Negyven éves Vackor-farsang

Ezt a mondókát minden gyerek ismeri. Csak az a kérdés, melyik kiadásból. „Fazekas Eszter – öt” a Vackor-farsangról.

Farsangkor nem csak a busók búcsúztatják a telet, hanem minden gyerek a vágyainak megfelelő maskarát ölt. Nem volt ez máshogy Vackorral és óvodástársaival sem. A hetvenes évek fordulóján nálunk, Budagyöngyén, a Házmán utcában gyűlt össze a Vackor-óvoda.

De álljunk itt meg egy pillanatra. Kik voltak a piszén pisze kölyökmackó óvodástársai? Az akkori irodalmi élet, írók, költők, gyerekkönyvszerkesztők – és gyerekeik. A Vackor megálmodójának, Kormos Istvánnak mindnyájan úgy váltunk családtagjává, mint az egész magyar irodalom. Ahogy Kormos a hagymáért való sorbanállás közben írt Fehér virág című versében szinte szerelmévé avatja Radnóti Miklóst („eltűntél, aki köztünk angyali zene voltál”), úgy lettem én is a gyereke, amikor két házassága közt nálunk lakott, s én Marci öcsémmel, minden reggel bebújva hozzá, utolérhetetlen, „notóriusan hazúg” legendáit hallgathattam a Fradiról (ahol isten tudja, mikor, hány gólt rúgott), félresikerült kalandokról („hát se cicerélés, se gyakás, mit lacafacáztok?”), a kódexmásoló Ráskay Lea gyereklányról, szülőhelyéről, a Szigetközről, a Rába folyóról, (amit gyerekkorában törökmézárusnak személyesített meg), és magáról a lompos, loncsos és bozontosról…

Kormos István Anna lányával

Rokona valójában csak egy volt a mosoni napszámoscsaládból származó árvagyereknek: a nagyanyja, aki tíz gyereke után őt a tizenegyedikként nevelte. Az egy elemit végzett asszony, „akinek a lélegzetvétele is morális volt″, nyitotta föl a szemét Tolsztojra, a versekre, szabad fantáziálásra. Így vallotta családjának már nagyon fiatalon József Attilát, a Puszták népe minden szereplőjét, Csokonait, és a később, az ötvenes években szilenciumra ítélt Weörest, Jékelyt s a többeket, az Újholdasokat, a Válasz, Sárközi Márta körét. De nagy családja körébe tartoztak többek között az általa a csodálatos Világirodalom Gyöngyszemei című versantológia-sorozatba fordított, szerkesztett költők Burnstől Majakovszkijig, valamint tanítványai, a „Kormos Egyetemre″, a Móra Kiadó szerkesztőségébe betérő fiatal költők Nagy Gáspártól Zalán Tiboron át Petrőczi Éváig, ahol 1950-től haláláig dolgozott.

"Hej óvoda, óvoda..."

Az ominózus farsang 1972-ben zajlott nálunk. (Apám, Fazekas László hajdani Eötvös kollégista, Kormos szerkesztőtársa volt a Mórában). A felnőttek a jelmezversenyben nem vehettek részt, ők külön szobában kvaterkáztak. Sorban felvonultunk. Élen Kormos – azaz Vackor, a Karnevál Hercege (feltartott piszén pisze orral, pincemély hangon rangsorolta a résztvevőket) vállán apám tigrismintás, egzotikus fürdőköpenye, fején, koronaként egy szalmafonatú lámpabura, kezében a jogar: ásványrárói nagyapám magafaragta népimintás fakanala.

Utána öcsém, a tízéves Fazekas Marci – négy. Bandzsítva, félelmetes grimaszt vágva, hatalmas, kitömött muszklikkal, térddel, combokkal, erejét fitogtató jégkorongozóként, ütője nagyapám gézzel betekert botja volt…

Majd a négyéves Fodor Jancsika (Fodor András költő, a korabeli irodalmi élet nagy krónikása – Ezer este Fülep Lajossal – kisebbik fia, a nagyobbik volt Fodor Dávid – kilenc) gyönyörű őcsényi népviseletben. Pont ráment a kis gyerekre a ruha, amelyet édesanyja, Sárika, egy a lakásukban álló próbababáról szedett le…

Őt követte az örök barát, a mindegyik Vackor-kötetben szereplő "jó Domokos Matyi", a Szépirodalmi Könyvkiadó főszerkesztőjének gyönyörű két kis fia, a nagyobbik Matyika, mint Ludas Matyi, hatalmas kitömött libával, és a hároméves Petike, szarvakkal, farokkal, vörösre, feketére mázolva, ahogy az egy krampusznak dukál.

Az első kiadás

Aztán Gergő, a szőkelágyság Pengő Gyöngyi – nyolc (a Móra műszaki szerkesztője, a Kormos-művek első olvasója) és Marosi Gyula író kisfia matrózkék-arany tengerészsapkában, hatalmas szemüvegben, mint részeg, marcona tengerészkapitány, a Katona Tamás történész, író, műfordító lányai (Katona Anna – egy, és az idősebb Ágnes) mint influenza-virusok, narancsban, türkizben….

Aztán cigánylánynak öltözve, magát félszegen riszálva "Kislator", nagydarab kreolbőrű lovagom, (a jóságos Pór Jutka – három és Lator László, az Európa Könyvkiadó legendás szerkesztőpárosának fia). Ott volt a kis Varga Bence is, Varga Katalin, a Gőgös Gúnár Gedeon és a Mosó Masa mosodája nagyon népszerű verses mesék szerzőjének borjacskája, de hogy minek öltözött, már nem emlékszem. Én zártam a sort, mint a beteg gyerekek arcára éjszaka titokban gyógyuláspírt csókoló Rózsaszín tündér, magamra kapva kinőtt csipkegalléros rózsaszín ruhámat, amelyet nagymamám varrt, s aztán még az én gyerekeim is hordták… A Rózsaszín tündér meséjét apám neve alatt anyám írta meg.

A farsangon – miként a Vackor óvodában is – a győzelemhez egy hozott vers avatott előadása is szükségeltetett. A rangsorban elöl álló Marci öcsémnek azonban inkább más halálos Kormos-szenvedélyek: sakk-, gombfoci-csaták, „simfongozás” (ping-pong), foci és gombócevés voltak az erősségei, így tehát bátortalanul kezdett bele.

„Tudtommal egy versnek írója és címe is van!” – akasztotta bele a szót a Kislator, a tájékozott Cigánylány, nem tagadva meg felmenőit.

A koreográfia felborult, díjakat nem adtak ki, mert az öcsémnél egész fejjel magasabb, de kissé puhány srác mintáskendőstül, fülbevalóstul elkezdett repülni, úszott át a nagyszobán, bele a farsangi szalagfánkhoz készített nagy üvegtálban álló meleg baracklekvárba.

Brumma, brumma, brumma, hajja, kismackónak semmi bajja! – harsogta valaki.

Az egész óvoda egy óriásgombócként kavargott. Kormos fejére ültünk, szakadtak a jelmezek. A bunyónak a csatazajra beáramló felnőttek vetettek véget, s a béke reményében gyorsan osztották a fánkot.

Fazekas Eszter

• Publikálva: 2012.02.23. 12:27 • Címke: fotó, évforduló, művelődéstörténet, irodalom

Kapcsolódó képgyűjtemény

_{Az első kiadás (Ifjúsági Könyvkiadó, 1956) címlapja Kormos dedikálása az első kiadáshoz Domokos Mátyásnak és feleségének, a botanikus-könyvszerkesztő D. Nagy Évának Az ötvenes évek óvodásai Fazekas Eszter – öt, és a többi óvodás Keresztes Dóra illusztrációja az új kiadáshoz (Osiris – Századvég, 1992) Kormos István (Fodor András felvétele) A nagymama Kormos István Luca lányával Kormos István Anna lányával Kormos István "Kislatorral" Az a jó Domokos Matyi Kiss Ferenc irodalomtörténész, Nagy László, Kormos István}  

Ugrás a galéria oldalára