Országos hatókörű kulturális logisztikai, valamint digitalizációs központ, egy „igazi kultúrgyár″ épülhet fel a volt 11-es huszárlaktanya műemléki védettség alatt álló épületeit is megújítva Szombathelyen – közölte csütörtökön Puskás Tivadar (Fidesz-KDNP), Szombathely polgármestere.
Kedves Olvasó! Mindenek előtt köszönjük, hogy a kultúrával foglalkozó számos internetes oldal közül bennünket is érdeklődéssel lapozott. A MaNDA, mint közintézmény feldarabolása után e honlap kiadója a Forum Hungaricum Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság lett, feladata pedig az archívum gyarapodásának bemutatása, cégünk törekvéseinek ismertetése. Ezekhez a célokhoz egy új felületet készítettünk, ahol mindig elérhető lesz a most búcsúzó mandarchiv.hu is.
Hát, ha már egyszer eljutottunk Tihanyba, nem mehetünk el szó nélkül a félsziget legismertebb attrakciója, a visszhang mellett sem. Ami minden ellenkező híresztelés ellenére működik, és egészen pontosan hét egymás után gyorsan elhadart szót képes „visszamondani” a templom fala. Például azt, hogy „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!”
Huszonhárom percben mutatta be az Echo Televízió a Forum Hungaricum Nonprofit Kft. által működtetett két ózdi intézményt, a Nemzeti Filmtörténeti Élményparkot és a Digitális Erőművet. Az október 14-én, szombaton adásba kerülő műsorban az építész tervező mellett megszólalt a két intézmény és a Forum Hungaricum vezetője is.
Sok szó esett már ezen a felületen a két világháború közti falu életéről. Megismerhettük a tisztségviselőket, a falu tekintélyeit és mesterembereit is. Csak még magáról a parasztról, a falu lakójáról nem nagyon esett szó. Pedig ők adták akkoriban az ország lakosságának legnagyobb részét. Nézzük hát meg, mit csinált a magyar földműves az esztendő hónapjaiban. Nézzük meg már csak azért is, mert ez is egy elsüllyedt világ, azok a tevékenységek, szokások rég a múlté lettek, amik meghatározták a falusi ember életét akkoriban.
Nem is ez a korsó az érdekes most nekünk, bár egészen szép darab. Hanem a megtalálójával, Dornyay/Darnay Bélával foglalkozunk most. Aki amerre járt, mindenütt múzeumot alapított. Emellett 11 évig áldozópap is volt, és piarista szerzetes.
A jó Károly Róbert királyunk pedig annyi mindent tett itt, hogy azt kár is lenne egy cikkbe belezsúfolni. Hogy aztán némi képet kapjunk a 14. század elejének magyarországi viszonyairól, nézzük csak meg jobban az első vegyesházi uralkodónk hatalomra jutását.
Hogy mikor találkozhatott a Túrkevéről induló szobrász, Finta Sándor Walt Whitman költészetével, azt nem lehet tudni biztosan. A Szabó Lőrinc, Babits és Füst Milán által is fordított verseit leginkább eredetiben, angolul olvashatta, hiszen 1923-tól New Yorkban élt. Az viszont biztos, hogy tetszett neki ez a fajta költészet, ezért is készülhetett el a túrkevei Finta Múzeum által most 3D-ben tanulmányozható kis éremmel.
Gyulaffy kapitány uram Csobánca után illenék szólni Tihany váráról,
pontosabban várairól is. Mert a félszigeten már 5000 évvel ezelőtt állt
egy földsánc, s rómaiak pedig az átkelő védelmére őrtornyot emeltek, és
ez így ment tovább egészen 1683-ig, amikor Tihany a töröknek mindig
sikeresen ellenálló földvára a levegőbe repült. Vagy eltalicskázták.
A két világháború közötti falu egyik fontos közintézménye volt az éppen idén 150 éves Magyar Királyi Posta által fenntartott és működtetett postahivatal. Ahol a távíróval párhuzamosan a telefon is működött, ahol fel lehetett adni a leveleket és a táviratokat. Amiket aztán „házhoz is szállított” a postás, akit kézbesítőnek is neveztek. Az első emancipált munkahelyek egyike volt, a postáskisasszony kezelte az elektronikus masinákat, de ki is hordta a leveleket, ha nem volt önálló kézbesítője a hivatalnak.
III. Béla királyunkról pedig csak jót mondhatunk, konszenzus van arról a történészek között, hogy az ő uralkodása alatt volt a legerősebb, leghatalmasabb az Árpád-ház. Magyarország pedig – legalábbis a királyi bevételeket tekintve – megelőzte Franciaországot és Angliát is.
A varrónő sokszor egy-egy tehetősebb család tagja volt, aki ott helyben tanulta meg valakitől a szabászat alapjait és a varrógép kezelését. Ez utóbbi pedig nem volt egy olcsó dolog, de ahogyan a korabeli, 19. század végi reklámok is hirdették: mindenképpen jövedelmező befektetés volt. A masina megalkotása még az ipari forradalom alatt megtörtént, az első darabokat össze is zúzták aztán rendesen a ludditák, a géprombolók, akik az új szerkezetektől féltették a megélhetésüket. 1790-ben az angol Thomas Saint ponyva és bőrvarrásra konstruált szerkezete még nem váltotta be a reményeket, húsz évvel később a német Balthasar Krems már használható láncöltésekre képes masinát szerkesztett. A tömeggyártást az amerikai Isaac Merritt Singer (1811-1875) hozta össze, állítólag ő volt az, aki a lábpedálos meghajtást is tökéletesítette. Mások szerint a konstrukció Elias Howe nevéhez fűződik, a színészetért és a női nemért (23 gyermeke volt!) rajongó Singer tőle lopta el a lényeget.
Ebben most nem tennénk igazságot, a lényeg az, hogy a varrógépről manapság is mindenkinek a Singer név jut eszébe, ami talán annak is betudható, hogy a Glasgow-ban alapított gyár termelésével együtt 1891-ben már tízmillió Singer varrógép zakatolt a világon. (Voltak aztán olyanok, akik a Neumann, vagy a képünkön is látható Pfaff márkára esküdtek a századfordulón, de ők voltak a kisebbségben.) Singer úr amúgy a felfutást a civilizált világot lefedő kereskedelmi- és szervizhálózatának is köszönhette. Magyarországon 1893-ban Lázár Pál nevéhez fűződik az első, Adria márkanévvel gyártott szerkezet, majd 1930-tól a Weiss Manfréd kezd el Csepel névre hallgató varrógépeket gyártani.
Tehát leginkább az itt emlegetett márkákkal dolgoztak a falusi varrónők, például az egyik nagynéném is. Aki háborús özvegy révén az erdei munka, csemetézés, tisztítás mellett varrással egészítette ki a családi kasszát. Sokaknak jelentett hát jó keresetkiegészítést a bérvarrás, ugyanakkor azt is tudni kell, hogy sok tehetősebb háznál volt varrógép, általában a tágas konyha egyik ablaka alá állítva. Hogy ezzel is spóroljanak a világításon, mert ezeknek a lábbal hajtott, öntöttvas házba rejtett szerkezeteknek a használatához sok fény kellett.
Pálffy Lajos
Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer – Információk: tevékenység, képgaléria, rendezvények, dokumentumok.
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com
Uralkodó, akit háromszor koronáztak meg – A 12 éves Caroberto a délvidéki Frangepánok, Subicsok és Babonicsok lefizetése után partra is száll Dalmáciában, és elindul Buda felé. Még tart a menetelés, amikor III. András hirtelen elhalálozik, így aztán Bicskei Gergely esztergomi érsek meg is koronázza valami sebtében előkerített koronával a 13 éves ifjút. Ez volt Károly Róbert első megkoronázása, amit még kettő követett.