Herczeg Ferenc – Újrafelfedezett könyvek és filmek írója

150 éve született Herczeg Ferenc, a vidéki dzsentri és a vidéki úri középosztály világának krónikása, a Horthy-korszak legnépszerűbb írója.

1863. szeptember 22-én a vajdasági Versecen született Franz Herzog néven. Jómódú német polgári családból származott, és bár a magyar nyelvet tizenéves korában, gimnazistaként tanulta meg, mind stílusában, mind szemléletmódját tekintve a magyar nemzeti elkötelezettségű irodalom egyik legjelesebb képviselőjeként tartják számon.

Pályafutását újságíróként és színműíróként kezdte még a 19. század végén. Főszerkesztője volt az Új idők című irodalmi hetilapnak, elnöke a Magyar Revíziós Ligának. Szakmai és közönségsikereinek többségét 1920 után érte el. A tanácsköztársaság idején börtönbe zárták mint ellenforradalmárt, a második világháború után internálták, és megfosztották akadémiai tagságától is. Legjelentősebb regénye Az élet kapuja (1919), amelyért a Magyar Tudományos Akadémia jelölőbizottsága háromszor jelölte Nobel-díjra 1925 és 1927 között. 90 évesen, 1954-ben hunyt el, és 1949 után évtizedekig nem adhatták ki a műveit.


Az élet kapuja (1919) 1920-as kiadásának borítólapja

Az élet kapuja (1919) lebilincselő regény a 16. század elejéről. Bakócz Tamás érsek a pápai címre pályázik, mert így látja esélyesnek a magyarság és Európa töröktől való megmentését. A regény Bakócz választási sikertelensége ellenére nagyformátumú tanúságtétel a magyarság történelmi szerepéről. Ugyancsak történelmi regény az Ádám, hol vagy? (1935), amely a honfoglaláskori időkbe kalauzolja az olvasót. A kerettörténet szerint egy költő a 10. századi, pogány magyarokról szóló elbeszéléseket tartalmazó kódexhez jut. Herczeg rokonszenvesként, romantikus túlzásokkal is élve ábrázolja a magyarokat. Például úgy, hogy a regényében a középkori szép német fogolylány rabul ejtőihez, Magyarországra vágyik. A több kiadást megért Pro libertate! (1936), ahogyan a cím is utal rá, a Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején játszódik. Ez a regény is olvasmányos, korhű, akárcsak a fentiek, erőssége az érzékeny jellemábrázolás.

A 30-as évek egyik kulcsregényének tartják az Északi fény (1929) című művét, amelynek története a tanácsköztársaság idejére esik. A szatirikus mű egy arisztokrata ifjút állít a középpontba, egy entellektüelt, aki csak sodródik az eseményekkel. Herczeg e jól eltalált jellemen keresztül mutatja meg a baloldali forradalmak, és egyáltalán a történelem korabeli alakulását. Fontos prózai műve még, és ugyancsak erről az időszakról a Két arckép: Gróf Tisza István, Gróf Károlyi Mihály (1920). Két alapos, szemléletes portrét vehet kezébe az olvasó. Herczeg ismerte Tisza Istvánt, és revizionistaként nemzeti elkötelezettsége nem kétséges; a könyv ennek ellenére vagy ezzel együtt fontos dokumentum az adott korszakból.

Herczeg Ferenc művei filmen

Első darabját a Nemzeti Színházban mutatták be 1893. március 10-én. A dolovai nábob leánya csak abban az évben huszonöt előadást ért meg. A színműből 1916-ban Janovics Jenő azonos címmel egész estés némafilmet forgatott Kolozsváron parádés szereposztással (Berky Lili, Csortos Gyula, Janovics Jenő, Mészáros Alajos stb.). Sajnos a filmnek nem maradt fenn egyetlen kópiája sem, de a drámát 1933-ban is filmre alkalmazta Rákóczi induló címmel egy másik jelentős filmrendező, Székely István.

A Gyurkovics-fiúk című, 1895-ben írt regényét ugyancsak egyik fontos műveként tartják számon. Ebből Hamza D. Ákos készített nagysikerű filmvígjátékot 1941-ben. Hamza D. még további két filmet forgatott Herczeg Ferenc művei alapján az elkövetkező egy évben. A Gyurkovics-fiúknak fennmaradt egy korabeli filmelőzetese, amely ajánló felirataival kicsit kívülről is utal az 1940-es évek mozilátogatóinak ízlésére. A szerelmi bonyodalmak vígjátéka kiváló jellemábrázolásokra ad lehetőséget az írónak és a rendezőnek egyaránt.

Gyurkovics-fiúk (korabeli filmelőzetes)

A Kék róka című színművet 1910-ben mutatták be. Vannak adatok arról, hogy 1910-ben készült egy némafilm ezzel a címmel, csak sajnos, a film kópiái, de még a vonatkozó adatok is elvesztek. A darabból később egy német rendező 1938-ban készített zenés vígjátékot. Szerelmi háromszögtörténetről van szó: egy pilóta és egy megsavanyodott tudós elhanyagolt felesége között. Magát a filmet nem dicsérte túl a német kritika, de emlékezetes mozzanat, hogy Zarah Leander elénekelte egyik slágerét.


A Kék róka 200. előadásán Kiss Ferenc, Bajor Gizi, Herczeg Ferenc és Rajnai Gábor megköszönik a tapsot (Nemzeti Színház, 1938. március 26.)

A Két ember a bányában (1936) egy szkeccsfilm része. A Szenzáció! még két további író egy-egy elbeszélését adoptálta. Az epizódok lazán függenek össze. Egy újságíró szerkesztőségi életébe enged bepillantást, akinek a világ eseményeit szenzációsan kell megírnia. A film nem lett se egyértelműen komoly, se határozottan ironikus, de azért vannak benne nagyon jól kidolgozott jelenetek. Az első epizódban egy munkás és az új főmérnök rekednek a bányában, és köztük drámai beszélgetés zajlik le. Nem tudni, a filmen belül a történet mennyire az újságíró interpretációja. Mindenesetre a nagymenő tollforgató azt mondja a főnökének, hogy a történetet Herczeg Ferenc írta. Ritka bátor és érdekes önreflexív gesztus ez 1936-ban.

Valóság (?) és készül a szenzációs cikk, amelyet „Herczeg Ferenc írt” (Szenzáció, 1936, rendezte: Székely István, Vajda László)

A láp virágát Hamza D. Ákos rendezte, feldolgozván az azonos című elbeszélés mellett (1915) az író A kivándorló (1909) című színművét is. Jól sikerültek Hamza D. Herczeg-adaptációi. Az irodalmi alapanyag és a film is kritikusan ábrázolja a saját korát, illetve azt közvetlenül megelőzőt dzsentrikkel, nemesekkel és értelmiségiekkel együtt. A bírálat azonban emberi léptékű, és a jellemek harcában, illetve alakulásában nem idegen egy pozitív kicsengésű végkifejlet sem. A film két főszerepét Jávor Pál és Fényes Alice játssza.

Pogányok (1902) című regényét is Herczeg fontosabb művei közé sorolják, időről időre kiadják. A történet a 11. század közepén játszódik Magyarországon, a konfliktusok a keleti és nyugati kultúra ütközéséből fakadnak. Érdekes, hogy a húszéves lelkes kanonok a kiélezett helyzetben nem marad meg új (keresztény) hiténél, hanem fellázadt népe, a besenyők élére áll. A film kevésbé árnyalt a cselekményszövést és a jellemábrázolást illetően, de az alkotók nem spóroltak a jelmezen, statisztérián és egyéb látványelemeken.

Seruzád (Muráti Lili) csábító tánca Alpár vezérnek (Pogányok, 1936, r: Martonffy Emil)

Filmtörténeti szempontból a legfontosabb Herczeg-adaptáció a Szíriusz. Az időutazás toposzát feldolgozó elbeszélés először 1890-ben jelent meg A Hét című folyóiratban. Öt évvel korábban látott napvilágot, mint H. G. Wells Az időgép (1895) című regénye, amelyet szüzsé- és műfajteremtőnek tart az irodalomtörténet. Időutazások már korábban, Herczeg és Wells előtt is előfordultak irodalmi művekben, azonban kevésbé hangsúlyosan, és nem váltak közismertté. Hamza D. Ákos a Szíriuszt 1942-ben forgatta. Ez 18 évvel megelőzi Az időgép című filmet (1960, rendezte: George Pal) , mégis az 1960-as Wells-adaptációt tartják az elsőnek.

Tibor Ákos grófot (Szilassy László) megmenti az időgépével a professzor. Szíriusz (1942, r: Hamza D. Ákos)

A Szíriusz (1942) nevezhető sci-finek, és felvet néhány alapvető kérdést az időutazás paradoxonával kapcsolatban, azonban a cselekmény inkább a kétszáz évvel korábbi élet bemutatására, a szerelmi szál kibontására és a jellemábrázolásra fektet nagyobb hangsúlyt. A fantasztikum a filmen belül is megkérdőjeleztetik, hiszen az időgéppel tett utazás során Sergius professzor (Baló Elemér) és utasa, Tibor Ákos gróf (Szilassy László) megsérülnek. A professzort eleve eszelősnek tartják, a fiatal gróf pedig hallucinálhatott is. A film nyitva hagyja a kérdést, hogy megtörtént-e az időutazás, vagy csak hallucináció történt, hiszen tárgyi bizonyítékok is felbukkannak: Rosina kesztyűje, vérfolt (vagy rozsda?) a kardon, a képzelgés visszaigazolása emlékként, a családtörténet részként, és a Rosinát ábrázoló 18. századi festmény révén.

A Szíriuszt Magyarországon sikerrel vetítették, és később bemutatták a velencei filmfesztiválon, ahol a rendező feltételezése szerint a németek lobbija miatt nem lett díjazott. Hamza D. forgatókönyvíróként ugyanis a 18. századi események közt németellenes dramaturgiai elemeket épített be, amelyeket nem volt nehéz észrevenni. Érdekes lenne kinyomozni, hogy miként fogadta az elbeszéléséből készült filmet az író.

Herczeg Ferenc tehát nem csupán íróként jelentős, hanem a műveiből készült adaptációk révén hozzájárult a magyar, és bizonyos értelemben az egyetemes filmtörténet gyarapodásához. Számos értékes és izgalmas mű született 1945 előtt, amelyeket kár lenne végleg elfelejtenünk.

Deák-Sárosi László

• Publikálva: 2013.09.23. 14:49