a rovat írásai

Elment Nepp József is

Elhunyt Nepp József Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, tudatta családja hétfőn az MTI-vel.

​Rekordszámú filmmel jön az idei Verzió!

Idén 14. alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. November 14. és 19. között 43 országból több mint 100 filmet vetítenek Budapesten, november 23. és 25. között pedig Pécsett és Szegeden láthatnak válogatást az érdeklődők.

Ezüst Ibolyát kapott A martfűi rém

A legjobb filmnek járó Ezüst Ibolya-díjat nyerte el Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje az olaszországi Parma Music Film Festivalon, melynek szakmai zsűrije Szabó Gábort a legjobb operatőr díjával tüntette ki.

Halálos séta a Károly-híd korlátján

Meghalt Jan Tríska neves cseh színész, aki számos amerikai filmben is szerepelt. A nyolcvanéves művész hétfőn kórházban halt meg, miután új filmje forgatása előtt a Károly-hídról beesett a Moldvába és súlyos sérüléseket szenvedett, közölték hétfőn Prágában.

Magaskultúra az Urániában

Metropolitan operák, Bolsoj balett-előadások, vezető angol és orosz színházak darabjai, valamint a világ vezető múzeumainak tárlatait is megtekintheti a közönség az Uránia Nemzeti Filmszínház mozivásznán a 2017/18-as évadban.

Filmrendező, aki Wittgensteinről írta a diplomamunkáját

Hatvanadik születésnapját ünnepli szeptember 21-én Ethan Coen amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Neve és pályája elválaszthatatlan szintén rendező bátyjától, Joel Coentől, akivel több mint harminc éve dolgoznak együtt, s olyan filmeket jegyeznek, mint a Fargo vagy a Nem vénnek való vidék.

Meglesz a szobor Piedone szülinapjára

A tervek szerint Bud Spencer születésnapjára, október végére kerülhet ki a színészt ábrázoló egész alakos bronzszobor a budapesti Corvin sétányra, közölte a Józsefvárosi Önkormányzat az MTI-vel.

Világkörüli útra indul a Trónok harca

Barcelonában debütál a Trónok harca televíziós sorozatról szóló világkörüli vándorkiállítás október végén.

A 7. évadot egymilliárdszor töltötték le

Több befejezést fognak forgatni a Trónok harca utolsó epizódjához, így akarják elejét venni annak, hogy kiszivárogjon, miként végződik a népszerű sorozat. A 7. évadot amúgy egymilliárdszor töltötték le illegálisan.

Moszkva helyett Vlagyivosztokba vitték a premier előtti vetítést

Megtartották Vlagyivosztokban Alekszej Ucsityel Matilda című filmjének premier előtti vetítését nem sokkal az után, hogy Moszkvában órákkal a tervezett bemutatója előtt hétfőn lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma vetítését biztonsági okokra hivatkozva.

Mégsem vetítették a Miklós cárról szóló filmet

Órákkal tervezett vetítése előtt lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma, a Matilda premier előtt moszkvai bemutatóját.

Film összes cikke »

A magyar népmese napja

magyar_nepmesekA mesélés-mesehallgatás alkalma lehetőség a kultúránkkal való személyesebb találkozásra, a magyar ősvallás és hiedelemvilág, a hagyományos szokásrendszer és életmód megismerésére, de emellett segítséget nyújthat személyiségünk fejlődésében is.

2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása: Benedek Elek születésnapja, szeptember 30. legyen a népmese napja. A nap célja, hogy a könyvtárosok, pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.

A folklór népi tudás, sűrítménye a népi kultúra tapasztalatainak. Minden nép büszke lehet erre a tudásra, mert szocializálja tagjait, mert egészséges, pedig konzerv: időkezeléssel készült fajta, amire még Antal Vali is rábólintana, hogy ez jó! A magyar is büszke lehet saját népi tudására! Ha nem is definiálom most, ki is, mi is ma a magyar nép, kik is azok, akikhez ma a magyar népmese szól, azért az elmondható, hogy egy hosszú időn át hagyományozódó, számos történetet összefűző mesefolyam jelképeinek, hőseinek, helyszíneinek elemzése kincsesbányákat jelenthet bármely kíváncsi számára. Ha megérti a szöveget, akkor majd ráismer, magára talál, mert benne lakik. Még benne él egy kultúrában, még benne él egy kultúra. Könnyű volt a dolga a hajdani mesemondónak, mert még nem épült betonút és villamos távvezeték: könnyebb a hallgatónak érteni a beszédet, érezni és beleszólni a mese szövésébe, egyszerűbb, egy kis közösség szerves részeként. Lakóhely, élőhely és munkahely egységében, biztos funkció tudásában a sors is könnyen lépdel velünk, semmi nagyobb dráma nem kell! Ma, amikor a régebben működőnek vélt rítusaink egyre gyorsabban múzeumi vitrinek polcaira, esetleg divatlapokba és multinacionális cégek termékkatalógusaiba kerülnek, szokásainknak, ritmusainknak kihűlésével hogyan fogadjuk hát a népmese konzervált tudáskészletét? Mindenesetre a mese olvasása, mondása és hallgatása sokat segíthet – miben is? Talán az elvegyülésben, a közösségérzés, közösségértés megtapasztalásában. Nem más ez, mint jónak és rossznak gyermeki tudása, a kétpólusú világ egyszerű, boldog megélése. Segítségükkel szellemünket lomtalanító szertartásban részesülhetünk: itt a világrend újra és újra kibillen bár, de aztán mindig jön a boldog befejezés. A legsikerültebb történetek a személyesség, a magunkra ismerés lehetősége okán még többszöri átélés után sem válnak unalmassá.

Dióbél királyfi
Továbbmondott kultúra. Dióbél királyfi (Dargay Attila, 1963)

Akinek nincs kedve mesét olvasni, fülelhet számos hangoskönyvet. A bátrabbak kísérletezzenek az élőszóban való meséléssel! Mi, szerencsétlen csillagzat alatt születettek már nem találkozhatunk többórányi mesekincset ismerő emberekkel, ezért kénytelenek vagyunk népmesét olvasni, ha aztán mesélni is szeretnénk variánsaikat. Családi, baráti körben, a szereplés és az intimitás érzékeny határán felemelő élményben lehet része mesemondónak és hallgatónak egyaránt.

fehérlófia
Fehérlófia (Jankovics Marcell, 1980)

A mesélés–mesehallgatás alkalma lehetőség a kultúránkkal való személyesebb találkozásra, a magyar ősvallás és hiedelemvilág, a hagyományos szokásrendszer és életmód megismerésére, de emellett segítséget nyújthat személyiségünk fejlődésében is. A népmesével, a népmesében visszaléphetünk kicsit abba a népinek nevezett kultúrába, amihez való viszonyunkat időről-időre vizsgálnunk érdemes: azonosulni és vitázni lehet vele, elhelyezni és kivonni tudjuk belőle magunkat. Ha megtesszük ezt, talán közelebb kerülünk az aktuális kérdéshez: mit is kezdjünk ma a kultúránkkal? Egy lassan változó, és így változásaihoz könnyebben alkalmazkodni képes, befogadásra, elismerésre, türelemre és szelektálásra is hajlandó rendszer hasznos lehet nekünk, hátha meglátjuk, és felismerjük benne a követhető, jó példákat.

Az élőszóban terjedő mese katartikus varázsa csak a felgyűjtésig működik igazán, ekkor a népmese egy formára redukálódva írott alakba kövül. Nyomdába kerül, sokak számára olvashatóvá válik, kilép a lassan változó, szűkebb körben terjedő verbális hagyományozódásból. Termékenyíti pl. a szépirodalmat, a műmesét, a gyermekdalokat és -játékokat, majd egy-egy szüzséje, módosulva, újra folklorizálódik: láthatjuk internetes blogon, hallhatjuk szubkultúrák szlengjében. Ha „eredeti” meseszövegek közléseit szeretnénk olvasni, kezdhetjük az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény egyéniségközpontú összeállításaival (első kötet: Ortutay Gyula: Fedics Mihály mesél, 1940). Ha más népek mesekincsébe szeretnénk betekinteni, bátran forgathatjuk az Európa Könyvkiadó 1956–1990 között megjelent Népek meséi című sorozatának szép köteteit. Ha el szeretnénk mélyedni a magyar népmesék tipológiájában, ajánlott az MTA Néprajzi Kutatócsoportja kiadásában megjelent Magyar Népmesekatalógusok böngészése. Nagy Olga és Vöő Gabriella erdélyi, Penavin Olga és Raffai Judit délvidéki, Gaál Károly burgenlandi, Géczi Lajos felvidéki magyar mesegyűjtései is frissítő alámerülést nyújthatnak olvasóiknak. Az újvidéki Fórum és az erdélyi Kriterion Könyvkiadók gondozásában nívós magyar népmesegyűjtések jelentek meg. Ha palóc népmeséket olvasna, Nagy Zoltán, ha cigány népmeséket, Vekerdi József könyveit ajánlom. Burány Béla vajdasági erotikus népmeséket összegyűjtő munkái (Szomjas a vakló, Mé piros a gólya csőre?) pirulásra késztető darabok.

elekapó kútja
Benedek Elek sírja (fotó: Vimola Ágnes)

Gyermekeinknek Benedek Elek, Arany László, Lázár Ervin gyűjtéseiből, átirataiból is szemezgethetünk. Kádár Annamária révén van mesepszichológusuk, de meseterapeutánk is Boldizsár Ildikó személyében, sőt a világon elsőként meseterápiás központunk is. A Hagyományok Háza évek óta szervez tanfolyamokat: itt mesemondók (pl. Pál István, Berecz András, Agócs Gergely) közreműködésével és szaktanárok (Raffai Judit, Sándor Ildikó, Voigt Vilmos, Nagy Ilona, Fábián Éva) segítségével lehet történeti és módszertani alapokat kapni a népmeséről. A hagyományos, élőszóbeli mesemondást viszik színpadra azok a versenyek, melyeket pl. Zentán (Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny) és Dunaszerdahelyen (Ipolyi Arnold Szlovákiai Magyar Népmesemondó Verseny) rendeznek.

Az 1870-es évektől megjelenő Magyar Népköltési Gyűjtemény népmeséket közlő kötetei még nem koncentráltak a közölt szövegek mondóira, így a lejegyzett szövegek mellett az adatközlők neve és esetleg egy-egy fotó maradt fenn. Fedics Mihály 1940-es évekbeli mesemondásairól már hangfelvétel és fotó is készült. A sokáig robusztus filmkamera nem tette lehetővé, hogy a mesélés hagyományosan intim alkalmaihoz közel férkőzhessen a kutató. A MaNDA filmállományában az 1945 előtti MFI hídadók között bukkanunk Szalai Oszkár (1879–1944) mesemondására, aki a Margitszigeten mesedélutánt tart a gyerekeknek. Az élőszóban való mesélés falun minden bizonnyal még élő hagyomány volt ekkor, itt azonban Oszkár bácsi a szájtáti városi gyerekeknek mondja az igéző szövegeket.

A Vas Megyei Híradó 1955-ből fennmaradt számában találunk egy érdekes kőszegi riportot: a Tanítóképző Intézet néprajz szakkörében Nagy István, 75 éves mesemondó mesél. Részletet hallunk a mesemondásból és képeket az ámuló, nevető lányközönségről.

video

Vas Megyei Híradó (1955)

A népmesék világának ihlető hatása szépíróink munkáiban is felfedezhető, a magyar animációs filmezés mesterei pedig rendszeresen adaptáltak e történetek közül: Móra Ferenc A didergő király (1957) és a Sosemvolt király bánata (1962) című meséiből Imre István készített bábfilmeket, a Dióbél királyfi című Móra-műből Dargay Attila rendezett rajzfilmet.

Móricz Zsigmond népmese-feldolgozásait Csermák Tibor (Török és a tehenek, 1957, Kismalac és a farkasok, 1958) ültette át filmre a gyerekeknek.

video

Török és a tehenek (Csermák Tibor, 1957)

A magyar népmesék értő–érző tolmácsolásában a Jankovics Marcell nevéhez kapcsolható sorozat darabjai tűnnek ki leginkább. A Magyar népmesék című tévésorozat a Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műtermében készült 1977-től, a legsikeresebb epizódok Szabó Gyula mesemondásával, és mindvégig a Kaláka együttes zenéjével. A nagy sikerű, utóbb Horváth Mária és Nagy Lajos nevével fémjelzett vállalkozás 2011 végén fejeződött be a 100. epizóddal.

video

A szállást kérő róka. Magyar népmesék sorozat, fk-r: Jankovics Marcell, Lisziák Elek

A népmeséket feldolgozó egészestés magyar animációs filmek közül szintén Jankovics alkotását (Fehérlófia, 1980) kell megemlíteni, amelyet 1984-ben Los Angelesben beválasztottak minden idők legjobb rajzfilmjei közé.

Kispéter István

A Népmese Napja Kaposváron

• Publikálva: 2012.09.29. 07:00 • Címke: művelődéstörténet, filmhíradók online, videó, animáció, évforduló

Magyar játékfilmek