Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
Ha nem sértő a hasonlat: mint egy vadnyugati pionír, térképezi fel a nyugatra vezető utakat. (Élete folyamán többször is emigrált, hosszú ideig Amerikában élt.) Vagy inkább a vasúttársaság mérnöke? Őt magát, ezt műveiből is tudjuk, vonzza a gyakorlati élet tárgyainak, szereplőinek, jelenségeinek minél szikárabb, tényszerűbb leírása. A műszaki cikkeké különösen. De bármihez nyúl, akár a legmindennaposabb témához is, költészetté fényesedik a keze alatt. (Weöres-tanítvány!) Környezetének, a történelmi, kulturális örökségnek hű krónikása, saját magát gondosan beleszövi a nagy történet elmondásának egészébe. Kevesen vannak, akiknél talán sebész sem tudná lefejteni az életet az irodalomról; Oravecz Imre ez az alkat. De bárhogy is, kétség nem fér hozzá: irodalom az, ráadásul valami egészen mélyre gyökerező irodalom, amit letesz az asztalra, még akkor is, ha első pillantásra nem feltétlenül tűnik annak.
Mint egy vadnyugati pionír (forrás: OSZK)
Olvassanak Oravecz Imrét! Mióta formabontó első kötetével, az első kiadásában csak csonkán megjelenhetett Héjjal berobbant az irodalmi életbe, felforgatta, magasabb szinten szervezte újra a XX. század végének magyar líráját; maradandót alkotott a gyermekirodalomban (Máshogy mindenki más); korszakosat a faluját, Szajlát fogalommá emelő verseskötettel, amely különösen a próza és líra közötti határ felszámolásával tűnik ki. Az utóbbi években főként tárgyias, faluszociológiai, történelmi, közéleti, privát történeteket dolgozott át lírai anyaggá.
Az írói pályát ismét új irányba állító, nemrég megjelent regénye, a Kaliforniai fürj tárgya a felszínen az amerikai emigráció világa. A kötettel kapcsolatban utalnék egy Oraveczre nagyon jellemző összefüggésre. Vannak, akik a regényt idejétmúltnak, ismert kliséket nem pontosan összeillesztő, így néhol zavaros vagy unalmas szövegfolyamnak minősítik. Ezzel szemben biztos vagyok benne, hogy hiba a Kaliforniai fürj vonatkozási pontjait a múltban keresni. Új típusú prózáról van szó, amelyet ma még nem lehet a megszokott kritikai kategóriákkal feltérképezni.
Precizitás, szubjektivitás
Néhány évvel ezelőtt olvasható volt az interneten egy összeállítás minden idők legtúlértékeltebb filmjeiről, és Orson Welles Aranypolgárát hozták ki mint aranyérmest, mint olyan filmet, amely minden kockájában ismerős valamely másik filmből, minden másodperce kiszámítható a történetmondástól, a klisészerű ötletektől a kameramozgásokig. Holott: tudjuk, ez csak az utókor nézőpontjából szemlélve látszik így, mert bemutatásakor az Aranypolgár minden egyes másodperce forradalmi tett volt, Welles mozija felforgatta a filmművészetet, és olyan hatást gyakorolt az utána következő alkotásokra, hogy lényegében minden darabkáját lemásolták, széthordták.
Így van ez az Oravecz-művekkel is: a Kaliforniai fürj mint regény be fog érni, és a későbbi korok nézőpontjából meglepetéssel fogják tapasztalni, hogy az utána megírt szövegek jó részében mintha ennek a műnek a megoldásai: hangütése, precizitása, szubjektivitása köszönnének vissza.
70. születésnap különös fénytörésben: valakié, aki a legkevésbé sem személyiségével, hanem írásainak minőségével került a kánonba.
Mentes Tamás
Oravecz Imre életműve a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján.