King a rémkirály

Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.

Bizony, műfajilag ugyan kicsit másban utazó riválisa, a hasonló termékenységi mutatókat produkáló Coelho ugyan 70-75 nyelven olvasható, de csak 140 millió eladott példánnyal büszkélkedhet. Az 1947-es, portlandi (Maine állam) születésű Stephen King „csak” 40 nyelven jelent meg, de 400 millió példányt írnak a javára. Pedig az indulás mást sejtetett. A kis Stephen apja, még kétéves sem volt, lelépett, ezután a családot az anya tartotta el, szegények is voltak, ahogyan az kell. Az eljövendő író tehát a tévé előtt és a képregények lapozásával szocializálódott, de már 19 évesen leírja az első történeteit. A helyi állami egyetem angol nyelv és irodalom szakán diplomázik, aztán a tanítás mellett egy benzinkúton is részmunkaidős, mert az évi 6-7 ezer dolláros tanári pénzből nem tud megélni. Ilyen háttérrel jelenik meg néhány visszautasított kézirat után 1973-ban a Carrie (magyarul A boszorkány címen futott 1992-es kiadással), a telekinézissel megáldott, vagy éppen megvert lány története, aki gondolataival tárgyakat tud mozgatni. A siker óriási, nem kell már sem tanítani, sem a kúton melózni, pedig volt a mű születésének egy olyan kritikus pontja, mikor a feleség a szemétkosárból halászta ki a kéziratot.

Még régen

A történetből Brian De Palma 1976-ben filmet is forgatott, ami egyébként nem nagyon tetszett Kingnek. De ekkor már készült a Ragyogás, a télre bezárt, és hóval elzárt hotelben játszódó történet azonnal bestseller lett, a nagy Kubrick 1980-ban filmesítette meg Jack Nicholsonnal a főszerepben. És a siker meg is hozta a piálást a drogokkal együtt, a Rémkoppantókat, az erdőben megtalált különös erejű űrhajó és a közösség történetét állítólag úgy írta meg, hogy nem emlékszik belőle semmire. Elég hosszúra nyúló periódus ez életében, melyből a családja és az orvosai segítségével kapaszkodik aztán ki. A nyolcvanas évek elején közben Richard Bachman álnéven megjelentet vagy tíz korábban megírt regényt, és láss csodát, ezek is elég sikeresek. Amikor pedig 1985-ben lelepleződik, a példányszámok is százszorosára emelkednek.  Magyarul egyébként ekkoriban, 1986-ban a Ragyogás jelenik meg először, ami egyik csalhatatlan jele a rendszer felpuhulásának.

Mostanában

1996-ban 6 hónap alatt 6 részben elkészül a Halálsoron, ezt 1999-ben filmesítik meg Tom Hanks főszereplésével. Aztán ez év nyarán majdnem halálra gázolják, meg is jelenik a halálhíre néhány újságban. Ebből a sztoriból két könyvet is kihoz. A 2002-re elkészülő Rémautó egy különlegesen veszélyes Buick története, majd pedig egy a balesethez kapcsolódó tüdőgyulladás után, mikor hazatér otthonába, üresen találja a dolgozószobát. Csak azért, mert a felesége éppen festetett, de King ebből is sztorit fabrikál Lisey története címmel. A 2002-es év meghozza neki a Nemzeti Könyvdíjat is, ami arrafelé egy elég komoly kitüntetés. Ki is jelenti, hogy nem ír több könyvet, de hát a Rémautó és a Lisey is már eme kijelentés után jelenik meg. És még jön vagy tíz új regény, négy novelláskötet és hét e-könyv is, amiket az Amazonnak írt. És nyilván e cikk születésének idején is a billentyűzet előtt ült a 2015-ben már a Natoinal Medallal is kitüntetett szerző. Akire saját bevallása szerint Ray Bradbury, Bram Stoker, E. A. Poe és W. Golding hatott leginkább. Hát igen, ezek jórészt „nagybetűs” írók voltak.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2017.09.19. 12:46