a rovat írásai

Elment Nepp József is

Elhunyt Nepp József Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, tudatta családja hétfőn az MTI-vel.

​Rekordszámú filmmel jön az idei Verzió!

Idén 14. alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. November 14. és 19. között 43 országból több mint 100 filmet vetítenek Budapesten, november 23. és 25. között pedig Pécsett és Szegeden láthatnak válogatást az érdeklődők.

Ezüst Ibolyát kapott A martfűi rém

A legjobb filmnek járó Ezüst Ibolya-díjat nyerte el Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje az olaszországi Parma Music Film Festivalon, melynek szakmai zsűrije Szabó Gábort a legjobb operatőr díjával tüntette ki.

Halálos séta a Károly-híd korlátján

Meghalt Jan Tríska neves cseh színész, aki számos amerikai filmben is szerepelt. A nyolcvanéves művész hétfőn kórházban halt meg, miután új filmje forgatása előtt a Károly-hídról beesett a Moldvába és súlyos sérüléseket szenvedett, közölték hétfőn Prágában.

Magaskultúra az Urániában

Metropolitan operák, Bolsoj balett-előadások, vezető angol és orosz színházak darabjai, valamint a világ vezető múzeumainak tárlatait is megtekintheti a közönség az Uránia Nemzeti Filmszínház mozivásznán a 2017/18-as évadban.

Filmrendező, aki Wittgensteinről írta a diplomamunkáját

Hatvanadik születésnapját ünnepli szeptember 21-én Ethan Coen amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Neve és pályája elválaszthatatlan szintén rendező bátyjától, Joel Coentől, akivel több mint harminc éve dolgoznak együtt, s olyan filmeket jegyeznek, mint a Fargo vagy a Nem vénnek való vidék.

Meglesz a szobor Piedone szülinapjára

A tervek szerint Bud Spencer születésnapjára, október végére kerülhet ki a színészt ábrázoló egész alakos bronzszobor a budapesti Corvin sétányra, közölte a Józsefvárosi Önkormányzat az MTI-vel.

Világkörüli útra indul a Trónok harca

Barcelonában debütál a Trónok harca televíziós sorozatról szóló világkörüli vándorkiállítás október végén.

A 7. évadot egymilliárdszor töltötték le

Több befejezést fognak forgatni a Trónok harca utolsó epizódjához, így akarják elejét venni annak, hogy kiszivárogjon, miként végződik a népszerű sorozat. A 7. évadot amúgy egymilliárdszor töltötték le illegálisan.

Moszkva helyett Vlagyivosztokba vitték a premier előtti vetítést

Megtartották Vlagyivosztokban Alekszej Ucsityel Matilda című filmjének premier előtti vetítését nem sokkal az után, hogy Moszkvában órákkal a tervezett bemutatója előtt hétfőn lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma vetítését biztonsági okokra hivatkozva.

Mégsem vetítették a Miklós cárról szóló filmet

Órákkal tervezett vetítése előtt lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma, a Matilda premier előtt moszkvai bemutatóját.

Film összes cikke »

A filmkritika munkás hétköznapjai

atmen_lead

Európa az együttműködés, és nem az energiákat elnyelő konkurenciaharc felé tart. Ezt felismerve jutottak arra a német nyelvterületet Budapesten képviselő kulturális intézetek, hogy az idén közösen rendezzék meg eddig országonként, külön időpontokban és helyen tartott filmhetüket.

A budapesti Goethe Intézet által már 17 éve megrendezett, szinte közismertnek mondható Szemrevaló/Sehenswert Fesztivál lett a befogadó rendezvény: ehhez csatlakozott most Ausztria és a kicsi, de háromnyelvű filmgyártással rendelkező, így elvileg több irányba is nyitott Svájc. A fesztivál nyitónapján filmszakmai workshopot tartottak Divatok és trendek: a filmkritika mindennapjai címmel, amelyre e három országból érkeztek az előadók.

A workshopot a Neue Zürcher Zeitung korábbi filmes rovatszerkesztőjének, Andreas Maurernek az előadása nyitotta, aki a film szerepének és befogadásának radikális változását állította gondolatmenete középpontjába. Akár ünneplik, akár elutasítják, a demokratizálódás vagy a banalizálódás jeleként értékelik, a filmgyártásban és filmfogyasztásban zajló digitális forradalom a cinefília új formáit hozta létre. Ne essünk a hamis nosztalgia csapdájába: a régi, azaz a mozizásra épülő filmfogyasztás, a XX. századi értelemben vett mozi véglegesen halott. A film már nem csak és nem elsősorban filmszalagon létezik, a fogyasztás pedig elsősorban nem moziban zajlik, hanem otthon vagy útközben. A közösségi filmélmény helyett az on-demand fogyasztásé a jövő. A filmgyártás és -fogyasztás közötti határ a közönség emancipálódásával egyre inkább elmosódik. Kárhoztathatjuk a folyamatot, de tény: napjainkban a mozi visszatér eredeti, vásári, szórakoztató funkciójához.

Andreas Maurer, Dominik Kamelzadeh
Cinefília 2.0 – Örüljünk neki vagy sem?

Nikolaj Nikitin filmkritikus, a következő előadó erősen vitatta az elhangzottakat. A Berlini Filmfesztivál kelet-európai filmekre szakosodott kurátora a mozi társadalomkritikai funkcióját emelte ki, hiszen a filmgyártásban kezdetektől fogva jelen volt a társadalomkritikus attitűd, és a mozinak mindig is feladata marad, hogy társadalmi jelenségekre világítson rá, felnyissa a szemünket. Ami napjainkban zajlik, az egyfajta specializáció. Megjegyezte azt is, hogy hiába a „digitális forradalom”, a filmek nagy része mégsem érhető el digitálisan.

Előadásában először a filmkritika szerepéről beszélt – Nikitin az 1995-ben induló Filmschnitt című filmes szakfolyóirat alapítója volt.  Meglepő módon, az addigi legtekintélyesebb német filmkritikai lapok egyházi hátterűek voltak (a FilmDienst fenntartója eredetileg a katolikus, az Epd Filmé az evangélikus egyház), szükség volt hát a független filmkritikai gondolat megjelenítésére.

Ezután saját példáján keresztül áttért a fesztiválprogramokat válogató kurátorok szerepének bemutatására. A Berlinale Európa legnagyobb fesztiválja, amely mindig hatalmas közönségérdeklődés mellett zajlik; a tíz nap alatt összesen több, mint félmillió jegy fogy el. Általánosságban is igaz, hogy a filmfesztiválok event-jellege, a rendezvényekkel, eseményekkel, beszélgetésekkel összekötött, fél várost megmozgató vetítések sokkal több nézőt vonzanak, mint az artmozis forgalmazás. Ez a filmforgalmazási forma, úgy tűnik, nem csak nálunk halódik, hanem európai szinten is. Szerepét a fesztiválok és a filmklubok veszik át. Így a fesztiválkurátorok szerepe megnő, hiszen ők fedezik fel, illetve terjesztik a nehezebben elérhető filmeket. Fő feladatuk a művészileg értékes, kis költségvetésű filmek, elsőfilmek felkutatása. Másrészt, Berlin keresi a közép- és kelet-európai nagy mesterek új filmjeit is, próbálják elérni, hogy ne Cannes-ba és más A-kategóriás fesztiválra vigyék új munkáikat. Nagy eredmény volt tavaly, hogy Tarr Béla Berlinben mutatta be A torinói ló című filmjét, amellyel fődíjat is nyert. Idén pedig Fliegauf Bence Csak a szél című alkotása nyert Ezüst Medvét; ez a mozi társadalomkritikai szerepére ad példát. Berlin hagyományosan politikus fesztivál, ami múltjával függ össze. Politikai témákra rezonáló filmeket mutatnak be, de Nikitin szerint a film nem is lehet apolitikus, mindig van politikai vetülete. És vissza is hathat a politikára, befolyásolhatja a társadalmi folyamatokat, a közvélekedést – ennek bizonyítékául a Szerelmem, Szarajevó című 2006-os filmet említette, amely a délszláv háború alatt a bosnyák nők tömeges megerőszakolásáról szól. Erről addig sem a sértettek, sem a bosnyák hatóságok nem beszéltek, nem volt téma. Miután azonban a film Arany Medvét kapott, a bosnyák kormány egy hónapra rá nyugdíjat adott a sértett nőknek – zárta előadását Nikolaj Nikitin.

Nikolai Nikitin, Andreas Maurer, Dominik Kamelzadeh és a moderátor, Buglya Zsófia
Kritikusok és kurátorok egymás közt

Harmadikként a bécsi Dominik Kamelzadeh, a Der Standard című napilap filmszerkesztője, a kolik.film magazin társszerkesztője lépett a pódiumra. Azzal kezdte előadását, hogy Ausztriában az osztrák film és a kritikusok viszonya nem harmonikus: a nemzetközileg rendkívül sikeres Michael Haneke, vagy Ulrich Seidl otthon sokáig alig-alig kapott elismerést. Ez a jelenség nem ismeretlen a német film történetében sem: míg például Fassbindert külföldön nagyon szerette a kritika, otthon sokáig nem értették. Az utóbbi időben Ausztriában is változik a helyzet, egyrészt mert új, fiatal kritikusgeneráció jelentkezett, de talán ennél is fontosabb a digitalizáció jelentősége: a filmek egyből nemzetközi kontextusba kerülnek, már nem lehet bezárkózni.

Kamelzadeh szerint a kritika szerepe az, hogy az általános kontextus ismeretében, nemzetközi kitekintéssel közvetítsen információt, felhívja a figyelmet a kisebb nemzetek filmgyártására, Hollywoodon kívülre irányítsa az érdeklődést, a szerzői, a nem standard hosszúságú filmekre. A kritikusnak ellen kell állnia a nagy stúdiók nyomásának; rugalmasnak, de állhatatosnak kell lennie a nem-mainstream alkotások megjelenítésében. Napjainkban nemcsak a filmgyártás, a kritikaírás is demokratizálódik, bár a legtöbb internet-kritikus, a blogger, a fan-kritikus csak egy-egy műfaj kontextusát ismeri. Emellett az interneten komoly kritikaírás is folyik, hiszen a legkomolyabb szakemberek is blogolnak, amivel sokkal több olvasót tudnak elérni, hatékonyságuk nő. A filmkritika fejlődése szempontjából nem elhanyagolható tény, hogy Ausztriában termékeny filmkultúra él, sikeres fesztiválok mellett (a Viennale a bécsi nemzetközi fesztivál, a Diagonale a grazi nemzeti filmfesztivál, a Crossing Europe a kortárs, társadalmilag elkötelezett mozi linzi fesztiválja) a filmarchívum és független forgalmazók is jelentős filmterjesztői munkát végeznek. Előadását azzal a megjegyzéssel zárta, hogy a mozi közösségi élmény; amennyiben az új generációk iPhone-on nézik a Patyomkin páncélost, csak sajnálni tudja őket.

Kocsis Ágnes, filmrendező
Minden rendező azt szeretné, hogy mindenki lássa a filmjét.

A kerekasztalbeszélgetés második fordulójába magyar alkotók, szakemberek is bekapcsolódtak. Csákvári Géza filmkritikus, a miskolci Jameson CineFest művészeti igazgatója azzal nyitotta hozzászólását, hogy a magyar filmvilág problémái más dimenziókban mozognak, pezsgő filméletről jelenleg kevéssé beszélhetünk. A támogatás esetlegessége miatt vegetáló budapesti Titanic Filmfesztivál, és az évről évre fejlődő miskolci CineFest próbálnak nemzetközi fesztiválként működni. Nehezen kapják meg a filmeket, mert a nemzetközi forgalmazó cégek a fesztivál-kölcsöndíjakon próbálják meg behozni kiesett forgalmazási bevételeiket. Így a tárgyalási pozíciók nagyon távol esnek egymástól. A filmgyártás, az art-terjesztés összeomlott. Kocsis Ágnes filmrendező szerint a film szerepe megváltozott, a film ma nem más, mint szórakozás, s ehhez a filmkritika is hozzájárult: a szaklapok is a kommersz felé tolódnak. Megváltozott a tartalom is: a bloggergeneráció számára a sebesség a legfontosabb, az azonnali, fekete-fehér értékítélet az elvárás. A napilapokban is a showmanszerűség, nem az elemző kritika dominál. Fontosságát tekintve, ha van egyáltalán, a napilapok filmrovata a keresztrejtvény és a sportrovat között helyezhető el.

Nagyon érdekes volt a német és magyar filmfogyasztási szokások összehasonlítása: míg a moziba járás gyakorisága Németországban az európai átlag másfélszerese, s hetente 3–4 német filmet mutatnak be a mozik, bizonyos filmes túlprodukció mutatkozik, addig Magyarországon a filmgyártás két éve leállt. Ilyen hosszú kiesés a magyar filmgyártás történetében nem volt, még a háború alatt sem. Becslések szerint a magyar átlagember 400 filmet néz meg évente, ebből mindössze egyet moziban, a filmletöltés nemzeti sportnak számít. Filmfogyasztást tekintve még a szocializmusnál tartunk: úgy gondoljuk, ez ingyen jár nekünk. A CineFest ingyenes, szponzorációs alapon működik, így a filmek több emberhez jutnak el. Kocsis Ágnes szerint a filmek forgalmazásában még az ingyenes letölthetőség is jobb megoldás lenne, mint az a hazai és nemzetközi forgalmazási gyakorlat, amely marketing híján úgyszólva láthatatlanná teszi a filmeket. A közönség soraiból érkezett hozzászólásokból az is kiderült, hogy bár Magyarországon leginkább a panaszkultúra virágzik, az artmozisok és a fesztiválszervezők nem adják fel, továbbra is új utakat keresnek rendezvényeik, intézményeik fenntartására, belátva, hogy mindez egyfajta aktivista létet követel.

Bár a külföldről érkezett vendégek végül nem kaptak választ a beszélgetés elején felvetett kérdésre – hogy Tarr Béla filmjei miért nem olyan népszerűek itthon, mint külföldön – a beszélgetés végére sok élményszerűen megfogalmazott információval lehettek gazdagabbak a filmszakma magyarországi helyzetéről; a magyar szakemberek, filmkészítők és -rajongók pedig bepillantást nyerhettek az európai tendenciákba.

Divatok és trendek: a filmkritika mindennapjai
Filmszakmai workshop a Szemrevaló 2012 Fesztivál keretében.
2012. október 4. Goethe Intézet Budapest
Vendégek: Andreas Maurer (Svájc), Nikolaj Nikitin (Németország), Dominik Kamelzadeh (Ausztria), Csákvári Géza, Kocsis Ágnes. Moderátor: Buglya Zsófia

Szervezők:
Svájci Nagykövetség Magyarországon
Osztrák Kulturális Fórum
Goethe Intézet Budapest

Löwensohn Enikő

• Publikálva: 2012.10.09. 14:03 • Címke: beszélgetés, fesztivál, örökmozgó, program

Magyar játékfilmek