a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni
Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi
eljárása, a „nagy íróper″.A sztálinizmus korszakának művészetpolitikája az íróktól elvárta, sőt megkövetelte az ideológiai elkötelezettséget, a hatalom eszmei alátámasztását, cserébe nagy példányszámban kiadott műveket, elismertséget és anyagi biztonságot kínált. Az írók jelentős része, eleinte valódi hittel és bizalommal, fel is adta alkotói szabadságát, és a szocialista realizmus pontosan soha meg nem határozott elveinek megfelelve ontotta sematikus verseit, regényeit és drámáit. Amikor Sztálin halála után, 1953-ban Nagy Imre került kormányra, és meghirdette a szocializmus építésének új szakaszát, megkezdődött az írók lassú eszmélése is, szembesültek a párt ideológiája és a sivár valóság ellentéteivel. 1956 nyarán a párt gyámkodásától megszabadult Írószövetség valódi szakmai, politikai viták színterévé vált, az 1956-os forradalom és szabadságharc szovjet leverése után pedig az ellenállás egyik szellemi központja maradt. Utolsó akciója a december 28-i közgyűlésen 250 szavazattal és csak nyolc ellenszavazattal elfogadott, Tamási Áron által megszövegezett Gond és hitvallás című memorandum volt, amelyben kiálltak a forradalom eszméi mellett.
A Kádár-kormány gyorsan világossá tette, hogy semmilyen tárgyalásra nem hajlandó, célja a korábbi rendszer némileg módosított változatának kiépítése, de ugyanakkor el is határolta magát a Rákosi-korszaktól. A forradalmat kegyetlen megtorlás követte, hogy csírájában fojtson el minden lehetséges ellenállást, ugyanakkor engedményeket is tett a politikailag nem aktív társadalmi csoportoknak. Az új vezetés gondot fordított az irodalmi élet megtisztítására is: az állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Ideiglenes Intéző Bizottsága már 1957. január 12-én felfüggesztette az Írószövetség, majd az Újságíró Szövetség működését is. Egy héttel később, január 19-éről 20-ára virradóan több írót és újságírót letartóztattak, mert az ellenforradalom előkészítőinek vagy szervezőinek tekintettek őket: köztük volt Háy Gyula, Lengyel Balázs, Novobáczky Sándor, Varga Domokos és Zelk Zoltán, Fekete Gyula, Gimes Miklós és Molnár Zoltán már korábban vizsgálati fogságba került. A rendkívül nagy tekintélyű Kossuth-díjas, de a pártból 1956 nyarán kizárt Déry Tibor letartóztatására április 20-ára virradó éjszaka került sor. A letartóztatások jelentős nemzetközi visszhangot váltottak ki: Párizsban Déry Tibor Bizottság alakult, Fejtő Ferenc és Gara László közbenjárására a Nobel-díjas Albert Camus, Francois Mauriac és Roger Martin du Gard levélben tiltakoztak, az emigráns Magyar Írók Szövetsége mentőakciókat szervezett.
A Kádár-kormány ezekkel a lépésekkel az értelmiséget akarta megfélemlíteni, a félelem és bizonytalanság légkörében neves írókat is sikerült rávenniük, hogy 1957 őszén aláírják azt a párt által fogalmazott nyilatkozatot, amelyben az ellen tiltakoztak, hogy az ENSZ az úgynevezett magyar kérdést tárgyalja (Illyés Gyulát és Németh Lászlót például azzal zsarolták, hogy közreműködésüktől függ letartóztatott társaik sorsa). A Déryék elleni eljárás főpróbájaként került sor az úgynevezett kis íróperre, amelyben a népi írókhoz közelebb álló Varga Domokos és három társa állt bíróság elé, az ő ügyükben enyhébb ítéletek születtek. Az igazi, nagy íróper 1957. október 25-én kezdődött a Legfelsőbb Bíróság újonnan létrehozott Népbírósági Tanácsa előtt. A tanácsvezető bíró az a Vida Ferenc volt, aki később a Nagy Imre-pert is vezette. Kádárék szemében mind a négy vádlott – Déry Tibor, Háy Gyula, Tardos Tibor és Zelk Zoltán – megbízhatatlan, polgári származású és mentalitású kommunista volt, ezért a perirat és az ítélet is részletesen kitért osztályszármazásukra, megemlítette, hogy mikor kapcsolódtak be a munkásmozgalomba, továbbá azt is, hogy milyen kitüntetéseket kaptak; e szándékosan kiemelt tényekkel azt sejtették, hogy valamennyien ingatagok és hálátlanok.
A perben november 13-án hoztak ítéletet, s mind a négyüket bűnösnek találták a népi demokratikus államrend megdöntésének kísérletében, ezért Déry Tibor kilenc, Háy Gyula hat, Zelk Zoltán három, Tardos Tibor másfél év börtönbüntetést kapott. Büntetésüket nem kellett teljesen letölteniük: a nemzetközi nyomás és tiltakozás hatására Tardos és Zelk 1958-ban, Déry és Háy 1960-ban amnesztiával szabadult. Különböző perekben még majdnem kéttucatnyi irodalmár került bíróság elé, a perekben rendkívül súlyos ítéletek születtek. Gáli Józsefet és Obersovszky Gyulát halálra ítélték, később Obersovszky büntetését életfogytiglanra, Gáliét 15 évre enyhítették, Eörsi István nyolc, Fekete Sándor kilenc év börtönbüntetést kapott. Közülük a legkésőbb, 1963 márciusában Obersovszky szabadult. Irodalom- és filmtörténeti érdekesség: Déry Tibor nem akarta, hogy kilencvenhárom éves édesanyját sokkolja fiának meghurcolása, ezért a rács mögül küldött leveleit külföldi filmforgatásokról címezte, felesége pedig eljátszotta az idős asszony előtt kegyes hazugságokból szőtt szerepét. Az író erről szóló Két asszony című novellája, valamint az 1956-ban született, az ötvenes évek koncepciós pereit idéző novelláinak összefűzéséből született 1970-ben Makk Károly nagysikerű Szerelem című filmje.
(mti)