​A kisorsolt apostol

Bár a Mátyás-napi tavaszjósló időjárási hiedelmek Magyarországon a legismertebbek közé tartoznak, a legendás életű apostol középkori tisztelete nálunk nemigen mutatható ki.

Csak az 1300-as évektől vannak Szent Mátyásra vonatkozó elszórt adatok, de ezek sem vallanak komolyabb kultuszra. A legrégebbi tiszteletére szentelt magyar templom Szepesmátyásfalva 1300 körül épült temploma lehetett, habár még itt is elég sok a bizonytalanság. Egyes feltételezések szerint Mátyás apostol hazai kultusza azoktól az Aachenbe zarándokló magyaroktól került az országba, akik Trieren keresztül utaztak a Nagy Károly által építtetett híres-nevezetes aacheni dómba, amelynek kincstárában ezernyi más ereklye mellett Szűz Mária állítólagos ruháját és a gyermek Jézus pólyáját is őrzik.

Trier látképének részlete 1550-ben (Sebastian Münster: Cosmographia)

A meglehetősen mérsékelt középkori magyar Mátyás-tiszteletet mutatja az a tény is, hogy alig van Mátyás nevet viselő településünk. Ami pedig van, azok szinte mind csak a XV. század utáni névadással büszkélkedhetnek. Mátyásföld „lelke” például, a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete 1887-ben alakult, azt követően, hogy Kunkel Imre megvásárolta a település területét képező 75 hold földet. Ehhez képest a Mátyás-hegy neve jóval régebbi, viszont minden jel arra utal, hogy titulusát nem az apostolról, hanem az apostol ünnepének vigiliáján (1443. február 23.) Kolozsvárott született nagy királyról kapta.

Trier látképének részlete Sebastian Münster könyvében

Mátyás király egyébként alaposan megváltoztatta a Mátyás személynév gyakoriságát Magyarországon: az Árpád-kori szórványos előfordulások számához képest a későbbiekben egyre többen választották az apostol nevét gyermeküknek – talán Hunyadi Mátyásra is gondolva. A „Mátyás” magyar névalak legkorábbi ismert okleveles előfordulása egyébként 1244-es. Igaz, a Mátyás nevezetűek számának emelkedésében a források mennyiségének a növekedése is szerepet játszhat, valamint tridenti zsinat után a védőszentek választásának általánossá válása a keresztelési szokásokban.

Mátyás apostol (Liber Chronicarum, 1493)

Mindenesetre a XV. század végétől igen sok Mátyás bukkan fel az oklevelekben és egyéb levéltári forrásokban, és a következő századtól tömegessé váló családnevek között sem ritka a Mátyás, illetve annak valamilyen származéka: Mátyásfalusi, Mátyási, Mátyus, stb.

A hazai Mátyás-kultusz kialakulatlansága talán visszavezethető arra a tényre, hogy Mátyás apostol életével kapcsolatosan nagyon kevés forrás áll rendelkezésre. Még annak ellenére is alig tudhatunk valami biztosat róla, hogy neve előfordul az Újszövetségben. Mátyás nem Jézus által választott apostol volt. Őt Júdás öngyilkossága után választották tizenkettediknek maguk közé a többiek, ugyanis a tizenkettes számnak önmagán túlmutató üzenete van. De hogy mivel foglalkozott Mátyás, akinek neve héberül annyit jelent, hogy ’Isten ajándéka’, a kiválasztás előtt illetve után, arra csak legendákból és apokrifekből következtethetünk.

Mátyás apostol (Jacobus de Voragine: Legenda Sanctorum, Frankfurt, 1512)

Valószínűleg korábban Jézus azon hetvenkét követőjéhez tartozott, akiket kettesével szétküldött, hogy előkészítsék az evangélium hirdetését. Az exegéták többsége abban is egyetért, hogy Mátyás is találkozott a feltámadt Jézussal. Az Apostolok Cselekedetei szerint Jézus mennybemenetele után Péter rövid szónoklatot tartott Júdás haláláról, majd indítványozta, hogy válasszanak a helyére új apostolt. Mátyás kiválasztása két jelölt közül történt, mellette még Barszabászt, más néven Jusztuszt javasolta, majd rövid imádság után sorsot vetettek. Jacobus de Voragine szerint azért, mert bár a sorsvetés meglehetősen helytelen dolog, ám Mózes törvényei szerint a főpapot sorsvetéssel kell megtalálni. Akár szabad sorsolni, akár nem, ezen a választáson Mátyás nyert. Hamarosan rá is leszállt a Szentlélek. De hogy mi lett vele a pünkösd utáni apostolok oszlását követően, az már kérdéses.


Szent Mátyás apostol lefejezése (Schedel-krónika, 1493)

Az apokrif Mátyás hagyománya vagy evangéliuma néhány gnosztikus mondást tartalmaz, amelyeket Alexandriai Szent Kelemen őrzött meg az utókornak. Ezek közül a negyedik a leginkább elgondolkodtató, amelyik szerint Mátyás azonos a vámos Zakeussal. Talán ez a hiedelem összefügg azzal a Jacobus de Voragine Legenda aureája által is említett véleménnyel, hogy Mátyás apostol alacsony termetű, „kicsiny” volt. A Simon mágus utáni harmadik-negyedik generációs gnosztikus varázslók egyike, az alexandriai Baszileidész titkos tanításait Mátyás apostolra vezette vissza, akinek – szerinte – maga Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki ezeket négyszemközt. Persze a korabeli egyház e vélelmet cáfolta, de a különféle gnosztikus iskolák előszeretettel hivatkoztak nemcsak az apokrif Tamás-evangéliumra, hanem Mátyás apostol titkos tanítására is. Szerintük ugyanis a teljes kinyilatkoztatás nemcsak a keresztények széles tömegei előtt maradtak titokban, hanem még az apostolok se tudhattak róla valamennyien. Az viszont rejtély, hogy miért éppen az az apostol kapta meg a legfontosabb titkos tanítást, akit csak a mennybemenetel után választottak maguk közé a többiek.


Felnégyelés (képünk illusztráció)

Az apostolok szétszéledése után csak feltételezések vannak Mátyás tevékenységére vonatkozóan. A görög hagyomány úgy tudja, hogy Kis-Ázsiában térített, majd a Kaszpi-tenger mellett keresztre feszítették, esetleg lefejezték és felnégyelték. Mások szerint Palesztinában maradt és halálra kövezték. Jacobus de Voragine ismerte azt a verziót is, amely szerint Judeában feszítették keresztre. Ismét mások, az apokrif András és Mátyás cselekedetei alapján, úgy vélik, a felnégyelés az emberevők országában történt, ugyanis amikor az apostolok elosztották maguk között a világ nagy megtérítendő területeit, Mátyásnak ez a veszélyes vidék jutott. Ha kannibálok végeztek Mátyás apostollal, valószínűleg nem sok ereklyéje maradt, hacsak nem a csontjai. Ám azokat aligha mentették ki az emberevők közül életben maradt diakónusai. Ezért ez a verzió nem különösebben valószínű. Szent Ilona viszont állítólag minden maradványát megtalálta. Ha a legendás császárnő valóban Mátyás apostol csontjaira lelt Palesztinában, és a szent ereklyéit küldte Rómába, akkor az a változat a leginkább valószínű, amely szerint helyben ölték meg, s így a kivégzés módja alighanem a megkövezés lehetett.

Szent Mátyás sírja a trieri St. Matthias templomban, 1487. (fotó: wikipédia)

Sajnos a Szent Ilona által megtalált csontok mai fellelhetősége éppoly bizonytalan, mint Szent Mátyás élete, vagy az Ilona által meglelt maradványok eredetisége. Egyes források szerint az ereklyék Rómába kerültek, de már Jacobus de Voragine is megemlíti, hogy mind a Santa Maria Maggiore bazilikában, mind a trieri St. Matthiasban úgy vélik, helyben őrzik a szent csontjait. De a trieri változat is kérdéseket vet föl, ugyanis Szent Mátyás székesegyházat jóval korábban, még az ezredforduló előtt építették, ám az apostol ereklyéire csak egy 1127-es építkezés során bukkantak rá, pedig állítólag maga Szent Ilona intézkedett, hogy oda kerüljenek a csontok. A legnagyobb jóhiszeműség mellett azt feltételezhetjük, hogy Mátyás apostol földi maradványainak egyik része Rómában, másik része Trierben nyugszik és várja a boldog feltámadást, amikor végre valamennyien megtudjuk, ki is volt ő valójában és hogyan fejezte be földi pályafutását.

Fáy Zoltán

• Publikálva: 2013.02.25. 12:45 • Címke: művelődéstörténet