​Spirituszba tették a híres táncosnő fejét

A nyolcvanas évek reményekkel teli magyar ifjúságát egy sajátos orgánumú, önjelölt bohóc ismertette meg Mata Hari nevével.

És mindjárt annyi sületlenséget hordott össze róla az amúgy tényleg mindmáig hallgatható opuszban, hogy legjobb esetben annyi maradt meg nekik Földes László szövege és dörmögése után: Mata Hari egy dögös kémnő volt.

A világhálóról némi fáradozás után ki lehet deríteni, hogy Margaretha Geertruida Zelle nem is volt annyira „dögös”, sem az akkori, sem pedig a mostani nőideált alapul véve. 2002-ben pedig bírósági ítélet született arról, hogy ártatlanul végezték ki, tehát kém sem volt, vagy, ha volt is, akkor is csak egy kicsit. Ki is volt hát ez a 178 centi magas, 30-as éveinek végére szexi párnácskákat növesztő, kedves arcú, jól táncoló holland hölgy?

Szabályos holland polgári családban született, ami az apa sapkakereskedésének becsődölése után, az anya ebből következő halálával szétesett. A papa pénzért újranősült és petróleummal kezdett kereskedni, a kis Grietje pedig végül az anyai nagybácsinál kötött ki, aki óvónőképzőbe, mások szerint tanítóképzőbe íratta. Itt állítólag az igazgató hálójába került, de mielőtt összecsaptak volna a feje fölött a hullámok, válaszolt egy nálánál 21 évvel idősebb katonatiszt (Cambell MacLeod) házassági hirdetésére. (Érdekes, az egyenruha és az idősebb férfiak iránti rajongás szó szerint végigkísérte életét. Katonai kivégzőosztag ölte meg, és csak legutolsó igazi szerelme volt jóval fiatalabb nála, egy sebesült orosz katonatiszt.)

Mata Hari elhíresült képe, amelyet Lucien Walery készített

A gyors házasság után az agglegényéletet mindvégig visszasíró férjjel az akkori Kelet-Indiákra (Indonézia) utaztak, ahol a jó Cambell igazán kimutatta a foga fehérjét, az agglegénylét iránti csillapíthatatlan vágya miatt rendesen inni kezdett, ráadásul verte is a Kelet bűvöletébe esett ifjú feleségét. Aki ennek ellenére két gyermekkel, egy kisfiúval és egy kislánnyal is megajándékozta. A családra újabb tragédia szakadt, mikor egy bosszúálló alkalmazott megmérgezte a gyermekeket. (Az elsőszülött belehalt a merényletbe, a kislányt sikerült megmenteni.) Ez a tragikus esemény hazaköltözéshez és váláshoz vezetett, Margaretha Geertruida Zelle pedig – mostani szemmel furcsának tűnhet, de a rövidebbet húzta, egzisztenciáját és kislányát is elvesztette.

Innen egyenes út vezetett Párizsba, ahol 1905-ben az indonéziai években tanultakat és egy orientalisztikai gyűjtemény ruha- és ékszeranyagát felhasználva, Mata Hari (Hajnal Szeme) néven sejtelmes, erotikus táncokkal próbálkozott. Vélhetően őt magát is meglepte a kirobbanó siker, ami a produkció újszerűségének, fülledt erotikájának, no és a korabeli sajtó által hozott, részben a táncosnő által kitalált, a származására vonatkozó fantasztikus történeteknek tudható be. Három éves tündöklés után, a nagyszámú követő miatt már hanyatlóban is volt népszerűsége; ahhoz, hogy közönsége legyen, valami újjal kellett volna előállnia. Mivel a kor erkölcsei a színpadi vetkőzést még nem tolerálták – Mata Hari a fátylakat és ékszereket mindvégig úgy kombinálta, hogy intim testrészeiből semmit sem mutatott, nem villantott, ahogyan ma szokás – más bevételi forrás után kellett néznie. Utazó luxusprostituált lett 5000 frankos (!) tarifával, akkori szóhasználattal kurtizán, amit bírósági tárgyalásán a jegyzőkönyv szerint büszkén el is ismert.

Vendégkörében bankárok, miniszterek és egyéb potentátok fordultak meg, állítólag még a német császári trón várományosát is megejtették bájai. Kuncsaftjai miatt a nagy háború alatt is utaznia kellett, így nem is lehet kétséges, hogy titkosszolgálatok próbálták beszervezni. Állítólag először egymillió frank meglebegtetése után (mindentől vissza akart vonulni és az adósságokra kellett volna a pénz) a franciáknak dolgozott, de nem adott értékelhető információkat. Végül addig szerencsétlenkedett, míg a németek kompromittálták, a franciáknak meg kapóra jött a keleti front összeomlása után, hogy a lakosság erkölcseit és a győzelembe vetett hitét megerősítendő, példát statuáljanak a kémekkel, így vele is.

Mata Hari utolsó pillanatai

Állítólag az utolsó pillanatig bízott egykori gáláns lovagjaiban, de 1917. október 15-én mégis eldördült a sortűz. Az már volt gavallérjait minősíti, hogy holttestéért nem jelentkezett senki. Így fejét – a kiemelkedő bűnözőkhöz hasonlóan – spirituszba tették és a párizsi Anatómiai Múzeum polcain porosodott egészen az 1990-es évekig, amikor is egyszerűen eltűnt. Így múlik el a világ dicsősége.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2012.10.15. 15:30 • Címke: nők, évforduló