a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
75 éve halt meg József Attila
December 3-án 75 éve, hogy az egyik legnagyobb magyar költőt a
szárszói állomáson halálra gázolta a 1284-es számú tehervonat.
Gyertyagyújtással vagy kedvenc versünk felolvasásával is emlékezhetünk.A Ferencvárosi Művelődési Központban hétfőn délután öt órakor gyertyagyújtással emlékeznek meg József Attiláról, az ünnepi beszédet Tverdota György József Attila-kutató, a József Attila Társaság elnöke tartja, a műsorban közreműködik Galkó Balázs színművész. A központ szalonjában este fél héttől József Attila és én... címmel irodalmi est és beszélgetés lesz a József Attila Társaság tagjaival, Rigó Bélával, Sárközi Évával és Tverdota Györggyel.
A József Attila-emlékhelyen A város peremén címmel ferencvárosi kisiskolásoknak mutatnak be drámajátékot a költő gyerekkoráról délelőtt 10 órától, majd Ars poetica címmel négy órától középiskolás diákírók, diákköltők beszélgetnek József Attila költészetéről Tverdota Györggyel. Az Eszmélet című állandó kiállítás ezen a napon ingyenesen látogatható. Délután öt órakor a Sikeres Belvárosért Egyesület emlékezik meg a költőről a Kossuth téri József Attila szobornál. Mindenkit várnak, hogy maga is legyen az emlékezés részese és olvassa fel a kedvenc József Attila versét.
Ha nincs kedvünk a megemlékezésekhez, az interneten is fellapozhatjuk József Attila verseit, a DIA-ban pedig elolvashatjuk, hogyan idézi fel „egy szegény élet történetét” és egy legenda születését Kassák Lajos, vagy hogy hogyan emlékezik a temetésre a szemtanú, Faludy György:
„Ott álltunk, és bár az út porhavas volt, azt hiszem, úgy éreztük magunkat, mint a tizenhárman a nyári zivatar alatt, akik a montparnasse-i temetőbe jöttek egykor Baudelaire temetésére. Mindnyájan tudtuk, hogy Attila a kor legnagyobb költője volt, és minden gyászunk mellett némi büszkeséget éreztünk, hogy idejöttünk, nagyon kevesen, akik ismerjük a valóságot. Az úton ekkor temetési menet közeledett. Mikor már majdnem hozzánk értek, az élen haladó pap jobbja rózsás hüvelykjével többször felénk bökött. „Kik ezek?” kérdezte ministránsától, aki mellette haladt a füstölővel. „Pesti urak”, válaszolta az. „Egy bolond temetésére jöttek.” (Faludy György: Attila temetése, részlet)