Jékely Zoltánról Visegrádon, a költészet napján

Jékely Zoltán száz éve, 1913. április 24-én született. 

Ebből az alkalomból idén április 11-én rá emlékeztek Visegrádon a helybéli versbarátok remek, színvonalas műsorral. A költőt a duna-parti kisváros lakossága magáénak érzi, akárcsak édesapját, Áprily Lajost, aki Parajd mellett Visegrádot is otthonának tekintette. Ő volt aki a településhez tartozó Szentgyörgypusztán elsőként épített házat az azóta róla elnevezett Áprily-völgyben. Jékely is szerette a környéket, és amikor csak tehette, kiült horgászni a Duna-partra.

Számos versét ihlették az ott élő emberek, a vízpart, a táj. Főként ehhez az élményvilághoz tartozó írásokból adtak elő a versbarátok egy remek, dramatizált versösszeállítást. A helyi moziterem megtelt az érdeklődőkkel. A tartalmas, kiegyensúlyozott és látványos műsort Mezei Anna és Paulusz József szerkesztette és Paulusz József rendezte; a versek előadói pedig fiatal és felnőtt helyi verskedvelők: Berkesi Gabriella, Gerstmayer Bea, Gróf Boglárka, Kálazyné Ormos Ilona, Mezei Anna, Paulusz József, Székely Luca, Szilágyi Gábor. A zenei kíséretet Pelyva Gábor hegedű- és gitárművész szolgáltatta.

Jékely Zoltán

Az színielőadásban kiemelt szerepet kapott Jékely Árvízi balladácska című hosszabb verses írása, amely kedvesen, humorosan csipkelődik az árvíz idején önző módon, a segítséget egymástól megtagadva menekülő állatokról. Valóban ilyenek az emberek? Lehet, hogy ilyenek voltak máshol, vagy régebben, de Visegrádon éppen a 2002-es árvíz idején bizonyították a helyiek a közösségi összetartozás képességét, amikor önzetlenül segítettek egymáson. A műsorra kilenc év elteltével díszvendégként hívták meg az akkori árvízi védekezés hőseit, a „Zónás lányokat”. A közönség még a dramatizált versek előtt meghallgathatta Gerstmayerné Tóth Franciska kiselőadását, amelyben a tanulmányait a helyi Áprily Lajos Általános Iskolában kezdő magyartanár, irodalmi muzeológus élményszerűen vázolta fel Jékely irodalmi portréját. Az előadó hangsúlyozta, hogy Jékely emlékét nemcsak a szakmabeliek őrzik, hanem sok ismerős és olvasó is. Idézett hozzá a frissen megjelent Látó szépirodalmi folyóirat Jékely-különszámából verseket, versrészleteket. Kiemelte azt, hogy Jékely a közösségben és a kisközösségben, annak megtartó erejében hitt akkor is, amikor látta, hogy társai, a hívek fogyatkoznak: „Tízen vagyunk; ez a gyülekezet, / a tizenegyedik maga a pap, / de énekelünk mi százak helyett” (A marosszentimrei templomban). Kontrasztként idézte Ferencz Imre Végül című versét, amelyet mintegy válaszként írt 2012-ben a Jékely-költeményre: „Végül / senki sem maradt már / a gyülekezetből // pár egér / egy ideig még / szaladgált a padok / alatt…” Szomorú, hogy van, ahol megszűnnek gyülekezetek, kisközösségek. Vegyük azonban észre azt is, hogy máshol viszont megerősödnek, alakulnak. Például Visegrádon, ahol az embereket közösséggé kovácsolta az árvíz elleni védekezés, illetve a versbaráti kör. Ahol közel kétszázan gyűltek össze a költészet napját és Jékely Zoltán 100. születésnapját megünnepelni egy maguk szerkesztette és általuk előadott műsorral. Az eseményen jelen voltak a költő leszármazottai közül többen is, így lánya, Péterfy Lászlóné Jékely Adrienne és fia, Jékely Zsolt.

Deák-Sárosi László

• Publikálva: 2013.04.27. 07:00 • Címke: évforduló, irodalom

Kapcsolódó képgyűjtemény

_{Fogadás a műsor után Jékely Zsolt és Ormos Ilona Péterfy Lászlóné Jékely Adrienne és G. Tóth Franciska Mégis együtt – az emberek Narrátor: Ormos Ilona Társszerkesztő és narrátor: Mezei Anna Versszínház Az árvíz elől menekülő állatok Az Árvízi balladácska előadása Jékely-pályakép G. Tóth Franciska előadásában Beköszöntő}  

Ugrás a galéria oldalára