a rovat írásai

Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?

Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.

És elindult a nagy íróper

Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.

Segédmunkásból lett költő

Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.

Ishiguróé a Nobel

Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.

Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott

Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.

100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben

Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.

Csesztve és Sztregova, Arany és Madách

Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.

Költő elvont gondolatisággal

Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.

Tompa a búslelkű verselő lelkész

Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.

Ma van a magyar dráma napja

A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.

King a rémkirály

Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.

Irodalom összes cikke »

Negyven éves Vackor-farsang

vackor_lead2

Ezt a mondókát minden gyerek ismeri. Csak az a kérdés, melyik kiadásból. „Fazekas Eszter – öt” a Vackor-farsangról.

Farsangkor nem csak a busók búcsúztatják a telet, hanem minden gyerek a vágyainak megfelelő maskarát ölt. Nem volt ez máshogy Vackorral és óvodástársaival sem. A hetvenes évek fordulóján nálunk, Budagyöngyén, a Házmán utcában gyűlt össze a Vackor-óvoda.

De álljunk itt meg egy pillanatra. Kik voltak a piszén pisze kölyökmackó óvodástársai? Az akkori irodalmi élet, írók, költők, gyerekkönyvszerkesztők – és gyerekeik. A Vackor megálmodójának, Kormos Istvánnak mindnyájan úgy váltunk családtagjává, mint az egész magyar irodalom. Ahogy Kormos a hagymáért való sorbanállás közben írt Fehér virág című versében szinte szerelmévé avatja Radnóti Miklóst („eltűntél, aki köztünk angyali zene voltál”), úgy lettem én is a gyereke, amikor két házassága közt nálunk lakott, s én Marci öcsémmel, minden reggel bebújva hozzá, utolérhetetlen, „notóriusan hazúg” legendáit hallgathattam a Fradiról (ahol isten tudja, mikor, hány gólt rúgott), félresikerült kalandokról („hát se cicerélés, se gyakás, mit lacafacáztok?”), a kódexmásoló Ráskay Lea gyereklányról, szülőhelyéről, a Szigetközről, a Rába folyóról, (amit gyerekkorában törökmézárusnak személyesített meg), és magáról a lompos, loncsos és bozontosról…

Kormos István Anna lányával
Kormos István Anna lányával

Rokona valójában csak egy volt a mosoni napszámoscsaládból származó árvagyereknek: a nagyanyja, aki tíz gyereke után őt a tizenegyedikként nevelte. Az egy elemit végzett asszony, „akinek a lélegzetvétele is morális volt″, nyitotta föl a szemét Tolsztojra, a versekre, szabad fantáziálásra. Így vallotta családjának már nagyon fiatalon József Attilát, a Puszták népe minden szereplőjét, Csokonait, és a később, az ötvenes években szilenciumra ítélt Weörest, Jékelyt s a többeket, az Újholdasokat, a Válasz, Sárközi Márta körét. De nagy családja körébe tartoztak többek között az általa a csodálatos Világirodalom Gyöngyszemei című versantológia-sorozatba fordított, szerkesztett költők Burnstől Majakovszkijig, valamint tanítványai, a „Kormos Egyetemre″, a Móra Kiadó szerkesztőségébe betérő fiatal költők Nagy Gáspártól Zalán Tiboron át Petrőczi Éváig, ahol 1950-től haláláig dolgozott.

vackor_465
"Hej óvoda, óvoda..."

Az ominózus farsang 1972-ben zajlott nálunk. (Apám, Fazekas László hajdani Eötvös kollégista, Kormos szerkesztőtársa volt a Mórában). A felnőttek a jelmezversenyben nem vehettek részt, ők külön szobában kvaterkáztak. Sorban felvonultunk. Élen Kormos – azaz Vackor, a Karnevál Hercege (feltartott piszén pisze orral, pincemély hangon rangsorolta a résztvevőket) vállán apám tigrismintás, egzotikus fürdőköpenye, fején, koronaként egy szalmafonatú lámpabura, kezében a jogar: ásványrárói nagyapám magafaragta népimintás fakanala.

Utána öcsém, a tízéves Fazekas Marci – négy. Bandzsítva, félelmetes grimaszt vágva, hatalmas, kitömött muszklikkal, térddel, combokkal, erejét fitogtató jégkorongozóként, ütője nagyapám gézzel betekert botja volt…

Majd a négyéves Fodor Jancsika (Fodor András költő, a korabeli irodalmi élet nagy krónikása – Ezer este Fülep Lajossal – kisebbik fia, a nagyobbik volt Fodor Dávid – kilenc) gyönyörű őcsényi népviseletben. Pont ráment a kis gyerekre a ruha, amelyet édesanyja, Sárika, egy a lakásukban álló próbababáról szedett le…

Őt követte az örök barát, a mindegyik Vackor-kötetben szereplő "jó Domokos Matyi", a Szépirodalmi Könyvkiadó főszerkesztőjének gyönyörű két kis fia, a nagyobbik Matyika, mint Ludas Matyi, hatalmas kitömött libával, és a hároméves Petike, szarvakkal, farokkal, vörösre, feketére mázolva, ahogy az egy krampusznak dukál.

Az első kiadás (Ifjúsági Könyvkiadó, 1956) címlapja
Az első kiadás

Aztán Gergő, a szőkelágyság Pengő Gyöngyi – nyolc (a Móra műszaki szerkesztője, a Kormos-művek első olvasója) és Marosi Gyula író kisfia matrózkék-arany tengerészsapkában, hatalmas szemüvegben, mint részeg, marcona tengerészkapitány, a Katona Tamás történész, író, műfordító lányai (Katona Anna – egy, és az idősebb Ágnes) mint influenza-virusok, narancsban, türkizben….

Aztán cigánylánynak öltözve, magát félszegen riszálva "Kislator", nagydarab kreolbőrű lovagom, (a jóságos Pór Jutka – három és Lator László, az Európa Könyvkiadó legendás szerkesztőpárosának fia). Ott volt a kis Varga Bence is, Varga Katalin, a Gőgös Gúnár Gedeon és a Mosó Masa mosodája nagyon népszerű verses mesék szerzőjének borjacskája, de hogy minek öltözött, már nem emlékszem. Én zártam a sort, mint a beteg gyerekek arcára éjszaka titokban gyógyuláspírt csókoló Rózsaszín tündér, magamra kapva kinőtt csipkegalléros rózsaszín ruhámat, amelyet nagymamám varrt, s aztán még az én gyerekeim is hordták… A Rózsaszín tündér meséjét apám neve alatt anyám írta meg.

A farsangon – miként a Vackor óvodában is – a győzelemhez egy hozott vers avatott előadása is szükségeltetett. A rangsorban elöl álló Marci öcsémnek azonban inkább más halálos Kormos-szenvedélyek: sakk-, gombfoci-csaták, „simfongozás” (ping-pong), foci és gombócevés voltak az erősségei, így tehát bátortalanul kezdett bele.

„Tudtommal egy versnek írója és címe is van!” – akasztotta bele a szót a Kislator, a tájékozott Cigánylány, nem tagadva meg felmenőit.

A koreográfia felborult, díjakat nem adtak ki, mert az öcsémnél egész fejjel magasabb, de kissé puhány srác mintáskendőstül, fülbevalóstul elkezdett repülni, úszott át a nagyszobán, bele a farsangi szalagfánkhoz készített nagy üvegtálban álló meleg baracklekvárba.

Brumma, brumma, brumma, hajja, kismackónak semmi bajja! – harsogta valaki.

Az egész óvoda egy óriásgombócként kavargott. Kormos fejére ültünk, szakadtak a jelmezek. A bunyónak a csatazajra beáramló felnőttek vetettek véget, s a béke reményében gyorsan osztották a fánkot.

Hej óvoda, óvoda,
De sok gyerek
Jár oda

Katona Anna – egy
Varga Bence – kettő
Pór Jutka – három
Fazekas Marci – négy
Fazekas Eszter – öt
Domkos Matyi – hat
Vas Pista – hét
Pengő Gyöngyi – nyolc
Fodor Dávid – kilenc
Kováts Vicu – tíz

Tíz, tíz,
tiszta víz,
sok gyerek,
sok cseprő, apró,
s köztük az az apró,
híres,
neves,
nevezetes,
loncsos,
lompos
és bozontos
piszén pisze kölyökmackó.

Fazekas Eszter

• Publikálva: 2012.02.23. 12:27 • Címke: fotó, évforduló, művelődéstörténet, irodalom

Digitális Irodalmi Akadémia