt struktúrájában mutatta, és annak hideg konstruktivista épületességét lírai eszközökkel és motívumokkal oldotta fel.
Sára Sándor közvetve kapcsolható Szőts filmnyelvéhez, amely a kép alapos szerkezeti megfigyelésére helyezi a hangsúlyt, azonban Sára állandó alkotótársa, Gaál István már közvetlen szellemi örökösének tekinti magát. A népi kulturális hagyomány értelmezése terén Gaál egyértelmű képzőművészeti rokona a harmincas évekbeli szentendrei népművészeti örökség Vajda- és Korniss-féle újraalkalmazási módszerének, „amely új jelentéseket sugallni tudó matériát a népi kultúra anyagi és szellemi termékeiben találta meg.”
Mozgóképben pedig mesterének, Szőts István tradícióközpontú világlátásának egyenes ági letéteményese: „De a filmben a népdalokat vagy bármiféle népi motívumokat csupán betétként, öncélú díszítésként alkalmazni istenkísértés, mert ezeket a mű kiveti magából. A népművészet formakincsének oly módon kell szervesülnie egy magas művészi fokon megformált fikcióban, mint ahogy az Szőts István mindmáig sugárzó erejű filmjeiben látható.”

Az előadás során megpróbálom pontosan kifejteni a Szőts-féle „konstruktívexpresszionizmus” újdonságát, hogy milyen szoros alkotói összefüggésbe hozható a Nagy István nevével fémjelzett expresszív, konstruált tájábrázolással, amelynek folytatója a negyvenes években a szentendrei művészet egyik legfőbb reprezentánsa, Barcsay Jenő volt. Ennek a párhuzamnak a felfedezése azt a fontos művészettörténeti tényt árulja majd el, hogy a 40-es évekhez visszanyúló 60-as évekbeli film párhuzamba állítható a korszak modernista képzőművészeti újrakezdésével, amely szintén a szentendrei, európai iskolás 40es évekhez nyúlt vissza. Megpróbálok végig menni a képzőművészet – Szőts – képzőművészet – modernizmus kutatási szálon, amelynek a fő kérdései azok lennének, hogySzőts Istvántól emelte-e át a későbbi kiforrott magyar modernizmus a képzőművészeti ihletésű filmnyelvet, esetleg vele kerültek-e be először a magyar filmművészetbe modern képzőművészeti minták, vagy ő csak az első olyan progresszív filmművész volt, aki ilyenformán újította meg saját filmes stílusát.
Tehát a szöveg a negyvenes évek progresszív művészeti tendenciáinak a hatvanas évek modernista művészetére mért hatástörténeti felvázolásával foglalkozik, következésképpen egyfajta diakrón visszafejtésről van szó, amely a hatvanas évek modernista művariánsainak egyes magyarországi gyökereihez ássa vissza magát.

Bene Bálint:
A zene dramaturgiája Szőts István játékfilmjeiben Szőts István játékfilmjeinek természetes, emberközeli, szociálisan érzékeny, balladisztikus stílusa a kortárs alkotások között újszerű, egyedülálló és példaértékű volt. A rendező markáns szerzőisége a filmzene, tágabban véve a teljes hangi világ tekintetében ugyanúgy fellelhető, mint az egyéb művészeti területeken. Összesen két nagyjátékfilmet és két kisjátékfilmet készített, ugyanakkor három különböző, karakteres és elismert zeneszerzővel működött együtt. Ennek következtében megállapítható, hogy azok a stílusjegyek, melyek valamennyi filmben fellelhetőek, egyértelműen a rendezői döntések következtében jöttek létre, legyen szó dramaturgiai, szerkesztési, vagy hangulati megoldásokról. Az alkotótársak munkásságával összevetve kimutatható, hogy Szőts István játékfilmes életművében meghatározó jelentősége van a rendezői szerzőiségnek a hangi világ és a filmzenehasználat terén.

Benke Attila:
Melodráma Szőts István két magyar nagyjátékfilmjében Szőts István itthon készült egészestés játékfilmjeit (Emberek a havason, 1941; Ének a búzamezőkről, 1947) sok szempontból szokás elemezni. Az Emberek a havasont vizsgálták már a negyvenes évek nacionalista-patrióta „népi filmjeinek” szofisztikált tagjaként. Vagy például maga André Bazin is az olasz neorealizmus egyik előfutárát vélte felf edezni e megkapó műben. Ugyanez elmondható az Ének a búzamezőkről esetében is, melyet szintén szokás a Valahol Európában vagy a Csempészek mellett „magyar neorealista filmnek” titulálni. S persze sajnálatos módon e két művét emlegetik Szőts azon alkotásaiként, melyek miatt mindkét rendszer kitaszítottja lett (az Emberek a havason „túl balos”, az Ének a búzamezőkről pedig „reakciós” az egymást váltó rezsimek szerint).
Ám érdekes módon a kései harmincas évek melodrámai irányzatának részeként kevesen vizsgálták Szőts filmjeit (talán csak Király Jenő), pedig a rendező rövidfilmjeiből és tervezeteiből is látszik, hogy a történelmi-irodalmi érdeklődés mellett a keserű szerelmi történetek szintúgy foglalkoztatták. Ez pedig szembeszökő két elkészült hazai nagyjátékfilmjében. Mindkettő valamilyen szinten felfogható családi melodrámaként, és magán hordozza a műfaj ismert jegyeit. Aligha lehet ez véletlen egybeesés. Előadásomban egy kölcsönösen hasznos elemzésen keresztül kívánom bemutatni, hogy a sokak által lenézett melodrámai zsáner miként jelenik meg és miként egyeztethető össze két filmtörténetileg fontos és kanonizált remekművel. Azaz Szőts művein keresztül arra kívánok rávilágítani, hogy egyrészt a hipergiccs megnyilvánulási formáiként számon tartott klasszikus melodráma darabjai nem csupán olcsó fércmunkák, szappanoperák lehetnek, másrészt e műfaj a tematikai elemeinek univerzalitásával és rugalmas kezelhetőségével az egyik és legalkalmasabb zsáner művészi gondolatok közvetítésére.

Berta János:
Létezik-e az Ének a búzamezőkről társadalomtörténeti olvasata?
Az előadásom címéül választott kérdés akkor jutott eszembe, amikor Sára Sándor emlékeit olvastam Szőts István munkásságával kapcsolatosan: „Az Ének a búzamezőkről miatt is összeütközésbe került a politikával. Rákosiék akkor hirdették meg a kollektivizálást, s ez a film nem arról szólt, hogy a magyar paraszt szívesen megy a tsz-ekbe, hanem arról, hogy mennyire kötődik a földhöz.”

A filmtörténetírás az esztétikai megközelítésen túl kevéssé foglalkozik Szőts második játékfilmjével és annak történeti, társadalmi dimenzióival, holott pl. mindnyájan ismerjük Rákosi Mátyás és a kenyérszentelő körmenet történetét. Előadásomban azt kívánom körbejárni, hogy releváns-e az esztétikai szemléleten túl társadalomtudományos, társadalomtörténeti kérdéseket, összevetéseket tenni a film kapcsán. Valóban lehet -e párhuzamot vonni a cselekmény és a mezőgazdasági szövetkezesítés között? Érdemes és lehetséges-e a parasztság fogalmát a film kapcsán bemutatni, vizsgálni? Az adaptáció során bekövetkezett módosítások betudhatók-e politikai hatások, játszmák és felsőbb utasítások eredményeként, mint például a regénybeli muszka esete? Vagyis: lehet-e kiindulópontja a szöveg és a film egy társadalomtudományos megalapozottságú kutatásnak?

Deák-Sárosi László:
Az „Emberek a havason” képi retorikája
Az „Emberek a havason” gyártás- és stílustörténetileg is megújította a filmet. A külső felvételek realista, sőt naturalista fényképezést tettek lehetővé, amelyet a rendező képi elemek stilizálásával és elrendezésével egészített ki. Előadásomban a képi kompozíciókat és retorikai alakzatokat vizsgálom meg részletesen, a filmből közvetlenül kiemelt közel száz kép példáján keresztül. Hogyan is születnek meg implicit és explicit módon a fogalmi, illetve a transzcendensre utaló „érzéki” jelentések a naturális vagy annak tűnő felvételeken?

Kisfaludy András:
A kompozíció mint a narrativitás motorja (Szőts István: Emberek a havason) A magyar film indulásakor Szőts ég és föld világszínpadán ját szódó kozmikus művészetnek tekintette a filmet. Az 1940-es években készült filmjei páratlan örökség, bennük érezzük mindazt, ami a népi kultúrában visszanyúl évszázadokkal ezelőtti tájakra. Szőts István filmes gondolatai olyanok, mintha ezer és ezer lélek formálta volna őket. Hagyomány és modernség máig ható módon egyszerre jelenik meg alkotásaiban. Egyedülálló képi világot teremtett. Nála a tartalom a kompozícióban jelenik meg, a művészi formában, amiben minden érthető, összefügg, teljes és világos. A kompozíció és a modern művészet mint két fogalom sokáig összeegyeztethetetlennek tűnt. Kompozícióról beszélni bizonyos időkben maradinak számított vagy a művészet iránti érzéketlenséget jelentette. Mennyire segíti az Emberek a havason című film drámájának megrajzolását a Szőts István által használt vizuális kompozíciók sora?

Kovács Ákos:
Ideális realitás
Stephan Kohl nagyhatású a realizmus elméletének történetét tárgyaló kötetében esik szó a realizmus olyan ideális formájáról, amely a faktikus realizmussal szemben nem adja fel az egészre vonatkozó igényét. A német realizmusra jellemző módon nem adja fel tehát a valóság-egészre irányuló reflexióját, ugyanakkor számol például George Eliot tágas valóságértelmezésével is, amely szerint minden egyes dolognak „egyfor ma esztétikai értéket” tulajdoníthatunk. Szőts István kövei, várai, emberei ennek a „valóságigénynek” filmes kifejeződései: „Legyen szabad azt a másik szépséget is szeretnünk, mely nem az arányok, hanem a mélységes emberi együttérzés titkában rejlik. […] Ne erőszakolj ránk olyan esztétikai szabályokat, amelyek kizárják a művészet köréből azokat az öregasszonyokat, akik répát kaparnak elnyűtt kezükkel, […] a meggörbült hátakat és az ásók fölé hajló ostoba, viharvert képeket, azokat az otthonokat, amelyekben ónserpenyők, barna korsók, hitvány korcsok és hagymakoszorúk találhatók.” (G. Eliot)

Sipos András:
Félbetört tervek – a pálya vége
Érintettség okán szeretnék megemlékezni Szőts Istvánról. 1990-ben keresett meg, hogy dokumentumfilmem alapján készítsünk együtt játékfilmet. Nagyon megtisztelt a megkeresés, de betegsége előrehaladtával kapcsolatunk megszakadt. Tudomásom szerint egyedül Gaál Istvánt engedte közel magához.
Számomra a Röpirat olyan alapmű, mely egy merész álmot körvonalazott a magyar történelem egy mélypontján. A mélypont (az ország elpusztítása, tömeggyilkosságok) mégis azt sugallta Szőts számára, hogy van újjászületés, aminek a film lehet nagy nyertese. Víziója, a kép és hang együttes felvétele könnyű kézikamerával, az elmúlt negyed száza d alatt megvalósult. Élete utolsó éveiben maga is megtapasztalhatta, hogyan változik a technika hatására a filmes gondolkodás, a filmes alkotási folyamat. A hetven esztendeje készített Emberek a havason megelőlegezte a módszert. Ahogy operatőrével a majdan készülő játékfilmhez gyűjtötték az anyagot egy kézikamerával, ez nagyon közel áll mai gondolkodásunkhoz.
A Röpirat egyik gondolatát idézem, mely évtizedek múltán időszerűbb, mint valaha: "A magyar filmet -, a közönség ízléséhez való állandó alkalmazkodás -, üzleti szempontok -, szűklátókörű cenzúrák, a nívó feladásának örök körforgására késztették. S ezek a körök nem a sas felfelétörő, a művészet előljáró pályájához hasonlítanak -, hanem az örvény lefelé húzó gyűrűihez."

Szin Karolina:
A magyarok Istene: a Szőts-filmek hitvilága
Lukácsy György a tavaly történt utcaátnevezések okán íródott Szőts-elemzésében megjegyzi, hogy Szőts milyen magától értetődően olvasztja össze „az ókori görög katharszisz-fogalmat az archaikus magyar hitvilággal és a Krisztus-hit feltámadást hirdető örömhírével.” A népi világ embere mindennapi legendáival és babonáival együtt és elválaszthatatlanul létezik, olykor mégis Máriát hívja segítségül, mindezt a legnagyobb természetességgel. Előadásomban Lukácsy észrevételének egyfajta válaszaként azt vizsgálom, hogy Szőts miként viszi át a vászonra hőseinek jellegzetes, ugyanakkor sokszor megfoghatatlan világnézetét. Szőtsöt származása, néprajzi filmjei mind hozzásegítették ahhoz, hogy olyan őszinteséggel ábrázolja az egyszerű emberek hitvi lágát kora Magyarországán, ami példa nélküli.

Szíjártó Imre:
A nemzeti film gondolata Szőts István írásaiban
A nemzeti film fogalma. A filmgyártás a kezdetektől fogva globális jelenség abban az értelemben, hogy a filmek jórészt a nemzetközi piacra kerülnek, vagy a nemzetközi közegben nyernek minősítést. A film egyetemes nyelvet használ és globális műfaji konvenciókra épül, nemzetek feletti természetű továbbá annak az intézményrendszernek egy része is, amely a filmgyártás mögött áll. Ugyanakkor a film egy nemzet kulturális hagyományára épül, a hagyomány része és alakítója, a kulturális önkép része, hozzájárul a nemzet fogalmának meghatározásához és a nemzet mítoszkészletéhez. A kormányok filmpolitikája nemzeti keretek között zajlik.
A nemzeti film, a magyar nemzeti filmstílus gondolata Szőts István munkásságában. A rendező megnyilatkozásai, elsősorban a Röpirat a magyar filmművészet ügyében – itt fogalmazza meg az elvi állásfoglalását, ez elsősorban eszme, szándék, modalitása a ’milyen legyen?
A Röpirat XV., záró fejezete: A magyar filmstílusról. A film nemzeti jellegének gondolatát összeköti a kultúra nemzeti szellemiségének gondolatával – feltételezi, hogy van sajátos magyar ízlés és magyar szellem. Az írás szerint miben mutatkozik meg a nemzeti jelleg? A dialógusokban, a képekben, a ritmusban, a tárgyi környezetben és a szellemben – ezek részben nyelvi, részben formanyelvi (a kifejezéskészletben rejtőző), részben dramaturgiai szcenikai-díszletbeli, részben spirituális elemek.

Dr. Tari János:
Szőts István néprajzi fénykép és filmfelvételei

Az előadás során bemutatásra kerülnek Szőts Istvánról készült eddig még nem ismert fotók, néprajzi fényképfelvételek cigány lakodalomról és kéziratok Raffay Annától, melyből megtudhatjuk, hogy hogyan dolgoztak együtt néprajzi filmterveik előkészítésén és a forgatásokon. Szőts Istvánnak a Néprajzi Múzeum Mozgóképgyűjteményéből (Etnológiai Archívum) származó néprajzi filmjei is az előadás tárgyát képezik:

FILM 034 Kövek, várak, emberek /Stones, castles and people
FILM 093 A téli ünnepkör hagyományaiból /The folk customs and plays of winter
FILM 066 Busójárás Mohácson / The masked carnival of Mohács
FILM 095 A tavaszi ünnepkör hagyományaiból /The customs of spring
FILM 105 A szamosháti fonó /In the spinning-room in the Szamoshát region
FILM 202 Tavaszi népszokások: Bujáki népviselet. Búzaszentelés. A bujáki várban. Kisze égetés. Mancsozás. Barkaszentelés, hímestojásfestés.
FILM 203 Az őrhalmi népi együttes táncai / Dances of Örhalom Folkensemble
FILM 213 Tilaji pincézés /Visiting a vine cellar in Tilaj

Vajdovich Györgyi:
Az Emberek a havason és a magyar népi film
Az Emberek a havason a magyar filmtörténetnek abban a korszakában született, amikor sorra készültek a magyar vidéki életformát sajátos szemszögből bemutató és a konzervatív értékeket előtérbe helyező „népi filmek”. Története alapján az Emberek a havason tipikus népi film lenne, a film fogadtatása ennek ellenére nagyon ellentmondásos volt. Az előadás azt kívánja alaposabban megvizsgálni, hogy tartalmi és formai jellegzetességei alapján mennyiben hasonlít és mennyiben tér el a mű a kor „népi film”-jeitől.

Záhonyi-Ábel Márk:
Szőts István és a cenzúra kapcsolata
Szőts István munkássága szorosan összefonódott a cenzúrával. Ennek a kapcsolatnak a legismertebb részeként az „áldozati pozíciót” szokták megnevezni, vagyis azt, hogy miként korlátozták a rendező filmjeinek kiteljesedését. Azonban egyéb összetevők is fellelhetőek ebben a viszonyrendszerben, hiszen Szőts István nemcsak megfogalmazta gondolatait a cenzúra működésével kapcsolatban („elméleti alkotó pozíció”), hanem életének egy szakaszában a cenzori feladatok ellátására is lehetősége nyílott („a gyakorló cenzor pozíciója”). Előadásomban – elsősorban az 1940-es évekre koncentrálva – ezen pozíciók tartalmát, kialakulásuk hátterét, valamint a közöttük meglévő esetleges kapcsolatokat szeretném feltárni.

Forrás:
Németh Lajos Modern magyar művészet Corvina kiadó, Budapest 1972. 108.p.
Gaál István A hagyományról
Pintér Judit: A példa képei. Pályatársak Szőts Istvánról. In. Filmvilág, 1998/6, 18.

• Publikálva: 2012.09.21. 10:41 • Címke: szőts istván, konferencia, évforduló, filmtörténet

Kapcsolódó írások

Magyar játékfilmek