​ArtMarket 2012 – Mi szem-szájnak ingere

Szombaton a 10-es nyitásra érkeztem, fél egy felé a TAT Galéria boxában azt is megtudtam, hogy ma különleges akció van, a hölgyek választanak, az urak pedig fizetnek. (Mintha nem így lenne mindig…)

Kicsit odébb, a Bergman Kortárs Művészeti Galéria embere azt magyarázta, hogy Apolka az a Baráz Tamás felesége, azé a Barázé, aki most ezzel a száj-motívummal jelentkezett. Amúgy Apolkától szerintem izgalmasabb dolgokat raktak ki, mint a száj-motívum, különösen a Házőrző fene című 2005-ös rozsdás vasakból összerakott kutyaszobra tetszett. 

Mindez a Millenáris B épületének galériáján történt, miután végigeveztem az idei Art Market sűrején, a földszinten. Ahogy vártam, volt itt minden, ami szem- és szájnak ingere. Végül is, több mint ötven jeles műkereskedőház hozta el ide eladnivalóját. Mindjárt a bejáratnál hökkenti meg a látogatót az ACB Galéria szellős kirakodásán Várnai Gyula Véleménybarát terméke, amely nem más, mint egy utángyártott római légióskardokból összeállított hajókormány. Örömmel üdvözöltem itt Roskó Gábor friss, szív alakú keretbe tett képét is, hogy aztán tovább lépdelve a Deák Erika Galéria termékei között Pintér Gábor rettenetei elvegyék az életkedvemet. Gyorsan odébb szaladtam a Vintage Galéria cuccaihoz, ahol a múltból Bálint Endre és hét kevésbé monumentális Maurer Dóra volt a falakra aggatva. Megnyugodtam. A nagy öregeket egyébként az Erdész Galéria is elhozta nekünk. Egy jelentősebb Bálint Endre (Búcsufa, 1969) és az árában is csúcstartó Vajda Lajos (Csúcsos hegy, 1939 – 9,2 millió) mellett két eredeti Warhol-szitát is piacra dobtak darabonként 4 millióért. efZámbó Isvánnak is elhozták három képét, igaz, az egyiket csak a kulisszák mögé támasztották.

Forrás: artmarketbudapest.hu

Az Inda Galéria Máriás István alias Horror Pista Rony loves you című diorámájával ijesztegette a gyermekeket. Igaz, annak a pöttömnek, aki velem egy időben tartózkodott a galéria dobozában, tetszettek a láncfűrésszel lemészárolt, vértóba süllyedő birkák. Az anyukájának már nem annyira. Odébb is léptem Baglyas Erika ismét csak elgondolkodtató, pézsére gépelt, Kádárhoz szóló leveleit olvasgatni, de megzavartak a 418 Galériából hallatszó hangok. Ștefan Radu Crețu két mobilját találtam itt, egy négy függőleges szárnnyal felszerelt repülőgépet (Green October) és egy rájával keresztezett harcsára hajazó vízi lényt (Paratarrasius Hibridus), amelyeket darabonként 5500 euróért kínáltak. El is húztam a csíkot gyorsan, pedig volt ott még egy stokedliról éppen leesni készülő bébiorrszarvú is. A Kisterem Galéria Lakner Antal INERS-termékcsaládjával megnyugtatott, de elbambulván, a tel-avivi Shay Arye Galéria embere gyorsan kezembe nyomta a névjegyét. Érdekes dolgai után rosszul megfestett kakukkos órákat láttam egy isztambuli kereskedőnél, a kínt csak kissé odébb, Jochen Herpel lipcsei galériájának német precizitással létrehozott képei oldották.

A Mission Art Ujj Zsuzsi dibond lemezre és UV fóliára hangolt lambda printjeit tette ki, de olyan félelmetesek voltak, hogy megintcsak azok a vásáron kódorgó szegény gyerekek jutottak az eszembe, akiket az előrelátó szülők nem tettek be a bejáratnál kialakított kedves gyermekmegőrzőbe. Még jó, hogy nem messze ott voltak a bukaresti Zorzini Galéria nívós árui. Ezek megnyugtattak, már arra is volt szemem, hogy észrevegyem a MONO Galéria igazán dekoratív hölgyeit. Mellettük nem is rúghatott labdába a Thomas Henry Ross Galéria a messzi  Montrealból ideutaztatott kütyüivel. Feltűnt viszont a Dovin, ahol úgy gondolták, hogy Pély Barna néhány semmilyen képecskéjével kéne itt nyomulni. Már majdnem letargiába estem, amikor a kolozsvári Galeria Quadro három ifjú titánjának, Todor Tamásnak, Kudor Duka Istvánnak és Radu Băieșnek igazán megdöbbentően jó képeibe nem botlottam. Bizony, a ’89-es születésű Todor Tamásból még lehet valaki, ha az általa megfestett szörnyek az életére nem törnek.

Forrás: artmarketbudapest.hu

Ráadásnak ott volt a Kogart két nagyszerű Csernus-képpel (Filmforgatás, Jelenet), a Godot pedig feLugossy fallikus süvegcukrával, az ifjabb Szurcsik ismert X-generációjával és két kis Buktával tovább javította közérzetemet. Az igazi csodát viszont a Várfok árui jelentették nekem, négy csodálatos fekete-fehér Korniss a ’70-es évekből. A Ravatalos házat nagyon megvettem volna, de most nagyobb lakásra gyűjtünk, nem volt rá áfástul 762 ezer forintom. Jót mosolyogtam viszont az Ular Galéria csapatán, akik egy cetlin két mobilszámot hagytak, ha valakit érdekelne a portéka. Meg is kérdeztem volna Irinát vagy Jurijt Eugene Fridlin nagyszerű olajképeiről, de mégsem telefonáltam, mert valami varázslatos fotók tűntek fel hátrébb, egyszerűen oda kellett mennem hozzájuk.

Bizony, a Whiteconcepts Berlinből elhozta André Wagner csodálatos tájfotóit, ahol erőteljes fényforrásokat helyez el csodálatos természeti környezetekben. A hatás frenetikus, nekem elhihetik. És ezzel be is fejeztem, nem volt tovább mit itt keresnem. Igaz, a galérián a Kugler Art Szalon jóvoltából láthattam három csodálatos Péli Tamás olajképet is, de André Wagner mindent vitt, úgy látszik ma ilyen hangulatban voltam.

Forrás: artmarketbudapest.hu

Aztán csak ott motoszkált bennem, hogy a D épület kiállítóira nem volt már szombaton időm. Így hát vasárnap felkerekedtem kicsi lányommal, erősen elhatározva, hogy minden olyan alkotásnál, ami rossz álmot hozhat, befogom majd a szemét. És valóban, kár lett volna kihagyni ezt a D épületet, már csak a kolozsvári Bázis Galéria kiállítói miatt is. Hja, ez az Art Market a kolozsváriaké volt, nem is vitás. Kedvencem, Veres Szabolcs amúgy két rettenetesen jó vásznat küldött, szerencsére kislányom ekkor már a játszóházban volt, sellőnek öltözve. Így megjutalmazhattam magam még egyszer Korniss Péter hat erdélyi csodájával és természetesen a nagyszerű André Wagnerrel. Végül nem is értem, miért csak a fotósokról áradozom az egyéb művek kapcsán, valami baj lehet a fogadókészségemmel?    

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2012.11.12. 10:04 • Címke: kiállítás