A márnák idegrendszere és a Woyzeck

Kutatók az állítják Georg Büchnerről, hogy ha nem halt volna meg korán, akkor műveit Goethe vagy Schiller munkásságával egy lapon lehetne emlegetni. A színházi alkotók és a filmrendezők így is gyakran nyúlnak drámai szövegeihez.

Georg Büchner egy nyolcgyermekes család első sarjaként született éppen 200 éve, 1813. október 17.-én. Orvos édesapja sokat foglalkozott gyermekei nevelésével. Már az iskolában kitűnő, érdeklődő tanuló volt, 18 éves korában pedig beiratkozott a Strassbourgi Orvosi Egyetemre, ahol két évig anatómiát hallgatott és eljegyezte szállásadója, az akkoriban híres evangélikus lelkész, Johann Jakob Jaegle lányát, Wilhelminét. Az egyetem alatt gyakran mondott nyilvános politikai beszédeket, amelyekről a szüleit rendszeresen tájékoztatta levélben. Két év múlva Giessenben folytatta tanulmányait, mivel akkoriban csak két év külföldi áthallgatás volt megengedett.

„Nagy intelligencia volt és született drámaíró, Kleist mellett a másik torzója a német irodalomnak.” (Schöpflin Aladár)

Egyre aktívabban vett részt a politikai életben és egyre több filozófiai tárgyat is hallgatott. 1834-ben megismerte Friedrich Ludwig Weidig evangélikus prédikátort, aki nagyban segített később az 1848-as forradalom előkészítésében is. Több, a hatalommal szemben kritikus hangvételű röpiratot írt, főképp az adózásból származó bevételek felhasználását kritizálta. Egyszer elfogták az utcán 150 röpirattal, átkutatták a szobáját, de hosszas kihallgatás után végül elengedték. 1835-ben megírta a Danton halála című első színművét, amely a francia forradalom meghiúsulásáról szólt, ezzel egyidőben pedig franciaországi szökését is elkezdte tervezni. Márciusban ki is szökött, de pénz nélkül maradt, mivel a színművéért járó díjazást nem sikerült hozzá eljuttatni. Édesapja fia tevékenysége okozta felháborodásában megszakított vele minden kapcsolatot, de megengedte, hogy felesége anyagilag támogassa. Victor Hugo-drámákat fordított, majd megjelent a saját műve is, eztán pedig teljes figyelmét a tudományoknak szentelte. A halak idegrendszerével foglalkozott, disszertációját a márnák idegrendszeréről írta.

A márnák sokat köszönhetnek Büchnernek

Talán kikapcsolódásképpen ekkor írta meg Leonce és Léna című színművét, amelyet az egyik kiadó pályázati felhívására írt, de, mivel későn adta postára, bontatlanul visszaküldték. 1836 júliusában a zürichi egyetemre adta be a disszertációját, kinevezték kutatóvá, októberben oda is költözött. A következő év februárjában tífuszt kapott és alig több mint két héttel megbetegedése után, 1837. február 19-én elhunyt. Több mint száz barátja és egyetemi oktatótársa kísérte a zürichi Krautgarten temetőbe utolsó útján.

Halála előtt kezdte el írni talán leghíresebb színművét, a Woyzecket. Nem sikerült befejeznie, csak részletek maradtak fenn, de így is rengetegen feldolgozták drámáját. Alban Berg operát írta belőle (egy félreértés következtében Wozzeck címmel), Paul Dessau pedig a Leonce és Lénát zenésítette meg. A Woyzeckből számos filmes feldolgozás is készült, köztük Werner Herzog feledhetetlen alkotása. A német színpadokon a mai napig a leghíresebb rendezők dolgozzák fel újból és újból a megcsalt katona történetét. Itthon legismertebb előadás a Stúdió K 1977-es előadása, amelyet Fodor Tamás rendezett, de sajátos világot mutatott a Krétakör (W – Munkáscirkusz) és Nagy József előadása is. Szász János 1994-ben Kovács Lajossal a főszerepben, fekete-fehérben készítette el filmjét a darab alapján.

Pillanatkép a Leonce és Lénából (forrás: robertwilson.com)

A Leonce is Léna ugyancsak reneszánszát éli. Leghíresebb előadása Robert Wilson rendezésében volt látható 2003-ban Berlinben. A szereplők sajátos mozgása, tagolt beszéde, operai stílusban elmondott monológjai, a díszlet és a világítás expresszionizmusa egyszerre hozta közel és távolította el a nézőktől az előadást. 

Bakk Ágnes

• Publikálva: 2013.10.18. 14:46 • Címke: évforduló